Végh András: Buda város középkori helyrajza 1. (Monumenta Historica Budapestinensia 15. kötet Budapest, 2006)
Forrásainkat tehát jellegzeteseknek teldnmetjük, amelyekből arra következtetünk, hogy egy adott állás, szolgálat betöltése mellett szinte elengedhetetlenül szükséges volt a háztulajdon megszerzése. A két fenti csoportba sorolható személyeknek, családoknak száma mindenképpen 100 fölött keresendő egy adott időszakban, tehát a budai házakat birtokló nemesek mennyisége igen nagy. Különösen annak tudatában válik ez a becslés jelentőségteljessé, ha tudjuk, hogy a nemesi tulajdonok zöme a castrum-on belül helyezkedett el, arányában elenyésző kisebbség bírt ingatlant a suburbium-ókban. A Castrum falak közé zárt adottságait figyelembe véve, a telkek száma meglehetősen kötött volt, ezért, ha középkori összeírások híján nem is ismerjük a pontos számokat, hozzávetőleges becslést tehetünk, és ez alapján megállapíthatjuk, hogy a castrum-on belül a nemesi háztulajdonok a telkek teljességének durván egyharmadát - felét tették ki. 1036 Az általános kép felvázolásán túl részletesebb vizsgálatot az Anjou-korra vonatkozóan érdemes végezni. Kérdés, milyen kép tárul elénk kis számú forrásanyagunkból Budának Visegrád melletti rezidenciális szerepére vonatkozóan? (Az Árpád-korral források hiányában érdemben foglalkozni sajnos nem lehet.) (53. kép) Károly király idejéből hét személyről, illetve családról maradtak fenn adatok. Szécsényi Tamás 1337-ben vette házát, ekkor erdélyi vajda, szolnoki, aradi és nógrádi ispán volt, később, már Lajos király idejében tárnokmesteri és országbírói tisztet is viselt. Személye a hűséges királyi szolgálatban a bárók közé emelkedő és családját ott birtokadományokkal és udvari szolgálattal meg is tartó nemes példája. Csévi Sáfár István házáról egy késői oklevél emlékezik meg már halála utáni időpontból, 1362-ből, O 132 l-l 345 között visegrádi várnagy és pilisi ispán volt, mondhatjuk bizalmi állást töltött be a rezidenciának otthont adó vár és megye élén. Őri István házára ugyancsak jóval későbbi oklevél hivatkozik 1381-ből, személye azonban különösen érdekes számunkra, hiszen a királyi gyűrűspecsétes kancelláriai osztály vezetőjeként (1334-től) állandóan a király környezetében tartózkodott. Sirokai, másnéven Jobbágyi Miklósnak Péter fiát említi meg okleveles forrásunk, ő azonban semmilyen tisztet nem viselt, ezért joggal feltételezhetjük, hogy budai házát apjától örökölte, aki 1338-1342 között töltötte be az ajtónállómester tisztét, 1341 -ben tárnokmester és diósgyőri vámagy volt, később pedig erdélyi vajda is lett. Magyar Pál 1344-ben végrendelkezett budai háza felett, 1324—1326 között tárnoknagy, 1340-ben kincstartó volt. Ugah Pál szolgálata nagy részében országbírói ítélőmester tisztet töltött be, közben István herceg bizalmasaként szlavón és horvát bánja volt. Végül a Zsámbokiak, másnéven Gilétfiak, Lajos király első nádora, Miklós és testvére, János már Károly idejében rendelkeztek házbirtokkal Budán, előkelő voltuk mellett ők egyben a szomszédos, Pilis megyei nemesség képviselői is. 1037 A fenti személyek közül leginkább azokra érdemes figyelnünk, akik a király mellett személyes és bizalmas jellegű szolgálatot teljesítettek. A hét közül három mindenképpen ilyennek tekinthető: Őri István, Sáfár István és Sirokai Miklós. Budai háztulajdonlásuk annak a jele, hogy itt is szükségük volt ingatlanra a királyt követő szolgálatuk során, vagyis közvetve utalnak a királyi udvar időszakos jelenlétére és a város rezidenciális jellegére. Érdekes, hogy tárnokmester és kincstartó is előfordul már a Károly-kori adatok között, hiszen a későbbiek során kifejezetten jellemző és sok adattal reprezentált mindkét tisztséget betöltő személyek budai háztulajdonlása. (A későbbiekben ez érthető is, lévén Budán volt az ország pénzügyi irányításának központja, valamint Budát tartották a tárnoki városok közt az elsőnek.) A felsoroltak közt Szécsényi Tamás és Sirokai Miklós méltóságuknál fogva bárók, budai háztulajdonukat nehéz mással indokolni, mint a város időszakos rezidenciális jellegével. (A Zsámbokiak csak Lajos idején érték el Miklós révén a bárói rangot.) 1038 1036 i437_ es házösszeírásban az első két negyedben - vagyis feltehetően a Castrum területén - 322 házat számláltak össze. (Ms. Paris, Sorbon. 1149.Nr. H9;BTOEm. 1162. sz.)Az 1687 elején elkészült Hauy-féle felmérésben 388 telek szerepel. (HORLER-WEIDINGER 1956.) Az 1696-os házösszeírás - az ún. Zaiger über die Festung - 290 házat sorol fel. (NAGY 1971.) 1037 Háztuíajdonaikat és életrajzi adataikat ld. az ingatlanokat leíró fejezetben. 1038 É r( Jemes egyébként budai adatainkat összevetni a szintén meglehetősen szórványosan ránkmaradt visegrádi okleveles adatokkal. Károly Róbert 1323-tól haláláig jobbára itt tartózkodott a korszak egyik legerősebb királyi vára mellett létrehozva szálláshelyét, és az udvartartása lakására és ellátására rendelt polgári települést. Visegrádot tehát, mint települést ugyanúgy királyi szándék hívta életre, akárcsak Budát, ám az új település nem rendelkezett városi előzménnyel, ezért a rezidenciális jelleg sokkal erősebben érvényesült, mint Budán. Károly idejéből Visegrádon közel azonos számú háztulajdonos ismert, mint Budán, részben egyező a személyi kör (Sirokai, Magyar) is.
