Végh András: Buda város középkori helyrajza 1. (Monumenta Historica Budapestinensia 15. kötet Budapest, 2006)

város, ezért sajátosan kötődik a Duna menti kereskedelmi útvonalakhoz és az ott található városokhoz (közelebbi körben: Vác, Visegrád, Maros, távolabb: Pozsony, Bécs, Krems, Passau, Regensburg, hogy csak fontosabbakat említsünk). Érdemes azonban összehasonlítás tárgyává tenni ebből a szempontból a középkori Magyarország német közösségekkel betelepített tájegységeit, az erdélyi szász városokat, a szepesi városokat, vagy a felső-magyarországi bányavárosokat különösen a 13-14. század vonatkozásában, és még jobban tágítva látókörünket mindezt a teljes kelet-közép-európai régió morva, cseh, és lengyel területein lejátszódott német városfejlődés jellegzetességeivel összevetni. Talán túlságosan bőséges is már az így számba vett, összehasonlításra alkalmas városok száma, és ezért utolsóként a negyedik kutatási irányt bemutatva egyben szűkebbre is vonjuk a párhuzamos elemzésre érdemes városok körét. Buda ugyanis a régió számos városa közül kiemelkedik rezidenciális jellegével, és ezáltal egy néhány város alkotta, jellegzetes városcsoporthoz tartozik. Prága és Krakkó, valamint Bécs városi agglomerációi párhuzamos jelenségként értékelhetők, a királyi (hercegi) udvarral kapcsolatos sokrétű viszony mindhárom esetben rányomta bélyegét a fejlődésre, és ennek összehasonlítása a Buda-Pest-i városfejlődéssel az ingatlantörténet és a helyrajz szempontjából is bizonyára tanulságos ismeretek feltárását tartogatnák számunkra.

1120 SZÉKELY 2000. Bécs korai ingatlantörténetét Richard Perger dolgozta fel: PERGER 1963/64, PERGER 1965/66, PERGER 1967/68; a késő középkor teljes ingatlantörténete még feldolgozatlan. Figyelembe veendők Ferdinand Opll elsősorban a Historischer Atlas von Wien számára készített tanulmányai. Prága korai topográfiáját Zdenek Fiala ismertette: FIALA 1967; a késői ingatlantörténet ismereteim szerint itt sincs még kidolgozva.