Végh András: Buda város középkori helyrajza 1. (Monumenta Historica Budapestinensia 15. kötet Budapest, 2006)
Az ágostonos remeték kolostora a leírások szerint a váraljának a Boldogasszony plébániához tartozó területén emelkedett a Duna közelében, de nem közvetlenül annak partján. Pontos helymeghatározását Dernschwam mondata és az utóbbi évek ásatásai teszik lehetővé. Dernschwam ugyanis az ágostonos kolostor előtt, Tojgun pasa által emelt fürdőről emlékezett meg útleírásában. Ezt a fürdőt megemlíti Evlia Cselebi is, akitől megadhatjuk, hogy a fürdő a hasonló nevű medreszével és dzsámival együtt a Tojgun pasa városrészben (mahalle) állt. 344 Evlia leírása és a korabeli látképek összevetésével is meghatározható ezek után az egykori városrész helye, de a Marsigli-hagyatékban fennmaradt török feliratos térképen is fel van tüntetve a dzsámi, és ennek alapján teljes bizonyossággal azonosíthatjuk az egykori török imahelyet a mai kapucinus templom épületével. 345 Gerő Győző az 1960-as években a templom felújítása során tárta fel a dzsámi részleteit, a mihráb fülkét, ajtó- és ablaknyílásokat. 346 A szomszédos kapucinus kolostor keleti szárnya alatt ugyancsak Gerő Győző találta meg a Dernschwam által megemlített fürdő maradványait is. 347 A dzsámit és fürdőt megelőző ágostonos kolostor részletei 1997-ben bukkantak napvilágra a Szalag utca 19. számú telken. 348 (36. kép) Feltárásra került a templom hajójának északi fala, tornyának alapozása, illetve a templom északi oldala előtti temető és egy temetőkápolna. A megtalált falrészletek segítségével a kolostort a Szalag utca és a Corvin tér közötti mai háztömb területére, vagyis a hegyoldalba lokalizálhatjuk, és igazat adhatunk Dernschwamnak, aki a Tojgun pasa építtette fürdőt az ágostonos kolostor előtt álló épületnek írta le. Az ágostonos kolostort a szakirodalom 13. századi alapításúnak véli, Margit királyleány szenttéavatási vizsgálatában ugyanis tolmácsként szerepelt András a budai remeték perjele. 1309-ben újra említik a perjelt, 1339—40-ből pedig a kolostorban raktározott sóról értesülünk. Az épületegyüttes meghatározó szerepet játszott a Boldogasszony plébánia váralj i területén. A környező városrészt Szentistvánnak nevezhetjük a forrásokban gyakran előforduló ad sanctum Stephanum, prope sanctum Stephanum, illetve pey sand Stephen kifejezések nyomán. Ismeretes a Szt. István utca is, amely feltehetően a nyugati homlokzat előtt, vagyis a hegyoldalon húzódó utca neve lehetett. A templom mellett feltárt temetőt nem a szerzetesek, hanem a városrész lakói használták a 14. századtól kezdve feltehetően a 15. század 50-es éveiig. Ekkor a temetőt megszüntették és az írott forrásokban említés nélkül maradt temetőkápolnát lebontották. A kolostor épületegyüttese a 16. század második felében pusztulhatott el, feltehetően bontásában nagy szerepet játszott Tojgun pasa közeli építkezése. A város visszafoglalása után ugyan egyes maradványait még felhasználták újonnan épült polgárházak falaiban, de emléke már elenyészett: a kapucinus atyák az ostromot épen átvészelő dzsámit kapták meg kolostoruk számára. Ld. Szentistván, Szt. István utca Krisztus Teste kápolna [1388]: sacratam capelle nostri viatici in suburbio dicte civitatis habite cimiterii tellurem (THURÓCZY 1985. 212); 1433: pro capella Corporis Christi (LUKCSICS II. 84, BTOE III. 1048. sz.); 1441: tendendo ad gradus lapideus [...] capella in honore Corporis Christi ad dextram prefate ecclesie sancti Petri dimissa (Eszt. Érs. lt. U 46, MOL Df 249009); 1451: in suburbio castri Budensis penes ecclesiam Corporis Christi (MOL Dl 14451); 1451: quandam domum in suburbio Budensi prope capellam preciosi Corporis Christi existentem (MOL Dl 14452); [1457]: És éjjel a sütőtben titkon vivék aszt ki az Úrnak kápolnájába, melly az hoffstádban, a dombon vagyon, hova szokták temetni a gyilkosokat és a király árulóit. (HELTAI 1980. 262); [1457]: Ac tandem prima aurore luce erumpente in ecclesia sacratissimi corporis Christi, ubi prefati triginta duo milites, quos quondam rex Sigismundus sue ire in impetu decollari fecerat, tumulati iacent, omni exequiarum et sepulture sine honore tumulatur. (THURÓCZY 1985. 279); 1458-90: sub ecclesia Corporis Christi Bude fundata (KOVACHICH 1799. 472.); 1510k: Iohannes Thot penes ecclesiam Corporis Christi (Veszp. k. m. lt. Budai bortizedjegyzék, MOL Df200608); 1532: (p)rope viam liberam capella in honorem Corporis Christi (MOL Szögyén-Marich lt. 1532) 344 EVLIA 1904. 246-247. 345 VERES 1906. 346 GERŐ 1973. 286; GERO 2001; GERŐ 2003. 347 Gerő Győző közöletlen feltárása, dokumentációja a BTM Adattárában található. 348 VÉGH 1998. 15-17.
