Végh András: Buda város középkori helyrajza 1. (Monumenta Historica Budapestinensia 15. kötet Budapest, 2006)

ahol azután nem jelentek meg. (1506. V. 28.) Öt évvel később, 151 l-ben a Palóciak újból elérték a per újrafelvételét. Ez esetnél ismerjük meg érveiket, ugyanis arra hivatkoztak, hogy a ház örökösödés útján őket illeti, és atyjuk, László országbíró is bírta egykor. Halála után azonban, lévén még ifjak, nem tudták érdekeiket megvédeni, a házat erőszakkal elidegenítették, okleveleiket pedig a lengyelek hurcolták el, amelyeket csak hosszú idő múltán és csak nagy költségen szerezhettek vissza. Hiába fellebbeztek azon­ban a Palóciak Buda városától a tárnokszéken át egészen a királyi személyes jelenlét bíróságáig, végül minden bírói fórum törvénytelennek ítélte a másodszori perújrafelvételt és Bánfi János háborítatlan maradt birtokában. (1511. VI. 19., 1511, 1511. VIL 28., 1513. XII. 15., 1513. XII. 19., 1514. VLÏÏ. 26., 1514. XI. 10.) Pedig alkalmasint a Palóci testvérek nem állítottak valótlanságot, csak igazukat nem tudták jogi úton bizonyítani, hiszen láthattuk, hogy a szomszéd telek is Palóci László tulajdona volt, amelyet végakarata ellenére Mátyás király elidegenített és másnak adományozott. Izgalmas áttekinteni a házra alkalmazott sokféle helymegjelölést. Az első perújrafelvételkor a király palotája környékén, a Szűz Mária egyházzal szemben fekvőnek mondja, míg a második perújrafelvétel idején Buda városában az egykor zsidók lakta utcában írja le. (1506. V. 28., 1511. VI. 19.) Úgy tűnik ek­kor a Palóciak valóban megtalálhatták régi okleveleiket, ahonnan kimásolták a hivatkozást az ekkor már száz évvel ezelőtti zsidónegyedre. A per későbbi iratai már nem hivatkoznak többé a zsidók lakta utcára. A másodszori eljárás során Buda városa a Szűz Mária, azaz Szt. Zsigmond egyházzal szemben állónak írja le a házat, amelynek szomszédja ugyanazon egyház kanonokjainak háza. (1511) A fellebbezés során a tárnokmester és a király a Szt. Zsigmond egyház környékén lévőnek mondja. (1511. VII. 28., 1513. XII. 15.) Végül Buda városa Bánfi János újbóli birtokbaiktatásakor 1514-ben nagyon részletesen körülír­ta a helyszínt. A ház a Szt. Zsigmond utcában állt a királyi palota előtt, a Szt. Zsigmond káptalan prépost­jának házával, illetve a Friss palota nevű másik királyi házzal szemben, felülről a Szt. Zsigmond egyház kanonokjai házának, valamint alulról a királyi vár előtti régi falnak a szomszédságában. (1514. XI. 10.) Alsólindvai Bánfi Miklós, István fia, 1464—1466 között pohárnokmester volt, 1467-1487 között pozsonyi ispán, majd 1490— 1500 között ajtónállómester és udvarmester, elhunyt 1501-ben. 510 Alsólindvai Bánfi János, Miklós fia, apjától örökös verőcei ispáni címet örökölt, 1508-tól pohárnokmester és királyi kamarás. 511 Bánfi János a per után háborítatlanul birtokolta a házat. 1517-ben egy közjegyzői oklevél kiállításának helyszíne Bánfi János házának kertje a Szt. Zsigmond egyház környékén. (1517. X. 17.) Ez azért érde­kes, hiszen az 1474-ben megnevezett - fentebb említett - néhai Bodó Gergely kertjét is lehet, hogy erre a telekre kell elhelyezni. KRITIKA Pataki Vidor a régi Zsidó utcában helyezte el tévesen „pocakos" János mester királyi kőfaragó házát, amelyet 1365-ben a királytól kapott és korábban zsidók birtokoltak. (1365. LI. 4.) János mester ezt a házat 1374-ben a Kanizsai István zágrábi püspöknek és unokaöccseinek adta el (1374. XII. 15.), majd miután a testvérek lemondtak róla, Kanizsai János érsek 1396-ban az általa alapított esztergomi Szűz Mária kápolnára hagyta. (1395. XU. 20., 1396. TV 20., 1396. V. 1.) Ennek a háznak északi szomszédai az Akosfiak, illetve később peliskei Ákos fia Mikes özvegye voltak. Pataki abból az adatból kiindulva, hogy Kanizsai Miklós tárnokmester 1394-ben (1394. X. 8.) az esztergomi Krisztus Teste kápolna házát a Zsidó utcában cserével megszerezte, és ennek a háznak az egyik szomszédja a néhai prodavizi Ákos bán volt, összekötötte a János mester féle zsidó háztulajdont a Zsidó utcai adattal. Látszólag a szomszéd mindkét esetben ugyanaz az Ákos volt, valójában azonban két különböző személy, bár egy nemzetség, éppen az Ákos nemzetség Mikis ágának tagjai. Az egyik a peliskei melléknevű Ákos, akinek fiai Mikis és László voltak, Micsk özvegye pedig az az Anna, akivel János érsek házát elcserélte. A másik Ákos az 510 FÓGEL 1913. 59; FÜGEDI 1970. 120, 122, 127,128; KUBINYI 1988. 203. 511 KUBINYI 1988. 203.

Next

/
Oldalképek
Tartalom