Végh András: Buda város középkori helyrajza 1. (Monumenta Historica Budapestinensia 15. kötet Budapest, 2006)
Mint már említettük a rezidenciális jelleg mélyrehatóan befolyásolta a város ingatlantulajdonosainak körét. Ennek nyilvánvaló jele a nemesi háztulajdon igen magas száma. Míg más városainkban a nemesi háztulajdon néhány helyi érdekeltségű családra szorítkozik, addig Budán a királyság kormányzatában résztvevő, vagy az udvarban szolgálatot teljesítő nemesek számára szükséges volt állandó lakóhelyet szerezni, házat vásárolni. Annál is inkább mélyen érintette ez a várost, hiszen a háztulajdonos nemesek - mint már fentebb láttuk - egyben budai polgárokká is lettek, városi adót fizettek, legalább is 1492-ig, amikor törvényben mentesítették ez alól budai ingatlanjaikat. Nemesek és a város kapcsolatát vizsgálva először arra a kérdésre keressük a választ, vajon a nemesség mely társadalmi rétegei voltak azok, amelyek budai városi ingatlant szereztek maguk számára. Adatainkat áttekintve általánosságban elmondhatjuk, hogy az állandó rezidencia korszakában, vagyis a 15. század eleje és 1526 között két nagyobb csoport különíthető el, egyrészt az adott korszak főnemeseinek, másrészt az udvarban szolgálatot teljesítő nemeseknek a köre. Az első csoportban azokat a személyeket találjuk, akiket a hivatali méltóságuknál fogva a bárók közé soroltak, illetve a 15. század végétől megfigyelhetően azokat, akik bárói tisztet viselt családokból származtak. Mivel ezt a társadalmi réteget megillette a részvétel a tágabban értelmezett királyi tanács ülésein, ezért szükséges volt számukra a budai háztulajdon fenntartása annak biztosítására, hogy a királytól elrendelt, vagy számukra szükséges időben tartósan az udvarban, a király közelében tartózkodhassanak. Egyes országos tisztségek viselőit (nádor, országbíró) ezen túlmenően a hivatal irányítása is huzamosabb itteni tartózkodásra kényszerített. A második csoport már jóval összetettebb, közös jellemzőjük az udvari, vagy hivatali szolgálat. Az udvartartás szűkebb, bizalmas körét alkotó királyi kamarásoknak, királyi familiárisoknak, palotásoknak úgy tűnik a városban kellett maguk és familiárisaik részére szállásról gondoskodniuk. Hasonlóképpen a kancelláriai, kincstári és bírósági alkalmazottaknak (jegyzők, titkárok, kamaraispánok, ítélőmesterek stb.), a budai vámagynak és udvarbírónak városi lakóingatlanokat kellett szerezniük. 1031 Adataink ugyan csupán szórványosak, azonban joggal következtethetünk arra, hogy ha például egy adott országbírói ítélőmester budai háztulajdonáról maradt ránk említés, akkor az őt követő ítélőmester, akinek budai ingatlanáról esetleg nem hagyományozódott adat, feltehetően ugyancsak rendelkezett azzal. Röviden ki kell térnünk ezen a ponton az országos bíróságok működésére, a királyi rezidencia és a város kapcsolatának erre a kevéssé kutatott területére. Jagelló-kori adataink vallanak arról, hogy a bíróságok előtt tárgyalt ügyek jó néhány esetben az eljárást vezető ítélőmesterek házában folytak, egy Mátyás-kori adat pedig arra mutat, hogy valójában ez a gyakorlat korábbi eredetű. 1032 Bevallásokat, tanúk meghallgatásait végezték az ítélőmesterek otthon, vagy szállásukon. 1033 Ezek a magánházak tehát egyben hivatalos funkciót is elláttak, azt azonban nem állíthatjuk, hogy a nádori, vagy országbírói bíróságok kizárólag itt működtek volna. Más a helyzet a királyi személyes jelenlét bíróságával. Egy 1519ből származó adat szerint a személynök által vezetett tárgyalásokat a királyi személyes jelenlét fejének, a kancellárnak, vagyis az esztergomi érseknek házában tartották. 1034 Ebben az esetben már valóban országos bíróság színhelyéül szolgált az érseki rezidencia. 1035 A budai várnagyok közül ismerjük gyögyi Bodó Gergely, coborszentmihályi Cobor Mihály, Ráskai Balázs és Bornemissza János ingatlanait. A budai udvarbírák közül ismert Cobor Mihály, Örmény István deák, Ráskai Balázs, Báncsai András, Kubinyi László, Bornemissza János, Pemfflinger István, Athinai Simon és Fráter György háztulajdona. Dersanóci Gergely országbírói ítélőmester házában békíti a peres feleket. (1465. VII. 5. - MOL Dl 70407) Illyevölgyi János nádori ítélőmester (1513. JH. 11. - MOL Dl 97642); Hencein István országbírói ítélőmester peres feleket, tanúkat hallgat meg (1520. VII. 22. - Körmöcbánya v. It. torn. I. 47-1-16; MOL Df 250212; 1524. X. 29. - Pannonhalmi Főapátság lt., Konventi It. Caps. nr. 1447, 68 Y, MOL Df 208261), Bekény Benedek ítélőmester bevallást hallgat meg (1525. - MOL Dl 25716), Werbőczy István személynök peres feleket hallgat meg. (1525. V. 25. -Révay cs. közp. It. Jama 1-13; MOL Df 259699) 1519. LX. 26.: „...in domo cardinalis Strigoniensis locati, in qua scilicet cause regnicolarum nostrorum adiudicati consueverunt..." (MOL Dl 23220). Az adatra Tringli István hívta fel a figyelmemet. Ld. TRINGLI 1998. 19. j. Érdemes figyelnünk arra, hogy az esztergomi érsek rezidenciája a 15. század eleje óta állandó helyszínen található, szemben a nádor és az országbíró állandóan változó lakóhelyével.
