Bónis György: Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708 (Budapest várostörténeti monográfiái 23. Budapest, 1962)

IV. fejezet. Büntetőjog

a szembesítéskor is megmaradt. Fogságából ugyan — bizonyára kezességre — kiengedték, mert már néhány hónap múlva múlt időben beszélt róla, de ügye még legalább két esztendeig elhúzódott. Érdekes nyilván jogászi segítséggel készült védőirata, melyben eljárásjogi kifogások mellett azt az érdekes szempontot veti fel, hogy ha mondott is valamit a fakeresztre, ez nem Isten felsége ellen irányult, mert nem volt meg benne az animus iniuriandi. Sajnos az utolsó irat még mindig a kérdőpontokra való kihallgatását tartalmazza, ítélete ismeretlen.

5 Az ügy mindenesetre sokat ártott jóhírének, még követelésperében is hivatkoztak rá.

6 Az ítéletre más esetekből lehet következtetni. Egy budai asszonyt, aki lerészegedve káromkodott, és a rácvárosi ferenceseket is sértegette, pro terroré száz tallérra büntettek meg, majd ezt könyörgésére 75 tallérra mérsékelték, amit borban fizethetett meg.

7 Hueber asztalost, aki ismételten gyalázta Sparber atyát, és még káromkodott is, kenyéren és vizén elszenvedett 8 napi áristom után bilincsbe verték.

8 A „Hering" csúfnevű sörkimórőt, akit a feljelentő esküje alapján ítéltek el negyedévi kényszermunkára, végül négy hét bőjtös fogság helyett két hét után elengedte a tanács.

9 A városok büntetései talán súlyosaknak tűnnek, hiszen feltehetjük, hogy Budán és Pesten nemcsak a beszállásolt katonaság emlegette a „Tausend Sacrament"-et. A polgárok is igen sokat ittak, és részegen ebben a tekintetben is feloldódtak gátlásaik. Ha azonban a Praxis Criminalisnak a legsúlyosabb esetben válogatott kínzásokkal nehezített tűzhalál-büntetésére gondolunk, vagy arra a két császári rendeletre, mely 1713—15-ben nem talált elég kegyetlen szankciókat a káromkodás megtorlására,

10 akkor a városi gyakorlat határozottan enyhének bizonyul. b) Varázslat (Pr. Cr. 60. c.) A mágia anyaga meglehetősen szegényes, holott az osztrák törvénykönyv idézett cikke szomorú példája a boszorkány hitnek. Pesten két asszony összeszólalkozásából per támadt, s a sértegetőnek tartania kellett a pénzbüntetéstől. A sértett férje arra hivatkozott ellene, hogy „abergläubische Sachen braucht" büntetlensége érdekében. Mivel azonban csak egy csacska öregasszonyt tudott tanúnak hozni, a tanács nem fogadta el bizonyítását.

11 Budán meg Wallisch Gottfrid fogadós anyósát vették őri5 Acta iud. 1705. márc. 21, uo. az 1706. júl. 23-i beadvány is; Btjkv. 1705. júl. 13: a fogság említése; uo. 1707. ápr. 15: az utolsó perirat, VI. 460, VII. 274. 6 Acta iud. 1706. máj. 31. alatt. 7 Btjkv. 1706. aug. 13, szept. 6, VI. 340, 356—357, VH. 141, 156. 8

Uo. 1706. okt. 29, dee. 15, VI. 371, 395, VII. 170, 199. 8 Uo. 1707. máj. 27, okt. 24, 26, 29. nov. 10, Vt. 482, 549—552, 559—560, VII. 301, 373—374, 376, 389. 10 1713-ban egy 16 éves fiút fej- és kézlevágással büntettek a feszület meggyalázásáért, a rendelet a jövőre még előzetes megverést is előírt; 1715-ben többszöri ostorozás, gályarabság, életfogytiglani börtön lett a büntetés, hogy az „életunt" vádlott ne érje el célját, a halált. Suttinger i. m. additiones 9—-14. 11 Ptjkv. 1688. dec. 16, I. 8.