Végh András: Buda város középkori helyrajza 1. (Monumenta Historica Budapestinensia 15. kötet Budapest, 2006)

3.8.2. padovai Bartolomeo - firenzei Onoffio - Kanizsai Miklós - örményesi pálosok (Francesco Bemardi, brünni Nikolaus, Tűgyártó Máté, Lábatlani Gergely) - esztergomi káptalan (Philip Zeichner nyírő, Kalmár János) ,J$zt. Miklós utca, Szt. Pál utca, pálos nagy házzal szemben" (Hauy 236. 240. ? - Fortuna u. 3. ?.) 1390-ben Kanizsai Miklós tárnokmester 1400 forintért megvette a firenzei származású Francesco fia Onoffio házát, amelyet korábban néhai padovai Bartolomeo hagyott örökül Onofrionak. (1390. II. 27.) Az ingatlan szomszédjai néhai Kont nádor és a domonkos rendi beginák házai voltak ekkor. Kanizsai tárnokmester ez időben öt budai házat is összevásárolt, hogy az általa alapított örményesi pálos kolostort ezek jövedelmével lássa el. Ezt a házat Francesco Bernardinak adta egy másik házzal együtt azzal a feltétellel, hogy évente 60 forintot, két mázsa olajat, egy palack tonhalat és száz kocka sót, mint bért ad az örményesi pálosoknak. (1392. XII. 14.) A ház bérlője tehát továbbra is olasz polgár maradt, hiszen Francesco Bemardi, gazdag kereskedő szintén Firenzéből származott. A rendkívül magas vételár egyébként felveti azt a lehetőséget, hogy ebben az esetben is járadék kihelyezésről volt szó: Francesco Bemardi és Onoffio valamely közös kereskedelmi tevékenység során vett fel nagyobb összeget Kanizsai Miklóstól, vállalva az összeg éves törlesztését a fedezetként átadott ház béreként. Kanizsai Miklós életrajzi adatait ld. a Szt. György piac keleti oldalán. Francesco Bernardi életrajzi adatait ld. az Olasz utcában. Hat év múlva azonban a másik házhoz hasonlóan Bemardi ettől a háztól is megszabadult. A város tanácsa előtt eladta a házat brünni Nikolaus szűcs, budai polgárnak 600 forintért. Az örményesi kolostornak a továbbiakban ezután az ingatlan után járt egy mázsa olaj és egy palack tonhal, amelyeket 10, illetve 6 forintért meg lehetett váltani. A járadék tehát jelentősen lecsökkent, ám a csökkenés körülményei ismeretlenek előttünk. (1398. III. 17.) Forrásaink mintegy félévszázados szünet után szólnak ismét a házról. 1444-ben I. Ulászlónak a pálosok tiltakozására felül kellett bírálnia adományozását, amellyel a házat a királyi háramlási jog érvényesítésével Zemlyéni Gábornak adta. (1444. III. 16, 1444. IV. 24.) A szerzetesek a nádor előtt tiltakoztak, majd a király előtt bemutatott okleveleikkel igazolták, hogy a ház a Kanizsaiak tulajdona volt, akik azt a pálosokra hagyományozták. Az ügy zárultával Imre örményesi vikárius közjegyzővel íratta át az eddig ismertetett, a ház vásárlására, adományozására és bérbeadására vonatkozó okleveleket. (1444. X. 24.) Az 1444-ben keletkezett oklevelekben a házat a Szt. Miklós utcában állónak mondták, a pálosok azon házával szemben, amelyben Remete Szt. Pál testét őrizték. Az örményesi kolostor házának bérlője, újlaki Tűgyártó Máté 1483-ban a város tanácsa előtt eladta az ingatlant 400 forintért Lábatlani Gergelynek éves 8 forint bérfizetési kötelezettséggel együtt. (1483. IV. 4.) Sajnos nem tudjuk, hogyan csökkent a bérleti díj az eredeti összeg felére, de sejtésünk szerint az eredeti házat megosztották, amire az alacsony vételár is utalhat. A helyszínt ekkor már a Szt. Pál utcában adták meg, a szomszédban István asztalgyártó és a néhai Bertalan asztalgyártó házai álltak. Az adásvételről az örményesi pálosok nem tudtak, sőt egy ideje már a bért sem kapták meg. Ezért 1488-ban Illés pálos szerzetes az országbíró előtt tiltakozott. Elmondása szerint a néhai Tűgyártó Máté tudtuk nélkül adta el a házat Lábatlani Gergelynek, aki pedig továbbadta azt az esztergomi káptalannak. Bért viszont három éve sem Máté, sem Gergely, sem a káptalan nem fizettek. (1488. X. 31.) A jelek szerint a bérfizetést sikerült a pálosoknak visszaszerezniük. Az esztergomi káptalan 1491 ben ugyanis bérbe adta a házat Philip Zeichner budai polgárnak 8 forint éves bérért, az örményesi pálosoknak járó 8 forint bér fenntartásával együtt. (1491. VIII. 16.) Eszerint az örményesi bérleti díj olyan csekélynek számított, hogy a házat egy másik egyházi alapítvány számára is le lehetett újból kötni. Lábatlani Gergely ugyanis misealapítványa számára hagyományozta ugyanazt a házat, amelyet mintegy száz évvel korábban Kanizsai Miklós a maga és családja lelkiüdvösségéért alapított pálos kolostornak adott. A káptalan egyébként a bérleti szerződésben külön rendelkezett arról is, hogy a káptalan tagjai számára, ha szükséges, szállást biztosítanak. A Budára érkező kanonokok részére egy szobát, kamrát,