Bónis György: Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708 (Budapest várostörténeti monográfiái 23. Budapest, 1962)
III. fejezet. Eljárásjog
becslés elvégeztetése, az ingatlan zárolása és esetleg átadása a hitelezőnek; amellett a szőlők és a szüret ellenőrzése is hozzá tartozott. 351 Márpedig az elmarasztalt adós elleni első lépések a szőlőt érintették. Ha a hitelező ismételten benyújtott kérései és az adminisztráció felhívásai nem vezettek eredményre, a telekkönyvi hivatal utasítást kapott a szőlő megbecsülésére; a Georgevics-fivérek elleni hitelezői beadvány szerint a ház és a szőlő elégtelensége az alperes ingóinak és műhelyének felbecslését tette szükségessé. 352 De mielőtt a szőlő — és más ingatlan — eladására került volna sor, az adminisztráció elrendelhette s a hitelezők sűrűn kérték az adós szüretének letiltását. Kölcsön, munkabér, nőtartás ügyében egyaránt alkalmazta a kamarai igazgatóság a fizetni vonakodó alperessel szemben, sőt a privilégium után a budai magisztrátus eljárási kényszereszközként is igénybe vette ezt az érzékeny szankciót. 353 A szüret letiltása az egyik legfontosabb jövedelmi forrást zárta el a bortermelő polgártól. Mosel javaslata talán azért nem említi ezt a kényszereszközt, mert elsősorban Budán került alkalmazásra. Ha mindezek nem vezettek eredményre, vagy az alperes nem rendelkezett megfelelő értékű ingósággal, szőlővel, akkor házára került sor. Tanulságos megismernünk egy korai pesti esetet. Özvegy Hasselnénak Szemerédi Benedek elleni, társas viszonyból eredő perében a tanács 100 Ft tőke és 32 Ft költség fizetésében marasztalta el az alperest; a kamarai igazgatóság fellebezés után helybenhagyta az ítéletet, de Szemerédi nem fizetett. Közben más hitelezői jelentkeztek. A kitűzött határnapon a tanács elrendelte javukra a tényleges végrehajtást (die würkliche Hülff) az alperes házában és lábon álló gabonáján. A bíró, a jegyző és három tanácsos jelenlétében a ház kapujáról lehasítottak egy szilánkot, és átadták a hitelezőknek. Egyben felhívták Szemerédit, hogy 14 napon belül általános árverés ( general subhastation) terhével fizesse meg tartozását. Újabb mulasztás miatt néhány hónap múlva bírói szemle útján megbecsülték és a vevőnek jelentkező Köppel császári hídvámszedőnek eladták a házat. A bírói kézre került összegből kielégítették a hitelezőket — egyesek ugyan még később is jelentkeztek —-, Szemerédinek pedig 14 napot adtak a kiköltözésre. 354 Ez az eljárás még formáiban is igazolja a Mosel-javaslatot. Budán is hasonlóképpen történt a végrehajtás. Az adminisztráció többszöri felhívás után elrendelte, hogy az alperes házára függesszék ki az árverési hirdetményt (faiheti, fäll zödl), s ezzel adott nyomatékot a fizetési felszólításnak. 355 De ez sem hozta meg mindig a kellő eredményt. Karg bécsi vaskereskedő pl. elérte már, hogy adósának, Erhardt Andrásnak házára kitegyék a hirdetményt, de azután beleegyezett, hogy ez a Bösingerrel szemben fennálló követelését ruházza rá, s így elégítse ki. Ezzel alaposan megjárta: Bösinger előbb felleb351 Kovács i. m. 219. 352 KA Besch. Pr. 1699. ápr. 11, V. vol. 165. fol., vö. V. fej. 628. jz.; uo. 1699. szept. 9, okt. 16, VI. vol. 4, 14v fol.; uo. 1700. jún. 25; Georgevicsék ügye, VI. vol. 88v—89. fol. 353 1700: 1. V. fej. 85, 224. jz.; 1701—1702:1. V. fej. 583, 585. jz.; 1705: 1. V. fej. 518. jz. 354 Ptjkv. 1692. jún. 16, 26, 29, nov. 4, 1693. márc. 6, 1. 63, 65, 78, 96. A jogszokás leírása jún. 26-án: . . . zum zeugnis dessen (ti. a végrehajtásnak) ein span aus der Hauss thüren gehauen undt deren Creditorn hingestellet worden. 356 1693:1. V. fej. 79. jz.; KA Besch. Pr. 1699. aug. 7, szept. 9, VI. vol. 3v— 4. fol. 8* 115
