Végh András: Buda város középkori helyrajza 1. (Monumenta Historica Budapestinensia 15. kötet Budapest, 2006)

kolostor és a plébániatemplom között állt pénzverőház közelségében kereshetjük. Az ötvösök két ízben is kitett „magyar" előneve is jelzi azonban, hogy erősen német jellegű városrészben járunk. A házsor fontosságát, a bennük lakók társadalmi rangját jelzik a századfordulón feltűnő előkelők tulajdonlása is. A meggyilkolt Lackfi nádor 1395-ben vásárolt házát Cillei Hermann kapta meg, és ő cserélte el valamikor 1416-1423 között a szentlőrinci pálosokkal. Andrea Scolari váradi püspök házát testvére Ozorai Pipo örökölte, aki temetkezési kápolnájára és annak gondviselőjére, a fehérvári káptalanra hagyta. A két Stibor, apa és fia házát is megismertük, ám ők a Szt. György piac déli oldalán is rendelkeztek nagy palotával. Nagyon nagy a különféle egyházaknál lekötött javadalmas házak száma is, a Krisztus Teste konfraternitás, az óbudai apácák, az esztergomi Krisztus Teste kápolna házához a szentlőrinci pálosok házszerzeménye társul. Egyébként a pálos nagy házat, ahogy a korabeli források nevezik, három másik pálos tulajdonú ház vette körül, közülük kettő az örményesieké, és egy a csatkaiaké volt. (50. kép) A 15. század második felétől alapvetően megváltozott az ingatlanok tulajdonosainak összetétele. Az eddigi szinte kizárólagos polgári birtoklással szemben ebből az időszakból már szépszámú nemesi házbirtokra maradt fenn adat. Szentpéteri László választott rendi kincstartó, Kisserjéni Ferenc alkincstartó, Kis Imre, a Pest megyében birtokos Rádai Pál és Inárcsi János, valamint Órmény István budai vámagy és udvarbíró, Kubinyi László budai udvarbíró házai tűnnek fel a forrásokban. Meg kell jegyeznünk, hogy egyikük sem tartozott a bárók körébe, sőt Órmény polgári származású volt, és a bírói tisztet is viselte. Egyébként a polgárok köre is erősen kicserélődött. Péter esztergályos, János kőfaragó özvegye, Leonhart Plat pénzverő, István és Mátyás asztalosok, Zsemlyesütő János, Szekérgyártó Albert, Nyírő Ferenc, Szabó László nevei és a szegedi polgárok fordulnak elő forrásainkban. A változás egyrészt etnikai, hiszen ezek a polgárok már többnyire magyar neveket viselnek, bár a 15.század végén is előfordult még német név. Másrészt a foglalkozások között ugyan előfordul a nyírő, mégis feltűnően sok már a kézművesek száma, és nem is a legelőkelőbb szakmákhoz tartozóké (asztalos, pék, esztergályos, kőfaragó, szekérgyártó, szabó). Mind a nemességre, mind pedig a polgárokra tekintve az előző korszakhoz képest alacsonyabb társadalmi rangú háztulajdonosokat mutathattunk tehát ki, ami a terület leértékelődését jelzi. Utalnunk kell arra, hogy az 144l-es plébániahatár a domonkos kolostor előtti közön választotta el a 15. század második felétől a két plébánia közösségét. Adataink többsége a kis utcától északra, vagyis a Szt. Mária Magdolna plébánia területéről származik. Tehát a változás is irt következett be. Változatlan maradt ugyanakkor a köztől délre, a Boldogasszony egyházzal szemben és annak területén az ötvösök jelenléte. Az ismert okleveleket és a dézsmajegyzékeket figyelembevéve az Ötvös utca mintegy tizenegy önálló háztulajdonra terjedhetett ki a 16. század elején. (Imre ötvös, Péter ötvös, István ötvös, Osvát gyöngyfuző (Polyák Pálné), Ráfáel ötvös, György ötvös, Komád ötvös özvegye, Péter gyöngyfuző, Farkas gyöngyfuző, Varga Jakab és Csaplár Albert) Az utca ezen szakasza egyértelműen a benne lakó ötvösökről kapta a nevét, ezért feltehetően Varga és Csaplár az ötvösök között lakott. Véleményem szerint az ötvösök itteni rendkívül koncentrált jelenlétét a házsorral szemben álló pénzverőházzal magyarázhatjuk. Ez a terület tartotta fenn egyébként a korábbi jelleget más szempontból is, hiszen bár az ötvösök nemzetisége a forrásokból ritkán derül ki a latin névhasználat miatt, mégis néhány esetben a német név maradt ránk. (Stephan Kremnitzer, Georg Mayr, Komád ötvös) A folyamatosság másik jele Polyák Pál német esküdt polgár itteni háztulajdona. Végül meg kell emlékeznünk az egyházi javadalmasházakról, amelyek száma tovább bővült. Szentpéteri László a kékesi pálosoknak, Lukács zágrábi püspök misealapítványának, Kétházi Pál esztergomi kanonok káptalanjának adományozta házát, Imre péterváradi apát pedig vásárolt egyet kolostora számára. Az esztergomi Szt. István protomártír káptalan hitelügylet révén szerzett járadékot Nyírő Ferenc házában, és feltűnik a tulajdonosok között a kalocsai káptalan is. Az újabb egyházi tulajdonok mellett hallunk a korábbi eredetűekről is, a szentlőrinci pálosok, a veszprémi és a fehérvári káptalan, a Krisztus Teste konfratemitás és az óbudai klarissza apácák továbbra is birtokolták házaikat, az örményesi pálosok házairól azonban nincs további mdomásunk.