Végh András: Buda város középkori helyrajza 1. (Monumenta Historica Budapestinensia 15. kötet Budapest, 2006)
3.4. OLASZ UTCA (NAGY UTCA) - NYUGATI OLDAL A továbbiakban az Olasz utcával foglalkozunk a két piactér közötti (a mai Szentháromság utcától a Kard utcáig terjedő) szakaszon. A plébániák határvonala középtájon osztotta két részre ezt az utcát is, 1390-ben a mai Hajadon és Dárda utcáknál, míg 1441-ben a ma már nem létező Schiller Gässl vonalában. A határvonal északi oldalán a Szt. Mária Magdolna plébánia, déli oldalán pedig a Boldogasszony plébánia körzete terült el. Először négy szomszédos házat mutatunk be a középkori „kis utca", vagyis a mai Dárda köz mellett: 3.4.1. Georg Käse - arezzoi Antonio (Hauy 130. - Országház u. 14.) A ház tulajdonosait, mint szomszédokat ismerhetjük meg. 1393-ban Francesco Bernardi háza mellett egy kis közt említettek meg, amelyen túl Georg Käse lakott. (1393. IX. 9., 1393. LX. 30.) Az ő nevét ismételték meg a Bernardi házra vonatkozó peres iratokban 1425-ben is, de ekkor lehet, hogy már nem a valóságról értesülünk, csupán a nevet másolták be automatikusan a korábbi oklevelekből. (1425. IV. 11., 1425. V. 30.) 1457-ben arezzoi Antonio házát tüntették fel a köz déli oldalán. (1457. X. 4.) 3.4.2. Francesco Bernardi - esztergomi Szt. Kereszt oltár és a Szt. István protomártír káptalan (Francesco Bemardi - Hans Siebenlinder - Leonardo Desiderii) „Olasz utca" (Hauy 131. - Országház u. 16.) Az esztergomi Szent István káptalan alapítólevelében Kanizsai János érsek az új testület fenntartására többek között egy évi 30 forintos járadékot is adományozott, amelyet Francesco Bemardi budai polgárnak bizonyos házak után, mint bért kellet fizetni. (1391. XH. 26.) Ma már nem tudjuk miért, de csak két év múlva állították ki Buda város tanácsa előtt azokat az okleveleket, amelyek ezt a bérfizetést pontosan rögzítették a felek között. Egyrészt 1393. szeptember 9-én Francesco Bemardi felesége és fiai beleegyezésével eladta házát az érseknek 2600 forintért, majd szeptember 30-án az érsek ugyanezt a házat bérbe adta Francesconak azokkal a feltételekkel, hogy évente 24 db, egyenként 5 márka súlyú gyertyát és egy mázsa lámpaolajat ad az esztergomi székesegyháznak, továbbá 20 forintot fizet az esztergomi Szt. Kereszt oltárnak, 30 forintot pedigaSzt. István protomártír káptalannak. (1393. LX. 9., 1393. LX. 30.) Francesco azt is vállalta, hogy ha a ház leégne, vagy tönkremenne, a városon kívüli majorsága jövedelméből köteles azt Idjavíttatni. Francesco Bernardi gazdag kereskedő, Firenzéből származó budai polgár, aki Nagy Lajos király uralkodásának végén, illetve Zsigmond király uralkodása alatt részt vett az ország pénzügyi igazgatásában, 1382-ben és 1389-ben harmincadispán, 1387-ben kamarahasznaispán, mindhárom esetben Szerecsen Jánossal együtt, 1392-ben pénzverőkamara ispán, 1396-ban újból kamarahaszna és pénzverőkamaraispán volt, 1420—1422 között Berzevici Péter familiárisaként altárnokmester lett, elhunyt 1424 körül. 719 A ház 2600 forintos vételára nyilvánvalóan nem a reális értékét tükrözi, hanem olyan kölcsön, amely éves járadék formájában illette a megadományozott káptalant és oltárt. Az összeg mégis szokatlanul magas, amelyet a ház értéke nem fedezhetett. Mivel az érsek és Bemardi között kiterjedt üzleti kapcsolat mutatható, ki, amelynek minden részletét nem ismerjük, ennek része lehetett az alapítványok számára lekötött járadékfizetés is. 720 Kanizsai pártfogása a későbbiekben is megmutatkozott. A szentistváni káptalan egy719 MÁLYUSZ 1958. 301-310; ENGEL 1996. B. 33. 720 Mályusz Elemér túlságosan kedvező járadékkihelyezésnek ítélte meg az ügyletet, ám néhány pontban tévedett. Szerinte az éves járadék nem éri el a kölcsönzött összeg szokásos egy tizedét, de nem veszi számításba az 50 forint mellett a 24 darab 5 márkás gyertya értékét, amely nem lehetett csekély. Zavart okoz a szentistváni káptalannak járó 30 forint és a teljes 50 forintos járadék összekeverése is. 1403 után Bemardi egyáltalán nem fizetett az oklevél szerint, Mályusz az összeg felének megfizetéséről ír. Lehet, hogy a kölcsönügylet szokatlanul kedvező feltételeket biztosított Bernardinak Kanizsai életében, de hosszútávon a káptalan sem járt rosszul megszerezve Bemardi halála után a házat és a mellette lekötött majorságot is. MÁLYUSZ 1958. 302-303.
