Végh András: Buda város középkori helyrajza 1. (Monumenta Historica Budapestinensia 15. kötet Budapest, 2006)
fognak adózni ingatlanuk után még mielőtt a város kiállította számukra a vásárlásról az oklevelet. 1009 (68. kép) Az adó alól felmentést csak az egyházi épületek (a plébániák, kolostorok és kápolnák), a városi házak (tanácsháza, városi konyha, szegényház stb.) a zsidók házai, illetve személyükben a mindenkori két bíró (vagyis a bíró és a pénzbíró), a tizenkét esküdt polgár és a városi jegyző élveztek. 1010 A városi adószedés alapja a háztulajdon volt, hiszen a polgárjog is ehhez kötődött, az adószedést házról házra járva telkenként, városnegyedek szerint végezték. A ház adója azonban csupán a behajtott adó egyik elemét alkotta, mivel a beszedett összeg jelentékeny részét a boradó tette ki. 1011 A házadó mértéke nem ismert forrásaink hiányossága miatt, csupán néhány szórványos adattal rendelkezünk. A Jogkönyv és egy 1517-ből származó irat is megemlékezik arról, hogy - más városokhoz hasonlóan Budán is - az egyes ingatlanok adójának mértékét városi könyvben vezették. 1012 1481-ben a városi tanács Bekény Dénes deák, kincstári tisztviselő számára megszabta a háza után kirótt adó nagyságát: 4 forintot kellett fizetni, illetve abban az esetben, ha a sarokházon másik kaput is nyitott volna (ezáltal megosztva a tulajdont) 6 forintot. 1013 1484-ben Bakócz Tamás királyi titkárnak mérsékelte a tanács házadóját 4 forintra tekintettel bizonyos - nem részletezett - érdemeire. 1014 A rendelkezésre álló adatok azonban általános jellegzetességek megállapítására nem alkalmasak. A 15. század végén fontos változás történt az adófizetés terén, az 1492-ik évi országgyűlés 105. törvénycikke szerint a főpapoknak, báróknak és nemeseknek nem kellett ezentúl Budán lévő házaik után adót fizetni. 1015 Ez érzékenyen érinthette a tanácsot, mivel a város értékes házai közül nagyon sok képezte nemesek tulajdonát. Alább részletezett becslésünk szerint ebben az időben a castrum-on belüli mgatlantulajdonok mintegy egyharmada-fele a főpapok, bárók és az udvarban szolgálatot teljesítő nemesek kezében volt. Védekezésül ezután a város bizonyos mértékben igyekezett gátolni, hogy polgári ]009 „Da pey ist Zu wissen, das man kainen Lantherren noch edelman den statprieff vber das erb, das er kauf] hat, nicht sol aus geben zu seinen henden, er hab sich dan verschriben vnderr seinem sigil oderr vnder ainem anderen pewerten sigil, das [der stat] er mit der der stat leiden wil als ein anderr mit sessen in derr stat." (Ofner Stadtrecht 50. sz.) Egyetlen ilyen irat maradt ránk: 1432-ből Mihály béli bencés apát oklevele, amelyben tanúsítja, hogy a város tanácsa és közössége a polgárság közé fogadta, és megígérte neki, hogy egy házat elad számára. (1432. V. 8. - Pannonhalmi Főapátság lt. Konventi lt. Capsarium 923, MOL Df 207739) 1010 A zsidók közössége adóját közvetlenül a királynak fizette. Adófizetésükre budai példát nem ismerünk, viszont pozsonyit és sopronit igen. A személy szerinti adómentesség csak a rendes (Szt. György napi) adóra vonatkozott, a rendkívüli adó alól csupán a plébános és a jegyző volt felmentve: „Dy funfzehen amptman, das sein dy Zwen Statrichter vnd dy Ratherren vnd der Statschreiberr süllen all miteinanderr Sand Jörgen losung gantz Vnd garr mit einanderr frey sein vnnd sunst kainerr nicht merr. " (Ofner Stadrecht 49. sz.) „ Ob sich das gepurdt, das derr kunig durch notwillen ein vngewondlich Schätzung oder losung wold auf slahen, das sol er mugen thuen auf dy gantz stat... Vnd dar In sullen dy zwen richten- Vnd Ratherren mit leidung haben Vnd zymlich helffen mit pezallen, aus genomen derr pharrerr vnd derr Statschreiberr " (Ofner Stadtrecht 11. sz.) 1011 A városi adózásra Id.: KOVÁCS 1900. A boradó jelentőségét kiemeli a Jogkönyv is: Ofner Stadtrecht 12. sz. wn „...qui census ad prefatam dominam matrem dicti Iohannis doctoris in libro civitatis esset inscriptus..." (1517. II. 16. - Pannonhalmi lt. Capsa 72. N; MOL Df 208156, PRTIYL. 204. sz.) „ ...den selben sol man geben dy losungpücherr... " (Ofner Stadrecht 15. sz.) 1013 1481. ÍV. 10. - MOL Dl 18468; „...census, sive taxe domus sue nostri in medio... " (1487. IV. 18. - MOL Dl 18469) 1014 1484. III. 29. - Erdődy cs. galgóci lt. 37-1-10. 1015 „Articulus 105. Item intelleximus ex relatione dominorum prelatorum et baronum ac nobilium, quod domus ipsorum, quas in civitate nostra Budensi habent, quasque magis propter opportunum eorum condescensum, dum ad curiam regiam frequentandam adveniunt, ibidem tenent, ab antiquis temporibus, ab omni taxa, et quavis solutione, in medium civium prefate civitatis nostre Budensis facienda, per divos reges predecessores nostros, exempte et libertate fuissent. Sed a certo tempore cives predicte civitatis quandam exactionem super predictas domos ipsorum facere cepissent, prout etiam actu facere contenderent. & 1. Igitur de consilio dictorum dominorum prelatorum, baronum et nobilium statuimus et presenti consulte nostro perpetuo duraturum ordinavimus, quatenus amodo deinceps dicte domus prefatorum dominorum prelatorum et baronum ac nobilium nulli taxe nullique penitus solutioni in consortium dictorum civium civitatis nostre Budensis fiende sint obnoxie et obstricte. & 2. Sed sicut olim eedem domus libère fuerunt, ita posterum ab omni taxa ab omnique solutionis génère exempte, libère et immunes habeantur, neque dicti domini prelati et barones et nobiles ratione dictorum domorum suarum in consortium prefate civitatis nostre quicquam solvere tenebuntur." (Corpus Juris I. 550-553)
