Végh András: Buda város középkori helyrajza 1. (Monumenta Historica Budapestinensia 15. kötet Budapest, 2006)
Ha a határjárás vonalát követjük a város alaprajzán, a folytatás abban az esetben is kétségkívül a mai Országház utcára esett. Az itt említett kis köz nemigen lehet más mint a mai Dárda köz, amelyről a régészeti kutatás szintén tisztázta, hogy már a középkorban is létezett. 433 Ugyanakkor az is igazolható, hogy a mai Szentháromság, illetve az egykori Tej utcán kívül más köz nem kötötte össze az Olasz és a Mindszent utcákat. Ez a másik két utca azonban túl közel van a két plébániatemplomhoz, és nem valószínű, hogy a határt ezek jelentették volna. Marad tehát a Dárda köz, ezt azonosítjuk a Wulving utcájában lévő közzel, amelynek északi oldalán 1390-ben Francesco Bemardi, déli oldalán pedig Giovanni Leonardi háza emelkedett. A határ tehát végig ment a mai Országház utcán egészen a Dárda közig. „...és innen egyenes vonallal húzódik el a város faláig; a határvonaltól a Szt. Mária Magdolna egyház felé eső rész a plébánia területe..." „...ita quod recta lineaprotrahitur usque ad muros castripredicti, et sic versus Sanctam Mariam Magdalenam de Parochia ipsius sancte Marie Magdalene... fuit similiter de dicta Parochia Sancte Marie Magdalene... " Ez a szakasz nem kíván különösebb magyarázatot. A határ végighaladt a kis közön, a mai Dárda utcán, majd a túloldalon álló házak között kifutott a város faláig. Gergely, a Szt. Mária Magdolna egyház plébánosa ezenfelül magáénak vallott egy területet, amelyet azonban végül nem ítéltek meg a számára, ez pedig a város déli, ekkor már igen értékes része volt a királyi palota szomszédságában. A leírás a Szt. János és a Zsidó utcákat nevezi meg, vagyis a két, egymással párhuzamos utat, amelyek a város piacteréről, a Szt. György piacról (a mai Dísz térről) vezettek a királyi palotához. 434 II. 1441. augusztus 16-án keletkezett az a közjegyzői oklevél, amely a város helyrajzának, az előző határleírás mellet, másik rendkívül gazdag forrása. A közjegyző a Szt. Mária Magdolna és az alsóvárosi Szt. Péter mártír egyházak plébánosainak tiltakozását és ellentmondását foglalta írásba, amelyet a város tanácsa előtt tettek, bemutatva, majd nyilvánosan felolvasva I. Ulászló király ugyanazon év január 3-án számukra kibocsátott ítéletlevelét. Az oklevélben igen részletesen írják le a határt, olyannyira, hogy - amint látni fogjuk - sok esetben a megnevezett ház, vagy utca más forrásokból ismeretlen. (42. kép) BTOE HL 160. sz.; 1425. IV. 11. - Eszt. k. m. lt. 53-2-4, MOL Df 238055, BTOE BI. 869. sz.; 1425. V. 30. - Eszt. k. m. lt. 53-2-7 A, MOL Df 238059, BTOE III. 871. sz. Azt is megtudjuk az ennek az épületnek északi szomszédjára vonatkozó oklevelekből, hogy a ház az Olasz utcában állt: 1410. II. 23.: „...medietatem doumorum seu fundi curie in civitate nostra Budensi in platea Galicali in vicinitate domorum Francisei filii Bernaldi a meridionali, necnon condam magistri Thome sartoris civium eiusdem civitatis ab occidentali partibus existentium habitam..." (MOL Dl 9625, BTOE IB. 539. sz.) A két házra vonatkozó adatokat Francesco Bemardi egyéb ismert házbérleményeinek segítségével egyeztettük, mégis fenn áll az a lehetőség, hogy nem ismerjük az olasz kereskedő minden házbérleményét, és esetleg egy fontos adat hiányzik. Minthogy a két forráscsoportban nem egyeznek meg a szomszédok, ez szintén inthet óvatosságra. Az azonban feltűnő, hogy a Bemardi féle házat mintegy 30 éven át változatlan szomszédokkal emlegetik, ami inkább arra utal, hogy a korábbi okleveleket átíró későbbi iratok egyszerűen lemásolták a ház meghatározását tartalmazó szakaszt. így elképzelhető, hogy Bemardi északi szomszédja 1393-ban Mórichidai (Zdenci) Simon bán fia János, 1410-ben pedig már Rozgonyi Simon országbíró, annak ellenére, hogy a Bemardi féle házra vonatkozó oklevelek még 1425-ben is Simon bán fia Jánost említik északi szomszédul. Ezen a példán jól látszik, hogy a városi Grundbuch híján, az igencsak hiányos okleveles anyagból milyen nehéz Budán a háztulajdonokat lokalizálni, és ez a munka sok esetben milyen kétséges eredményekre vezethet csak. NAGY Emese: I. ker. Dárda utca. In: A Budapesti Történeti Múzeum leletmentései és ásatásai az 1958. évben. BudRég 19 (1959). 259. „...item platea Judeorum et a saneto Johanne usque ad Curiam Regis..."
