Végh András: Buda város középkori helyrajza 1. (Monumenta Historica Budapestinensia 15. kötet Budapest, 2006)
3.5.7. Lazarevics István (?) - Brankovics György - Rozgonyi - Bakócz Tamás - Erdődy „Olasz utca" (Hauy 164-165. ? - Országház u. 1-3.) A Thuróczi-krónika elbeszélése szerint Zsigmond király 1425-ben Brankovics György szerb despotának adományozott egy fényes, méltóságához illő házat Buda városában, több jelentős magyarországi uradalommal együtt Nándorfehérvár váráért cserébe. 765 Valójában az adományt még 1411-ben kapta Lazarevics István despota Nándorfehérvárral együtt, amelyet majd csak az 1426-os tatai szerződés szerint 1427-ben, Lazarevics halála után adott vissza örököse, Brankovics György. 766 István despota magyarországi birtokaival együtt örökölhette a házat unokaöccse, György despota. Első okleveles forrásunk 1440-ből származik, ekkor I. Ulászló király a hűtlen despotától elvette Olasz utcai házát és Rozgonyi Simon egri püspöknek, kancellárjának, valamint testvéreinek István és György pozsonyi ispánoknak adományozta. A házat ekkor „nagynak" mondták, az Olasz utca keleti házsorában állt, szomszédai pedig északról Szepesi László, délről Wolfgang budai esküdt voltak. (1440. X. 28.) Rozgonyi Simon, Simon fia, 1409-1416 között szepesi olvasókanonok, 1417-1427 dömösi prépost, 1428-1439 között veszprémi püspök volt, 1440—1444 között I. Ulászló pártján egri püspök és főkancellár lett, 1444-ben gömöri ispán is, elesett 1444-ben a várnai csatában. Rozgonyi István, Simon fia, az „ifjabb", 1411-ben már udvari lovag, a husziták elleni harcban Zsigmond király egyik megbízható támasza, 1421-től halálig pozsonyi ispán György öccsével együtt, emellett 1424-ben az egri püspökség kormányzója, 1429-től haláláig nyitrai ispán is, 1430-1439 között komáromi ispán, 1437-től haláláig szepesi ispán, számos királyi vár zálogbirtokosa és várnagya, elhunyt 1443-ban. Rozgonyi György, Simon fia, 1425-1450 között pozsonyi várnagy bátyjával, Istvánnal együtt, emellett 1429-1445 között nyitrai ispán, 1430-1439 között komáromi ispán, 1437-ben máramarosi ispán, 1437-1445 között szepesi ispán volt, 1441-1446 között I. Ulászló pártján országbíró lett, 1444—1445 között zempléni és abaüji ispán, 1445-ben főkapitány, 1446-ban az egri püspökség kormányzója, elhunyt 1457/1458 körül. 767 1482-ben Rozgonyi László nándorfehérvári kapitány, a fent említett István unokája és egyetlen örököse a város tanácsa előtt eladta az Olasz utcai házat 500 forintért Erdődi Tamás titeli prépostnak, királyi titkárnak és általa rokonainak, Bálint, volt titeli prépostnak, Szatmári Bakócz Miklósnak és Jánosnak, Szatmári Ferenc pesti főesperesnek, váci kanonoknak és Miklós fia Bálintnak. Ekkor a szomszédok a néhai Handó György, kalocsai érsek és Dénes deák, budai esküdt voltak. (1482. VTÏÏ. 22.) Rozgonyi László, Sebestyén fia, 1478-1479 között asztalnokmester, 148 l-l 482-ben nándorfehérvári kapitány, 1490-1491 között kamarásmester volt, elhunyt 1491-ben. 768 Bakócz (Erdődi) Tamás életrajzi adatait ld. Szt. György piac - nyugati oldal. Erdődi Bálint, Ferenc fia, erdődi jobbágycsaládból származott, Bakócz Tamás esztergomi érsek bátyja, 1459-1480 között titeli prépost volt, 1484-ben pataki plébános, elhunyt 1496-ban. Szatmári Ferenc, Ferenc fia, erdődi jobbágycsaládból származott, Bakócz Tamás esztergomi érsek öccse, a forrásokban Bakócz és Mester néven is előfordul, a ferrarai egyetemen tanult, 1482-ben váci kanonok, 1489-1497 között budai prépost, eközben 1489-től királyi titkár is, 1495-től halálig győri püspök és 1502-től pápóci prépost is, humanista műveltségű főpap, elhunyt 1508-ban. 769 A következő évben a házat a Bakócz testvérek kibővítették, mert megszerezték egy Szent Pál utcai ház kisebbik, hátsó részét, amely Olasz utcai házukkal szomszédos volt, a péterváradi apáttól 232 forintért. (1483. VTH. 11., 1483. Vm. 24., 1484. ILI. 23, 1484. III. 29, 1484. XI. 14, 1492. V. 10.) A házrész romos „Rex vero Sigismundus Uli propter hoc non minoris munificentiam largitatis exhibuit. Nam in regno suo Hungarie castra Zalamkemen, Kewlpen, Becheii, Wiilagoswar, Thokaii, Mwkach, Thaliia, Regecz ac oppida Zathmar, Bezermen, Debreczen, Thwr, Warsan et alia nonnulla in civitateque Budensi domum egregiam illius dignitati sufficientem pro descensu et hospitio eidem donavit. " (THURÓCZY 1985. 228.) MÁLYUSZ 1984. 110, 116. FÜGEDI 1970. 106; ENGEL 1987. 440-444; ENGEL 1996. B. 207-207. FÓGEL 1913. 64; KUBINYI 1988. 205. KÖBLÖS 1994. 316-317.
