Erdei Gyöngyi - Nagy Balázs szerk.: Változatok a történelemre, Tanulmányok Székely György tiszteletére (Monumenta Historica Budapestinensia 14. kötet Budapest, 2004)

Európai középkor - Magyar középkor - KLANICZAY GÁBOR: Nemzeti szentek a késő középkori egyetemeken

formáját, de ahonnan mégsem hiányzott a különböző nációk önreprezentációja s így a szent patrónusok kultusza sem. Ami az előbbi aspektust illeti, hivatkozni lehet egyik rektorára, Franciscus de Brzegre, aki 1407-ben kiemelte, hogy egyetemén pluralitás nationum található.

62 A védőszentek tiszteletét mutatja itt is az egyetem legrégebbi pecsétje (1428), amelyen Lengyelország legfontosabb szent patrónusát, Szent Szaniszlót láthatjuk.

63 A késő középkori Liber promotionumban felsorolt kötelező ünnepek között található megemlékezés in die sancti Stanislai Episcopi et martyr is, de nem marad ki a die Ladislai Regis hungarie sem.

64 Szent László itt is nemzeti patrónus szentnek tekinthető, kultuszát magyarázza, hogy a magyar diákok a második legnagyobb nemzeti csoportot jelentették itt, akik 1433 és 1510 között a krakkói egyetemi populáció 16,66%-át tették ki.

65 4. A nemzeti patrónus szentek egyetemi kultuszának történetéhez további értékes forrást kínál az egyetemi magisterek írói munkássága: a hagiográfiai müvek (legendák, himnuszok), valamint a prédikációk - a középkor végére ez utóbbiak lettek a leghatékonyabb előmozdítói a szentek kultuszának. Az „egyetemi sermók" a bőséges késő középkori prédikációirodalom fontos részét képezték, s noha többségük az egyetemek nyilvános eseményeihez kötődött, megtalálhatjuk gyűjteményeikben a de tempore et de Sanctis hagyományos ciklusait is.

66 A prágai domonkosok számos legenda és sermo megalkotásával járultak hozzá a Szent Vencel-kultusz előmozdításához.

67 A 14. században egyik legbefolyásosabb prédikátoruk és egyetemi magisterük, Heinrich von Bitterfeld egy új Szent Hedvig-legendát készített (mely sajnos nem maradt fenn).

68 Krakkóban a Jagelló Könyvtár a 15. század első feléből nem kevesebb mint 210 olyan prédikáció szövegét őrzi, amelyet az egyetemen mondtak el, és ez nyilván csak töredéke mindannak, amit ott készítettek.

69 Az egyik legtermékenyebb prédikációszerző Stanislaw de Skalbmierz volt (f 1431), Anjou Hedvig királynő gyóntatója és halála után a személyéhez kapcsolódó szentkultusz lelkes előmozdítója. 1400-ban ő lett az újraalapított krakkói egyetem első rektora, részt vett a konstanzi zsinaton is. Az általa készített sermók rendkívül nagy száma (523) azzal is magyarázható, hogy egyetemi kötelezettségei mellett rendszeresen prédikált a krakkói katedrálisban. Egyebek között 1393-1394-ben összeállíAleksander Gieysztor. Origines sociale et nationale du corps universitaire de Cracovie aux XIV

e et XV

e siècles. In: Isewijn - Paquet: The Universities in the Late Middle Ages. 475-483., idézet: 478. Jerzy Wyrozumski: Najstarszy herb Uniwersytetu Krakowskiego. In: Uő: Z najstarszych dziejów Uniwersytetu Krakowskiego. Szkicze. Krakow, 1996. 71-79. Petneki Áronnak köszönhetem e hivatkozást. Szent Szaniszló kultuszához 1. Graus: Nationenbildung, i. m. 68.; Aleksandra Witkowska: Miracula malopolskie z XIII i XIV wieku: Studium zrodloznavcze. Roczniki Humanistyczne, 2. (1971) 29-161.; Uő: The thirteenth-century Miracula of St. Stanislas, Bishop of Krakow. In: Gábor Klaniczay (ed.): Procès de canonisation au Moyen Âge. Aspects juridiques et religieux. RomaBudapest, 2004. (megjelenés előtt) J. Muczkowski (ed.): Statuta nec non liber promotionum philosophorum ordinis in universitate studiorum Jagellonica. Cracoviae, 1849. XXII.; újabban 1. Antoni Gasiorowski (ed.): Liber promotionum facultatis artium in universitate cracoviensi saeculi deeimi quinti. Krakow, 2000. Gieysztor: Origines sociale et nationale, i. m. 479.; Tonk Sándor: Erdélyiek egyetemjárása a középkorban. Bukarest, 1979. A bőséges szakirodalomból 1.: Hervé Martin: Le métier de prédicateur en France septentrionale à la fin du Moyen Âge, 1350-1520. Paris, 1988; Nicole Bériou: L'avènement des maîtres de la Parole. La prédication à Paris au XIII

e siècle. Paris, 1998.; Jacqueline Hamesse (ed.): Medieval Semions and Society: Cloister, City, University. Louvain-la-Neuve, 1998; Beverly Mayne Kienzle (ed.): The Sermon, Typologie des sources du Moyen Âge occidental. Turnhout, 2000. 81-83,; Madas Edit: Középkori prédikáció-irodalmunk történetéből. A kezdetektől a XIV. század elejéig. Debrecen, 2002. Giulia Barone: Les épitomés dominicains de la vie de saint Wenceslas (Bibliotheca Hagiographica Latina 8839 et 8840). In: Faire croire. Modalités de la diffusion et de la réception des messages religieux du XII

e au XV* siècle. Roma, 1981. 167-187. Pavel Spunar: The Literary Legacy of Prague Dominicans and the University of Prague. In: Sophie Wtodek (ed.): Société et église. Textes et discussions dans les universités d'Europe centrale pendant le Moyen Âge tardif. Actes du Colloque... de Cracovie 14-16. juin 1993. Turnhout, 1993. 96. Maria Kowalczyk: Krakowskie mowy uniwersytetckie z pierwszej polowy XV wieku. Wroczlaw-Warszawa-Kraków, 1970. 144.