Bónis György: Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708 (Budapest várostörténeti monográfiái 23. Budapest, 1962)

IV. fejezet. Büntetőjog

el a bíróságtól, hogy emberölés bűnrészeseként hosszabb ideig gyalázatos fogságban ült.

40 Még néhány ügyben történt hivatkozás a jogos védelemre. A Heroldügy előtt történt, hogy a generális ellátóhivatal auditora vádat emelt Pest tanácsánál Georg Pál polgár ellen, aki egy császári fuvarosszolgát ölt meg. A vádlott előadta, hogy kárán okulva fegyverrel őrizte palotai tanyáját és birkáit; egy éjszaka emberek közeledtek a tanyához, és másodszori felhívásra sem feleltek. Lakótársával együtt közéjük lőtt, és másnap reggel a fuvarosszolgát holtan találták, mellette két puska feküdt a földön. Bár az ítélet hiányzik, a vádlott felmentését tenném fel, mert a Pr. Cr. külön rendelkezett arról, hogy a fegyverrel behatoló éjszakai tolvajt büntetlenül meg lehet ölni (62. c. 8. § 4°).

41 Saját személyének védelmét allegálta Kostyán Mihály megyei kapitány; szolgája azt vallotta, hogy megölt hadnagya ingerelte, pisztollyal rá is lőtt, a hadnagy fivére pedig „mit dem Pallasch" hozzá is sújtott a kapitányhoz. Mivel a városnak ki kellett adnia a tettest, a jogkérdés eldöntését nem ismerjük.

42 Végül 1707-ben ismét az a kérdés vetődött fel, ölhet-e valaki más védelmében. Czanin Miskó hajdú úgy megsebzett egy muskétást, hogy belahalt; az áldozat egy bajtársával együtt saját házában támadott meg egy polgárt. Buda tanácsa az elégtételt kívánó katonai parancsnoknak kifejtette, hogy a tettes — ha nem is volt a megtámadott alkalmazottja —, Carpzov és a nála idézett auktorok szerint jogosan védte meg a polgár életét, s ezért nem büntethető. Csak a gyógyítás költségében kellene őt marasztalni. Ugy látszik, így is dőlt el az ügy, mert nemsokára olvassuk a tanácsjegyzőkönyvben, hogy Miskó nevében az „accordierte" 18 forint gyógykezelési költséget kifizették a felcsernek.

43 Az idézett perek tanulsága, hogy a saját és a más személyének védelme éppen úgy büntetlenséget — vagy legalább enyhébb megítélést — biztosított az elkövetőnek, mint a vagyon védelme éjszakai támadás ellen. A városok és a kamarai szervek^ büntetőjogi gyakorlata nem egészen kiforrott a tárgyalt két évtizedben. Altalános tendenciája — talán a betelepedés előmozdítása érdekében — az enyhítés lehetőségeinek kihasználása, a halálos ítélet mellőzése. Ingadozásán alig lehet csodálkozni. A kor büntetőjoga még nem dolgozta ki a bűncselekmény általános fogalmát, s a legnagyobb kriminalisták is nehezen birkóztak meg azzal a kérdéssel: mikor kell halálbüntetést (poena ordinaria) kiszabni, és mikor van helye egyéb joghátrány alkalmazásának (p. extraordinalia) 44 d) Hitvesölés (Pr. Cr. 65. c.) Három nagy hitvesölési ügy fordult elő a tárgyalt időszakban, véletlenül mind Pesten. Ezek azonban nemcsak büntetőjogi szempontból jelentősek, hanem Pest tanácsának korán jelentkező önállósulási törekvéseit is 40 Kovács, Pest 59; Pásztor i. m. 155, 3. jz. 41 Ptjkv. 1694. júl. 26.—aug. 3, I. 199, 201—202, 204—209. 42 Uo. 1702. jan. 24, 31, febr. 3, III. 10—11, 14—16. «Acta iud. 1707. febr. 14; Btjkv. 1707. márc. 11, VI. 437—438, VII. 250. 44 E. Schmidt i. m. 158—160.