Végh András: Buda város középkori helyrajza 1. (Monumenta Historica Budapestinensia 15. kötet Budapest, 2006)

A további adatok azt valósz^iűsítik, hogy a házat a későbbiekben megosztva adták bérbe. Fennmaradt az esztergomi káptalannak a budai káptalan előtt tiltakozása 1422-ből és 1423-ból (1422. LX. 19., 1423. V. 21.), amelyből megadhatjuk, hogy korábban a házat néhai Hans Panchelnak adták bérbe évi 20 forintért, majd Caspar Bemardi bíró idején (1421/1422) Komád budai kisbírótól és feleségétől jogtalan birtoklás címén a város előtt perelték. Konrád felesége jogára hivatkozott, ám a tanács elismerte, hogy Konrádnak nincs joga a házhoz, és 17 forint éves bért állapított meg számára. A pert végül mégsem döntötték el, mert a bérleti összeget a káptalan keveselte, és megbízta ügyvédjét, hogy a házat évi 20 forintért adja bérbe Jacob Panchelnak és testvérének, Lorenznek. Az ügyvéd azonban Konrád kisbíró kényszerítésére olyan oklevelet állított ki a káptalan belegyezése nélkül, bejegyezve a város könyvébe is, amelynek értelmében Komád és felesége lakták a házat. Az oklevelekből azt is megmdhatjuk, hogy a ház felső, vagyis északi szomszédja szintén a Panchel családhoz tartozó Peter Panchel/Paldauff volt, ezidő szerint a város bírája.

535 Az eredeti 33 forintos bérleti összeghez képest csekély 20, illetve 17 forintos bér arra utal, hogy a káptalan eredeti házának megosztott - nagyobbik - részéért pereskedtek. Ezt a feltételezésünket erősíti meg a szomszédban említett Peter Panchel is. Feltehetően az ügyben említett Panchel családtagok őse bérelte a teljes házat korábban, akinek halála után a bérleményt megosztották a leszármazottak között. Az ügy világosabban áll előttünk, ha nyomon követjük a rokoni kapcsolatokat. Konrád kisbíró személye Konrád Gündelweinnel azonos, aki az 1410-es évek második felében, majd 1425-ben a bírói tisztet is viselte.

536 1423-ban felesége jogára hivatkozva tartotta kezében a fél házrészt, felesége nevét azonban nem adta meg az oklevél. Segítségünkre van azonban egy 1418-ból származó irat, amelyben Konrád Gündelwein és felesége, Elizabeth szerepelnek.

537 A tanács előtt keletkezett oklevélben a néhai János takács örökösei osztoztak meg a hagyatékon, amely felett, úgy tűnik, vita keletkezhetett. A megállapodásban Konrád és felesége állt szemben János fiával Péterrel és leányával Barbarával, Kölni Herrmann feleségével. Konrád átadott egy szombatpiaci házat Péternek (ld. Szombatpiac), egy másik házat és egy szőlőt Barbarának, egy harmadik házat pedig megfeleztek Konrád, valamint Péter és Barbara között. (1418. XI. 12.) Ennek a harmadik háznak a megosztása válthatta ki az esztergomi káptalan tiltakozását. Konrád és Peter eszerint sógorok voltak, és mindketten vezető szerepet töltöttek be az 1410-es évek második felében és az 1420-as években a város vezetésében. Későbbi együttműködésük jele, hogy 1424 szeptemberében egy városi oklevél Peter Panchelt nevezi meg a bírónak, 1425 januárjában, vagyis még ugyanazon bírói ciklus idején Konrád Gündelwein volt a bíró. Ha fenti következtetéseink helyesek, János takácsot azonosíthatjuk a néhai Hans Panchel-lel.

538 Peter Panchel/Paldauff, Hans fia, szabó, 1420-ban esküdt, 1422-1424 között bíró felváltva sógorával, Konrád Gündelweinnel, majd 1428/1429-ben újból bíró, elhunyt 1452-1454 között

539 Konrád Gündelwein, patikáros, 1418-ban esküdt, 1422-ben esküdtnek és volt bírónak nevezték, 1423-ban albíró sógora, Peter Paldauff mellett, 1425-ben újból bíró, de még 1441-ben is esküdt volt, elhunyt 1462 előtt.

540 535 KUBINYI 1971.264. 536 KUBINYI 1971. 245. 537 Az erősen sérült oklevélben a kiadó jelezte, hogy a nevet bizonytalanul lehet kibetűzni, és „GundstwerrC olvasatot adott meg. Tekintve, hogy ez a Konrád is budai esküdt, a Gundstwem olvasat mögött minden bizonnyal Konrád Gündelwein személyét kereshetjük. 538 KUBINYI 1971. 264; BTOE LU. 855, 863, 865. sz. 539 Peter Panchel változatos nevekkel fordul elő forrásainkban: Peter Paldauff, Péter szabó. Személyének azonosságát egy 1454-ben kiállított oklevél (MOL Dl 14787), illetve az ügyben korábban kiadott oklevelek bizonyítják. (1444 - MOL Dl 13821, 1446 - 13972, 1447 - MOL Dl 14074, 1447 - MOL Dl 14087, 1447 - MOL Dl 14129, 1451 - MOL Dl 14486, 1452 - MOL Dl 13684) Esküdt: 1420 - BTOE HL 767. sz., bíró: 1422 - BTOE ELI. 811, 815. sz., 1423 - BTOE LU. 824, 834. sz., 1424 -BTOE LU. 844, 855. sz. Különös, hogy az 1424/1425-ös bírói ciklusban nem viselte végig tisztét, 1425 januárjában már sógora, Konrád Gündelwein volt a bíró (BTOE IU. 865. sz.). 540 KUBINYI 1971. 245; esküdt: 1418 - BTOE LU. 732. sz., esküdt, volt bíró: 1422 - BTOE III. 815. sz., albíró: 1423 - BTOE LU. 821. sz., bíró: 1425-BTOE UI. 863, 865. sz., esküdt: 1441 - Eszt. Prim. lt. U. 46. Patikáját megemlítette a Jogkönyv: Ofner Stadtrecht 154. sz. Hagyatéka felett 1462-ben egyeztek meg örökösei (ház a Patikáros soron, ház a Hátsó utcában, majorság a Szombatkapun kívül, szőlő a Kegler dűlőben): 1462 - MOL Dl 15766. A források elégtelen volta miatt nem igazolható, de feltehető, hogy személye azonos az 1419-es szentszéki döntés kihirdetésénél tanúskodó Konstanzi Konrád patikárossal: 1419-BTOE LU. 747, 748. sz.