Végh András: Buda város középkori helyrajza 1. (Monumenta Historica Budapestinensia 15. kötet Budapest, 2006)
1.2.4. a. Gáspár nyerges, Zalai Pál szabó b. Szakács Máté - Olasz Márton szabó - budai káptalan ,JSzt. János utca''' 1503-ban Ceglédi András budai kanonok zálogba vett egy fél házrészt a Szt. János utcában Olasz Márton szabótól 32 forintért (1503. II. 3.), amelyet az korábban Szakács Mátétól vásárolt. A zálogot feltehetően nem sikerült megváltani, mivel négy évvel később ugyanezt a házrészt a kanonok a budai káptalan Szt. Kereszt oltáránál létesített misealapítványára hagyta. (1507. HL 28.) Mindkét esetben Gáspár nyergest és Szálai Szabó Pált nevezik meg szomszédnak, akik feltehetően a ház többi részeit birtokolták, mivel 1507-ben még hozzáteszik ehhez, hogy délről Szapolyai János szepesi örökös ispán háza határos a kanonok által a misealapítványnak adott házzal. A Szapolyai ház északi oldalán tehát osztott tulajdonú polgárház emelkedett. Ceglédi András budai kanonok, iskoláira, udvari szolgálatára adatokkal nem rendelkezünk, kanonokként 1493 és 1507 között mutatható ki. 474 Olasz Márton szabó, budai polgár, 1487-1497 között még a Szt. György piac nyugati házsorán bérelt egy házrészt az esztergomi Szt. István káptalantól (ld. ott), 1507-ben már elhunytnak nevezték. *** 1.2.5. Polyák Miklós - Katalin özvegy - Urban Kaym - Henceifi István - pannonhalmi apát ,JSzt. János utca, Szt. János kapu környékén, ferences kolostor környékén 1 '' Egy 1509-ben kiállított városi oklevél elmondja, hogy 1478-ban az akkori városi tanács átadott a néhai Polyák (Polonus) Miklós budai polgárnak és feleségének, Erzsébetnek egy bizonyos romos tornyot, amely házukhoz csatlakozott azzal a feltétellel, hogy a tornyot alapjától a tetejéig felújítják. (1509. ILI. 16.) A házat - és minden bizonnyal vele a tornyot is - 1494-ben az akkor már özvegy Erzsébet eladta 195 forintért Katalinnak, a néhai Barthus varga, budai polgár özvegyének. (1494. XII. 8.) A torony felújításáról azonban a tulajdonosok nem gondoskodtak, és erősen romossá vált. Ezért 1506-ban a tanács behívatta Orbán könyvkötőt (Urban Kaym könyvárus) és feleségét, Apollóniát, a néhai Gergely vargának Katalintól született gyermekét, - akinek a révén birtokolták a házat - és kötelezték őket, hogy egy éven belül állítsák helyre a tornyot. Miután ez nem történt meg, 1509-ben a város úgy határozott, hogy elveszi a tornyot a házzal együtt Orbán könyvkötőtől, újból birtokbaveszi, majd a városnak nyújtott sokrétű segítségéért petróci Henceifi István királyi jogügyigazgatónak és unokaöccseinek adja át a régi a feltételekkel, azaz hogy a tornyot helyreállítják, valamint, ha a várost ostromlók zárnák körül, szabad ki és bejárást biztosítanak a város embereinek a torony védelmére. (1509. ILI. 16.) Urban Kaym, budai könyvárus, akinek 1503-1520 között 22 kiadott könyvét ismerjük (14 liturgiái szerkönyv és 8 tankönyv), 1514-ben említik könyvesboltját a Négyvarga-házban, elhunyt 1519/1520-ban. 475 Petróci Henceifi István, Vas megyei szerény középbirtokos családból származott, jogász, 1494-től királyi kúriai jegyző, 1498-1499-ben vasi alispán, 1503-ban szolnoki sókamaraispán, 1505-1515 között királyi jogügyigazgató, 1515-től haláláig országbírói és szlavón báni ítélőmester volt, elhunyt 1524-ben. 476 Nagyon érdekes a város eljárása több szempontból is. Bár az oklevél nem említi a városfalat, a leírásból mégis egyértelmű, hogy a torony a városfalhoz tartozott. Erre következtethetünk abból a kikötésből, hogy háborús veszély esetén a város fegyvereseit a toronyhoz kell engedni. A torony és a telek között nem húzódott közterület, a telek egészen kiért a városfalig, sőt a torony a házhoz csatlakozott. A telek tulajdonosának kötelessége volt a torony karbantartásáról gondoskodni, továbbá ostrom fenyegetése esetén a városi őrséget a torony védelmére beengedni. Békeidőben viszont ezek szerint tulajdonaként 474 KÖBLÖS 1994. 288. 475 FRRZ 1959 193-196. 476 BONTS 1971. 369.
