Erdei Gyöngyi - Nagy Balázs szerk.: Változatok a történelemre, Tanulmányok Székely György tiszteletére (Monumenta Historica Budapestinensia 14. kötet Budapest, 1983)

Európai középkor - Magyar középkor - KLANICZAY GÁBOR: Nemzeti szentek a késő középkori egyetemeken

formáját, de ahonnan mégsem hiányzott a külön­böző nációk önreprezentációja s így a szent patró­nusok kultusza sem. Ami az előbbi aspektust illeti, hivatkozni lehet egyik rektorára, Franciscus de Brzegre, aki 1407-ben kiemelte, hogy egyetemén pluralitás nationum található. 62 A védőszentek tiszteletét mutatja itt is az egyetem legrégebbi pecsétje (1428), amelyen Lengyelország legfonto­sabb szent patrónusát, Szent Szaniszlót láthatjuk. 63 A késő középkori Liber promotionumban felsorolt kötelező ünnepek között található megemlékezés in die sancti Stanislai Episcopi et martyr is, de nem marad ki a die Ladislai Regis hungarie sem. 64 Szent László itt is nemzeti patrónus szentnek te­kinthető, kultuszát magyarázza, hogy a magyar diákok a második legnagyobb nemzeti csoportot jelentették itt, akik 1433 és 1510 között a krakkói egyetemi populáció 16,66%-át tették ki. 65 4. A nemzeti patrónus szentek egyetemi kultuszá­nak történetéhez további értékes forrást kínál az egyetemi magisterek írói munkássága: a hagio­gráfiai müvek (legendák, himnuszok), valamint a prédikációk - a középkor végére ez utóbbiak lettek a leghatékonyabb előmozdítói a szentek kultuszának. Az „egyetemi sermók" a bőséges késő középkori prédikációirodalom fontos részét képezték, s noha többségük az egyetemek nyil­vános eseményeihez kötődött, megtalálhatjuk gyűjteményeikben a de tempore et de Sanctis ha­gyományos ciklusait is. 66 A prágai domonkosok számos legenda és sermo megalkotásával járultak hozzá a Szent Vencel-kultusz előmozdításához. 67 A 14. szá­zadban egyik legbefolyásosabb prédikátoruk és egyetemi magisterük, Heinrich von Bitterfeld egy új Szent Hedvig-legendát készített (mely sajnos nem maradt fenn). 68 Krakkóban a Jagelló Könyvtár a 15. század első feléből nem kevesebb mint 210 olyan prédikáció szövegét őrzi, amelyet az egyetemen mondtak el, és ez nyilván csak töre­déke mindannak, amit ott készítettek. 69 Az egyik legtermékenyebb prédikációszerző Stanislaw de Skalbmierz volt (f 1431), Anjou Hedvig királynő gyóntatója és halála után a személyéhez kapcso­lódó szentkultusz lelkes előmozdítója. 1400-ban ő lett az újraalapított krakkói egyetem első rektora, részt vett a konstanzi zsinaton is. Az általa ké­szített sermók rendkívül nagy száma (523) azzal is magyarázható, hogy egyetemi kötelezettségei mellett rendszeresen prédikált a krakkói katedrá­lisban. Egyebek között 1393-1394-ben összeállí­Aleksander Gieysztor. Origines sociale et nationale du corps universitaire de Cracovie aux XIV e et XV e siècles. In: Isewijn - Paquet: The Universities in the Late Middle Ages. 475-483., idézet: 478. Jerzy Wyrozumski: Najstarszy herb Uniwersytetu Krakowskiego. In: Uő: Z najstarszych dziejów Uniwersytetu Krakowskiego. Szkicze. Krakow, 1996. 71-79. Petneki Áronnak köszönhetem e hivatkozást. Szent Szaniszló kultuszához 1. Graus: Nationenbildung, i. m. 68.; Aleksandra Witkowska: Miracula malopolskie z XIII i XIV wieku: Studium zrodloznavcze. Roczniki Humanistyczne, 2. (1971) 29-161.; Uő: The thirteenth-century Miracula of St. Stanislas, Bishop of Krakow. In: Gábor Klaniczay (ed.): Procès de canonisation au Moyen Âge. Aspects juridiques et religieux. Roma­Budapest, 2004. (megjelenés előtt) J. Muczkowski (ed.): Statuta nec non liber promotionum philosophorum ordinis in universitate studiorum Jagellonica. Cracoviae, 1849. XXII.; újabban 1. Antoni Gasiorowski (ed.): Liber promotionum facultatis artium in universitate cracoviensi saeculi deeimi quinti. Krakow, 2000. Gieysztor: Origines sociale et nationale, i. m. 479.; Tonk Sándor: Erdélyiek egyetemjárása a középkorban. Bukarest, 1979. A bőséges szakirodalomból 1.: Hervé Martin: Le métier de prédicateur en France septentrionale à la fin du Moyen Âge, 1350-1520. Paris, 1988; Nicole Bériou: L'avènement des maîtres de la Parole. La prédication à Paris au XIII e siècle. Paris, 1998.; Jacqueline Hamesse (ed.): Medieval Semions and Society: Cloister, City, University. Louvain-la-Neuve, 1998; Beverly Mayne Kienzle (ed.): The Sermon, Typologie des sources du Moyen Âge occidental. Turnhout, 2000. 81-83,; Madas Edit: Középkori prédikáció-irodalmunk történetéből. A kezdetektől a XIV. század elejéig. Debrecen, 2002. Giulia Barone: Les épitomés dominicains de la vie de saint Wenceslas (Bibliotheca Hagiographica Latina 8839 et 8840). In: Faire croire. Modalités de la diffusion et de la réception des messages religieux du XII e au XV* siècle. Roma, 1981. 167-187. Pavel Spunar: The Literary Legacy of Prague Dominicans and the University of Prague. In: Sophie Wtodek (ed.): Société et église. Textes et discussions dans les universités d'Europe centrale pendant le Moyen Âge tardif. Actes du Colloque... de Cracovie 14-16. juin 1993. Turnhout, 1993. 96. Maria Kowalczyk: Krakowskie mowy uniwersytetckie z pierwszej polowy XV wieku. Wroczlaw-Warszawa-Kraków, 1970. 144.

Next

/
Oldalképek
Tartalom