Végh András: Buda város középkori helyrajza 1. (Monumenta Historica Budapestinensia 15. kötet Budapest, 2006)

várfalak megerősítési munkálatai során láttak napvilágot: sajnos a legtöbbször csupán rövid szakaszok, éppen csak arra elegendőek, hogy a helyét regisztráljuk.

202 A legkorábbi térképek tanúsága szerint ezt a falat bizonyos szakaszokon támpillérek is erősítették. Az eredeti farnak éppen két ilyen támpilléres rövid részlete áll szabadon ma, az egyik a Halászbástya, a másik pedig az Erdélyi bástya déli oldalánál. A többi szakaszon már vagy átépítették, vagy az újabb hozzáfalazások eltakarják szemünk elől. A külső fal építésének idejét a Szt. György tér nyugati oldalán végzett legújabb kutatásokon sikerült meghatározni rétegtani megfigyelésekkel. Eszerint az Anjou kor végén, a 14. század utolsó negyedében épült. Ezt támogatják a királyi palota előtti, ún. LT. Szárazároknak déli végében megfigyelhető építési periódusok is.

203 A tatár veszély, majd az Árpádház kihalása utáni belharcok elmúltával Buda katonai jelentősége lecsökkent, a 14. század folyamán az oklevelek egyre gyakrabban nevezik vár helyett városnak. A város déli végében az 1380-as és az 1420-as évek között felépült a hatalmas királyi palota körülvéve korszerű erődítményekkel, határozottan elkülönülve a várostól. A továbbiakban az írásos források a vár elnevezést a királyi palotára is alkalmazták.

204 A városban ezzel éppen ellentétes folyamatnak lehetünk tanúi: mintha a városfalak egyre inkább vesztenének jelentőségükből. Mivel a lakóterület határai erősen korlátozottak voltak, hiszen a hegy a 13. században teljesen körbeépült, a lakásigények növekedtével a falakon belül minden lehetséges helyet igyekeztek kihasználni. A falak mellett elhelyezkedő telkek tulajdonosai ezt csak úgy tehették meg, hogy a városfal felé terjeszkedtek. Említettük már, hogy a telkek hátsó épületei sok esetben nekiépültek a belső városfalnak. A továbbiakban azonban sok esetben a két fal közét is beépítették, nem egyszer elbontva magukat a városfalakat is. Ezt azért is megtehették, mivel okleveles adatokból úgy tűnik, hogy a telek háta mögött lévő falszoros is a telek részét képezte.

205 Mind a nyugati, mind a keleti oldalon több ilyen telket ismerünk már a feltárásokból, egyesek ezek közül a későbbi látképeken is azonosíthatók.

206 Az általában a telek teljes szélességét kitöltő hátsó bővítmények magas, több emeletes épületszárnyak voltak, általában támpillérekkel megtámogatva. Egyes esetekben 202 A nyugati fal egyes szakaszait Gerő Győző figyelte meg 1959-ben a Tóth Árpád sétány alatt, majd a 60-as években folytatták e megfigyeléseket a már említett közműépítési munkák során Bertalan Vilmosné, H. Gyürky Katalin és Gerő Győző. (BTM Adattár) Az északi oldalon, a Bécsi kaputól nyugatra a fal egy rövid szakaszát figyelte meg H. Gyürky Katalin az Országos Villamos Teherelosztó (Petterman bíró u. 7.) építésénél. (H. GYÜRKY 1977. 381-387.) Bár ő a falat a belső fal részleteként határozta meg, az azóta a Hadtörténeti Intézet udvarán és az Állami Nyomda területén előkerült belső és külső fal részletek és a helyszínrajzok alapján inkább a külső fal részének tarthatjuk az itt talált maradványt. A fal külső oldalán észlelt támpillérek is erre vallanak, hiszen a belső falon sehol másutt nem tártak fel támpillért. Másrészt néhány térkép épp ezen a szakaszon ábrázol a külső falon támpilléreket, pl. a Marsigli-féle török térkép, vagy Matthey 1753-ban készült térképe. (Megjegyzendő, hogy a belső falat ezen a szakaszon a térképek már nem jelzik, a Hadtörténeti Intézet udvarán feltárt tornyot sem láthatjuk.) Bencze Zoltán 1996-ban, majd 2000-2002 között a volt Állami Nyomda telkén hosszú szakaszát bontotta ki a külső falnak. (BENCZE 2003.) A Bécsi kaputól keletre Gerő Győző végezhetett megfigyeléseket. A keleti oldalon az északról a domonkos kolostorig terjedő szakaszt H. Gyürky Katalin vizsgálta. A Vizi kaputól délre eső területeken pedig Gerő Győző, Magyar Károly és Altmann Júlia kutathatta a fal egy-egy rövidebb szakaszát. (BTM Adattár) 203 ZOLNAY 1984. 208. 204 A királyi palota vár elnevezésére példa Bolondóci (II-) Stibor házának helymegjelölése: 1438. I. 28.: „in hac civitate nostra Budensi, in fine duarum piatearum seu vicorum a parte castri nostri regalis versus et ad ipsum civitatem plateamque latam seu circulum sancti Georgii nuncupatam tendentium..." (MOL Dl 88130, BTOE III. 1180.sz.), vagy a Rozgonyiak házadományának helymegjelölése: 1439. VI. 24.: „circa Castrum nostrum Budense ex opposito domus Fryczpaloíhaya appellate in civitate nostra Budensi' (MOL Dl 13406, BTOE IB. 1226.sz.), vagy a ferences kolostor helymegjelölése: 1482. VI. 2.: „ecclesie beati Johannis ewangeliste ante Castrum Budense fundate" (Erdélyi Nemzeti Múzeum Törzsgyűjt. 95, MOL Df 253724), vagy a Szt. Zsigmond káptalan helymegjelölése: 1511/1514. VBI. 26.: „ecclesie beaté Marie virginis nove alias sancti Sigismundi vocate ante Castrum Budense fundate" (MOL Dl 22563). 205 A falszoros a telek része, ld.: 1494. X. 4. - MOL Dl 39212. Ugyanerre mutat régészeti megfigyelés is. Például a királyi palota északi előudvarán feltárt kettős pince (83/19, 84/2, 84/3, 84/6 szelvények) szellőzőkürtője a falszorosra nyílt. (MAGYAR 1992. 111.) A Fehérvári kapu és a tőle délre eső első torony közötti belső városfalszakaszt a külső fal megépülte után elbontották. (VÉGH 2003b. 182-183.) 206 A Schön-féle metszeten, illetve a Hauy-Rabbatta-, vagy a de la Vigne-féle térképeken több ilyen épületre is látható példa. Régészeti kutatással részben feltárva pl.: GERŐ 1964/b. 313. 314, 12-19. kép; VÉGH 2003b. 186-187.