Végh András: Buda város középkori helyrajza 1. (Monumenta Historica Budapestinensia 15. kötet Budapest, 2006)
hűtlenné vált Szerecsen János fia Mihály házát a lázadás leverésében érdemeket szerzett Ders Márton egykori alnádornak. (1405. VLTI. 1.) Garai nádor éppen a lázadás idején, 1403 januárjában rendezte a tartozást a Szerecsenekkel. Talán ez is magyarázhatja, hogy a Zsigmondhoz hű Garai miért fogadta el a házakat ilyen hatalmas összeg (10000 forint) fejében. Később a lázadás leverése után a király nyilván nem tett kísérletet a Garainak átadott házak eladományozására. Ezért arra következtemetünk, hogy a Szerecsenek bírtak még további háztulajdont is, amelyet a többi budai olaszhoz hasonlóan tőlük is elvett a király. Ezt a házat említette meg feltehetően egy 1402-ben kiállított oklevél is. (1402. XI. 9.) Szerecsen János házának szomszédságában adományozta ekkor házát a szentlőrinci pálosoknak Mihály budai őrkanonok, aki azt István zagorjei gróftól (csáktornyai Lackfi István) szolgálataiért kapott pénzen vásárolta korábban. A ház másik szomszédja Olasz (Gallicus) Péter volt, helyét sajnos nem tudjuk megállapítani, esetleg az Olasz utcában emelkedhetett. 752 A nagyszámú ingatlan ismeretében egyelőre nem tudjuk eldönteni, hogy a Szerecsen testvérek házaira vonatkozó 14. századi adatok melyik ingatlanhoz tartoznak. 1352-ben Szerecsen Jakab a néhai Gekmin patikáros fia, László magtalan halálával a királyra szállott házat kapott adományba I. Lajostól. (1352. XI. 5.) 1390-ben pedig Szerecsen János házában ítélkezett Lukács budai prépost. (1390. XI. 29.) 3.5. OLASZ UTCA (NAGY UTCA) - KELETI OLDAL Az alábbi szomszédos házak a középkori „kis utca", vagyis a 18-19. századi Schüler Gässl sarkán emelkedtek: 3.5.1. id. Kanzler Angelo - Kanzler János - Buzlai Mózes - Bátori István „Olasz utca" (Hauy 170, 190. - Országház utca 1-3.). Kanzler Angelo és gergellaki Buzlai Mózes udvarmester komoly vitába keveredtek a néhai Kanzler János halála után az örökség felett. Kanzler János Angelonak testvére volt, míg Mózesnek is rokona, hiszen János felesége, Katalin korábban Mózes nagybátyjának, Buzlai Miklósnak a felesége volt. Budai Kanzler János, feltehetően olasz eredetű, de forrásainkban már magyarként feltűnő előkelő budai polgár, kincstári tisztviselő, aki nemességgel és birtokkal is rendelkezett, neje, Katalin korábban Buzlai Miklós felesége volt, 1458-1459-ben a bécsi egyetemen tanult, 1481-1483 között kassai harmincados, 1494-ben soproni harmincados volt, 1494-ben budai esküdt, 1498-ban budai bíró, élete végén budai harmincados, elhunyt 1507-1509 között. Kanzler Angelo, János öccse, kincstári szolgálatban 1493-1494-ben Heves megye adószedője, 1494-ben soproni harmincados volt, Bakócz érsek sógora, felesége Orsolya a prímás húga, egyben az érsek faktora is; birtokos nemes, de a várospolitikában is részt vett, 1507-ben esküdtségére maradt fenn adat, bátyjával együtt a Szt. Mária Magdolna plébániatemplom mellé kápolnát építtetett, elhunyt 1513-1516 között. 753 Gergellaki Buzlai Mózes, László fia, 1501-1517 között az udvarmester és ajtónállómester tisztét töltötte be, elhunyt 1517-ben. 754 Angelo szerint Mózes jogtalanul elfoglalta egy Olasz utcai ház felét, a másik felét pedig beleegyezése nélkül adatta magának korábban Jánossal, még annak életében. Ráadásul Kanzler János halála idején II. Ulászló király adósa maradt, és az összeg az örököseit: özvegyét, Katalint és testvérét, Jánost egyenlő arányban illették volna meg, amelynek a kifizetésével Buzlai Mózest bízta meg az uralkodó. Létrejött egy egyesség, amelynek keretében Mózes megígérte, hogy átadja Angelonak a néhai Sebald Neuzinger 100 forintért elzálogosított házát a záloglevelekkel együtt, valamint fizet Katalin újabb férjével, gibárti Keserű István alnádorral együtt 400 forintot és számadást ad az adóságról. Cserébe Angelo megígérte, Ez az Olasz Péter alighanem azonos azzal a sienai származású Olasz (Gallicus) Péterrel, aki 1422-ben pereskedett Mihály pénzverő özvegyével a város előtt szőlőbirtok felett. (1422. VI. 26. - MOL Dl 11239, BTOE BI. 811. sz.) KUBINYI 1967. 259-260. FÓGEL 1913. 59-60; FÜGEDI 1970. 75, 83, 159; KUBINYI 1988. 204.
