Végh András: Buda város középkori helyrajza 1. (Monumenta Historica Budapestinensia 15. kötet Budapest, 2006)
Marcali Imre, Miklós vajda fia, 1427-től haláláig somogyi és verőcei ispán volt, közben 1427-1428 között Szörényi bán, 1434-1438 között ajtónállómester, 1438-1439 között temesi ispán, 1439-1440 között asztalnokmester, 1446-1448 között újra ajtónállómester méltóságot nyert el, 1446-ban hunyt el. Marcali János, Miklós vajda fia, 1430-tól verőcei, 1439-től pedig somogyi ispán volt haláláig, közben testvérével együtt ajtónállómester 1435-1438 között, temesi ispán 1438-1439 között, majd ajtónállómester 1447-1449 között, zalai ispán 1451-ben és 1453-1456 között, a kunok bírája 1456-ban, végül szlavón bán 1457-ben. 689 1488-ban Mátyás király a néhai Marcali László magvaszakadtával a koronára háramlott házat eladományozta toledói Cotta Márton mesternek. (1488. VUL 24.) Marcali László, Ádám fia, a fent bemutatott Marcaliaknak unokaöccsük volt, 1474-ben a somogyi ispán tisztjét viselte. 690 Cotta Márton kikeresztelkedett szefárd zsidó családból származott a spanyolországi Toledóból, a házat közelebbről meg nem határozott művészi tevékenységéért kapta a királytól, hogy udvarában maradásra bírja. Emellett később sokkal nagyobb súlyt kapott életében a kereskedelmi tevékenység, áruszállítás a királyi udvar részére és a pénzügyletek, különösen Velence irányába. Elete végén már Velencében vezette kereskedő társaságát és végzett bankátutalást a magyarvelencei szerződések értelmében a magyar király számára, budai üzletét unokaöccsére, Cotta Ferencre hagyta. 691 Cotta Ferenc házát 1506-ban említették meg Tordai Szalatiel házának környékén a Mindszent utcában (1506. VI. 2.), később 1510-ben oklevelet állítottak ki a házban. (1510. XU. 4.) Ferenc neve az 1510 körüli dézsmajegyzékben is szerepel sajnos lakóhelye megjelölése nélkül. 692 Cotta Ferenc üzletét és feltehetően házát is Cotta János örökölte, aki feltehetően Ferenc fia volt. Cotta János már beházasodott a budai városi vezetőrétegbe, felesége, Gábriel György kassai bíró leánya, Katalin volt, a néhai Szabó Imre unokája. Ö volt a Szt. Mária Magdolna egyház gondnoka 1526-ban. 693 3.2.4. Tordai Szalatiel ,Ji4indszent utca" Tordai Szalatiel királyi kancelláriai jegyző 1506-ban 200 forint kölcsönt vett fel a Boldogasszony plébánia Szt. Katalin konffatemitásától, amelyért vállalta, hogy háza után évi 10 forint járadékot fizet. (1506. VI. 2.) A ház a Mindszent utcában Cotta Ferenc házának környékén emelkedett. Az oklevél hátára írt feljegyzés szerint Szalatiel 1514-ben megfizette az akkor még fennálló teljes kötelezettségét, 137 forintot. Tordai Szalatiel, feltehetően tordai származású, polgári eredetű család sarja, 1500-1506 között királyi kancelláriai jegyzőként maradtak fenn róla adatok, eközben 1500-ban budai kanonok, 1501-ben zólyomi főesperes és esztergomi kanonok, 1504-ben dobokai főesperes és erdélyi kanonok, 1505-ben ugocsai főesperes volt. 694 3.2.5. Rozgonyi Mindszent utca, Mindenszentek kápolna körüF 1449-ben az országbíró parancsára a budai káptalan kiküldte hiteles emberét idősebb Rozgonyi István fia, János birtokainak átadására Rozgonyi ifjabb János, Rénold és Osvát számára, többek között egy Mindszent utcai ház átadásához is. (1449. VII. 21.) Mivel Rozgonyi János fiai Erzsébet királyné pártján álltak, valószínűleg csak ekkor tudták visszaszerezni atyjuk egykori budai házát. Rozgonyi János, Lőrinc fia, 1402-ben már a királyi udvar tagja volt, 1409-1435 között sárosi ispán, 1412-1436 között főkincstartó, eközben 1412-1436 között zempléni ispán is, 1430-tól királyi helytartó, majd 1433-1438 között tárnokmester, ezalatt 1435-1437 között szepesi ispán, 1437-ben budai várnagy, elhunyt 1439 körül. 695 Fiai, János, Rénold és Osvát életrajzi adatait ld. az Előudvarnál. 689 ENGEL 1996. II. 154. 690 NAGY 1860.290-291. 691 KUBINYI 1969. 19-26. 692 1510k: „Franciscus Cotta" (Veszp. Érs. lt. Budai bortizedjegyzék, MOL Df 200608) 693 KUBINYI 1967. 262-263. 694 KÖBLÖS 1994. 332. 695 ENGEL 1987. 442; ENGEL 1996. II. 206.
