Bónis György: Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708 (Budapest várostörténeti monográfiái 23. Budapest, 1962)
IV. fejezet. Büntetőjog
Hasonló eset történt Budán, Nidrolt vincellér feleségével, aki megkergetett egy kislányt, s ez ijedtében a Dunába ugorva belefulladt. A tanács szerint praeter intentionem elkövetett cselekményért mintegy erkölcsi elégtételt kellett adnia: hat misét mondatni a leány lelki üdvéért, és 60 napig dolgozni a Szentháromság-szobron. 26 A gondatlanságból okozott emberölés és a véletlen eseteit nem mindig lehetett könnyen elválasztani egymástól. A szőlőben üldögélő Mantl Lőrincnek lába között tartott puskája elsült, és megölte a háta mögött álló fiút. A budai tanács megállapította, hogy még gondatlanság ( culpa) sem terheli, s a véletlenségből történt emberhalálért nem büntette meg, az őrizetből elbocsátotta. 27 Hasonlóképpen végződhetett Gastgeb János diák hiányosan ismert ügye. Társával könyveket dobáltak egymáshoz, majd ő olyan szerencsétlenül vágta oda a papírvágókést, hogy beleállt a másik fejébe. Megítélését az is befolyásolhatta, hogy az áldozat nem akart elmenni a borbélyhoz, és csak hat hétre rá halt meg. 28 Gondos megvizsgálás, tanácsosok és fürdősök szemléje után mentette fel Pest tanácsa a császári ellátóhivatal két szolgáját, akiknek kocsija hibájukon kívül halálra gázolt egy öt éves kisfiút. 29 Ugyancsak Pesten került áristomba Viskovics Tamás szolga, akinek pisztolya véletlenül (ongefehr) elsült, és megölt egy rác kislányt. Előbb kezességre ki akarták engedni, de mert még aznap kielégítette az áldozat rokonait, végleg szabadlábra helyezték. 30 A gondatlanság legrészletesebb mérlegelését a kb. 16 esztendős Janiska Mihály csizmadiainas ügyében találjuk meg. Amikor a mesterek együtt italoztak, elküldték őt sörért; az előszobában egy pisztolyt talált, és üresnek hívén, az utcán elsütötte. A lövés éppen vele egykorú társát találta, aki részben az elégtelen gyógykezelés miatt belehalt. Boncolás és részletes kihallgatás után a pesti tanács — és nyomán a kamarai igazgatóság is — úgy foglalt állást, hogy a fiú „nicht ex animo et voluntate vulnerandi, minus occidendi, sondern mehrist auss vn vorsichtiger weiss", azaz vigyázatlanságból idézte elő az eredményt, így halállal (poena ordinaria) nem büntethető, csak egyéb ( extraordinär ia) büntetéssel és kártérítéssel. Mivel azonban nem teljesen „extra culpam", ezért fizessen kártérítést a rokonoknak, vagy félévig dolgozzék bilincsben. 31 Az ítélet megfelelt az osztrák törvénynek, mely csak a szándékos emberölést büntette halállal. Nagyon hasonló tényállással találkozunk Widtmann Ulrik, Gickelsberg ezredes lakája esetében, aki részegségében lövöldözve halálosan megsebesítette Karner molnár hét éves kisfiát. Az elbírálás azonban nem a gondatlanságra, hanem a véletlenül bekövetkezett ittasságra támaszkodott. Az adminisztráció tette át az ügyet Buda tanácsához, utasítva, hogy az osztrák büntetőtörvénykönyv szerint vizsgálja ki, ós tegyen javaslatot az ítéletre. A tanács alapos munkát végzett: beszerezte a doktor és három seb26 Btjkv. 1700. júl. 23, HL 261, IV. 127. 27 Acta iud. 1697. nov. 6, Btjkv. II. 195—196. 28 Acta iud. 1699. aug. 7, Btjkv. II. 541, III. 90. 29 Ptjkv. 1699. aug. 14, H. 254—255. 30 Uo. 1703. okt. 19, ILI. 219. 31 Uo. 1701. jan. 4—11, II. 449—462, 466; Corr. buch 1701. márc. 5, II. 296; KA Exp. 1701. márc. 10. no. 26; Int. a. a. nr. 500.
