Végh András: Buda város középkori helyrajza 1. (Monumenta Historica Budapestinensia 15. kötet Budapest, 2006)

Előszó Olyan városban élünk, amely elveszítette helyrajzi hagyományait, ahol megszakadt az életnek, a helyben lakásnak az a folyamata, amelyben a családok tovább örökítik hagyományaikat, intézmények működnek folyamatosan és őrzik múltjuk emlékeit. Valóban nagyon kevés szál köt össze minket, Magyarország mai fővárosának lakóit, a középkori Magyar Királyság fővárosában élt emberekkel, hiszen személyes, családi kapcsolataink legtöbbünknek nincsenek, és csak igen kevesen mondhatják el magukról, hogy őseik már a középkorban is itt éltek. Miért fontos hát számunkra ennek a múltnak a megismerése, rekonstruálása? Mert ugyanabban a városban élünk, mint éltek ők egykor, és lépten-nyomon ennek a hajdani városnak a látható, kézzel-fogható emlékeibe ütközünk. Házakban, templomokban járunk, és az egykori élet használati tárgyai kerülnek kezünkbe, amelyekről szeretnénk tudni, kik használták, kié voltak, vagy mi volt a nevük. Szeretnénk ismerni pontosabban ezt a múltat, mivel ezt az eltűnt várost még mindig magunkénak érezzük, mert a magyar múlthoz tartozik. És szeretnénk jobban megismerni, hogy világosabban lássuk milyen is volt ez a múlt, nehogy jelenben élő képzeletünk takarja el a megismerhető valóságot. Topográfia, vagyis a szoros értelembe vett helytörténet nélkül ugyanis nemhogy a hétköznapok világát, a középkori várost mint helyszínt és a benne élőket, lakókat, de a történelmet formáló nagy eseményeket sem tudjuk hol elhelyezni. Frissen végzett régészként az 1980-as évek végén a Budapesti Történeti Múzeum alkalmazásában, és Kubinyi András professzortól az egyetemi tanulmányok során elsajátított ismereteim birtokában fordult érdeklődésem a budai házak, ingatlanok középkori tulajdonosai felé. Pataki Vidor nyomában járva „A budai vár középkori helyrajza" című munkáját szerettem volna újra megírni, mert ötven év elteltével látszott, hogy igen hasznos és sokat forgatott tanulmánya a háború utáni műemléki és történeti kutatások miatt már felülvizsgálatra szorul. Úgy gondoltam, hogy az írott emlékek minél szélesebb körű összegyűjtésével részletesebb képet kaphatok, amelyet összevetve a régészeti és műemléki kutatások eredményeivel helyesbíthetem és gazdagíthatom az elődeim alkotta képet. A források összegyűjtése és a téma alaposabb tanulmányozása közben ismertem meg Pataki művének máig kiadatlan első részét, és ennek segítségével tudatosult bennem, hogy az ingatlanok történetét csak a teljes helyrajz újraírásával lehet tisztességgel elvégezni, mivel az ingatlanok története sok esetben összefügg nagyobb egységek, utcák, városrészek helyrajzának értelmezésével. Ez jelentősen befolyásolta a vállalt feladat nagyságát, az ingatlantörténet mellett - amely munkámnak ma is a gerincét alkotja - a középkori Buda rendszeres helyrajzát is kezében tartja az olvasó. A forrásgyűjtemény összeállítása után a témával 1995-ben jelentkeztem az ELTE Medievisztika (Történelem) doktori iskolájába, ahol Kubinyi András professzor úr témavezetése mellett készítettem el a jelen kötettel megegyező címet viselő disszertációmat, amelyet 2002-ben védtem meg. Az alábbi munkát jól használható kézikönyv formájában próbáltam megírni. Nem elejétől a végéig olvasható tanulmány tehát, - ezt méretei sem teszik lehetővé - hanem témák szerint csoportosítva nyújt ismereteket a középkori városról. A mű gerincét az ingatlanok történetét egyenként tárgyaló rész alkotja, mindezt azonban, mintegy bevezetésként megelőzi a teljes helyrajz bemutatása. A természeti környezet, a történeti előzmények és a város alapításának vázlatával igyekeztem bevezetni a témát, amelyet előbb a város határának, külterületének, a városhoz csatolt középkori falvaknak, szőlődűlőknek, majd pedig a belterületnek ismertetése követ. A város kül- és belterületének leírásánál azt a könnyen és hatékonyan használható formát követtem, amelyet Györffy György történeti földrajzában alakított ki: az anyagot címszavakba rendeztem el, előbb a forrásokat soroltam fel röviden, majd a forrásokat értékelő tömör összefoglalót készítettem minden egyes címszóhoz. A belterület castrum-on belüli részének (azaz a mai Vámegyednek) ismertetését a Pataki Vidor ajánlotta sorrendben állítottam össze: először az erődítéssel foglalkoztam, utána, az egyházakat vettem sorra, majd a tanácsházát, végül pedig az utcákat. Hasonló a felépítése a suburbium (vagyis a mai Víziváros) helyrajzát bemutató fejezetnek is, azzal a különbséggel,