Végh András: Buda város középkori helyrajza 1. (Monumenta Historica Budapestinensia 15. kötet Budapest, 2006)
Az mindenesetre kiderül ennyiből is, hogy György érsek ezekután mindkét házat bírta, vagyis az érseki szállást kiterjesztette mindkét házra, polgári bérlőkről pedig többé nem hallunk. A két ház elhelyezkedéséről még annyit mdhatunk meg, hogy a délebbi volt a nagyobbik, az északabbi pedig a kisebb, és ennek további, északi szomszédja az 1423-as adat után már a pécsi püspök volt. Nem tudjuk, hogy a továbbiakban is mindkét házat használták-e az érsekek, vagy csak a nagyobbikat. Az elkövetkező évtizedekben nem hallunk többet két házról, csupán egy érseki házról, amelyet legtöbbször szállásnak (hospitium), vagy rezidenciának neveztek. Egy alkalommal (1470. XH 14.) még az érseknek a házban lévő kis lakószobáját is megemlítik. 1507-ben kezdődik el egy pereskedés Bakócz Tamás érsek és a káptalan között, amelyet azonban csak részben ismerünk. Ekkor ugyanis (1507.1. 26.) a káptalan tiltakozott az ellen, hogy házát, amely a pécsi püspökével szomszédos, elfoglalta az érsek, sőt saját címereit helyezte el rajta. Kérdés, hogy ezt az adatot mindkét házra értsük-e, avagy csupán az északabbi, kisebbikre. Sajnos a kérdés a rendelkezésre álló forrásokból nem válaszolható meg, csupán annyit mdunk, hogy a káptalan megkerülve a szokásos jogi utat, a pápai udvarnál vádolta be az érseket, és II. Ulászló király 1511-ben a szabad királyi városok tiltakozására megtiltotta ezt az eljárást a káptalannak. Vissza kell utalnunk arra is, hogy Tamás érsek a nagyobbik ház melletti sarokházat is megszerezte. 1519-ben Bornemissza Jánost az esztergomi érsek házában idézték meg. (1519. IX. 30.) Ugyancsak 1519-ben az érsek házát jelölték meg, mint ahol a királyi személyes jelenlét bíróságának pereit tárgyalni szokták. (1519. LX. 2.) Ez az adat érdekes emléke az országos hivatalok működésének. Kérdés, hogy az itt említett szokás, milyen régi eredetű. A délről szomszédos épület tulajdonosainak sora alapján mindenestre feltételezhetjük, hogy a személyes jelenlét már a Mátyás korban is az esztergomi érsekség épületében működhetett. 2.2.3. Haller -/- Ozorai Pipo - pécsi püspökség JSzt. György utca" (Hauy 334. - Dísz tér 3. északi része) A következő ház már teljes egészében a Dísz tér 3. számú Batthány palota helyére esik, mégpedig a nagyméretű újkori telek északi részére. Tulajdonosai a 15. század elejétől adatolhatok folyamatosan. 1424-ben Ozorai Pipo temesi ispán egy csere során adta át Henrik pécsi püspöknek. (1424. X. 26., 1425. I. 3., 1425.VI.22.) Ozorai Pipo, másnéven Filipo Scolari 1369-ben született, Firenzéből kereskedőként került Budára, és tehetsége révén az ország egyik leghatalmasabb bárójává vált, 1397-ben a Kanizsaiak familiárisaként simontornyai vámagy lett, 1399-ban már királyi szolgálatban körmöcbányai pénzverő ispán, 1401-től haláláig sókamaraispán, 1404-től haláláig öt szomszédos délvidéki ispánságot (temesi, aradi, csanádi, kevei, krassói) vezetett, emellett 1407-től a csongrádit, 1409-től a zarándit is; a török elleni védelem volt egyik legfőbb feladata, Zsigmond egyik legsikeresebb hadvezérének számított, szinte minden hadjáratára elkísérte. A Sárkányrend alapító tagjai közé tartozott, 1407-1408 között fökincstartó volt, 1408-1409 között szörényi bán, 1420-ban a kalocsai érsekség kormányzója, 1424-ben a kunok bírája. Rokonait főpapi székekbe juttatta (Andrea Scolari, Giovanni Milanesi váradi püspökök, illetve Carniano Scolari, Giovanni Buondelmonti kalocsai érsekek), familiárisai (pl. kamarása, Onofrio Bárdi) révén jelentős befolyása volt a királyság pénzügyeire, 1426-ban hunyt el örökös nélkül, vagyonát, Ozora kivételével, Zsigmond királyra hagyta. 532 Albeni Henrik, Rudolf fia, a rajna-pfalzi eredetű család tagjai nagybátyjuk, Eberhard zágrábi püspök révén kerültek Magyarországra. Henrik aheidelbergi egyetemen tanult, 1403-1407 között garamszentbenedeki apát, 1407-1421 között kolozsmonostori apát lett, 1421-ben elnyerte a pécsi püspökséget, amelyet 1444-ben bekövetkezett haláláig viselt. 533 Pipo a házat 1600 forintért vásárolta, de nem tudjuk meg, hogy mikor és kitől. A ház korábbi tulajdonosai közül csupán mint szomszédot említettek meg 1396-ban egy bizonyos néhai Haliért (1396. IV. 20., V. l.,VI. 24.). A csere után a házat folyamatosan a pécsi püspökség birtokolta, szomszédként ismerjük említéseit, az utolsót 1523-ból. (1434. V. 2., 1435. LX. 30., 1507.1. 26., 1520. VII. 4., 1523. LX. 30.) 532 ENGEL 1987. 432-434. 533 MÁLYUSZ 1984. 59; ENGEL 1987. 414; ENGEL 1996. B. 10.
