Erdei Gyöngyi - Nagy Balázs szerk.: Változatok a történelemre, Tanulmányok Székely György tiszteletére (Monumenta Historica Budapestinensia 14. kötet Budapest, 2004)

Az újkor századai - R. VÁRKONYI ÁGNES: Lengyelország és az „európai hatalmi egyensúly" II. Rákóczi Ferenc politikájában

másrészt Dávid Corbé követét Rákóczihoz küldte: „a lengyel köztársaság május 23.-án Lublinban királyválasztó országgyűlést tart [...] s őRákóczit ajánlotta megválasztásra.''' Nyilvánvaló, hogy az orosz diplomácia Franciaországgal kívánt kapcsolatot teremteni, s a cár mindent megígért Rákóczinak: „bízik Isten kegyelmében, hogy igazságos fegyverével és jó hadseregével (melyről kimutatást küld) a háborút rövid idő alatt a fejedelem javára befejezi [...] Azután szomszédi barátságban és szövetségben a kereszténység javára sok dolgot hajthatnak végre. " Anyagi segítséget kínált, s azt, hogy „a fejedelem meghatalmazott minisztere egyéb hasznos dolgokat is elintézhetne..." Közölte, hogy bizonyos feltételekkel kész békét kötni a svédekkel, és a rácokat a Magyar Konföderáció mellé állítja. Gyors, titkos írásos választ vár, május 23-a előtt, külön futárral.

35 Rákóczi nem sietett. Álláspontjáról két dokumentum maradt fenn. Az egyik a szerencsi táborban 1707 május 24-én készült általános utasítás, a másik május 26-án az Ónod melletti táborban keltezett részletes utasítás Nedeczky Sándor, a lublini országgyűlésre a cárhoz küldött követ részére. Mindkettő feltételeket szabott és hangsúlyozta Lengyelország érdekeit. A követnek közölnie kell, hogy a fejedelem a cár meghívását „annál nagyobb megilletődéssel fogadta, mentül kevésbé vágyott a lengyel trónra. Hiszen hazája szabadságáért fogott fegyvert, legfőbb kötelességét hazája gondviselésének tartja. De fájó szívvel nézte Lengyelország felháborodott arcát is, mely annyi különféle álarc torzalakját viselte. " Elfoglalták hazája ügyei, nem segíthetett a szomszéd rokon népnek küzdelmeiben. A cár inkább Lengyelország békéjét keresse. Szaniszló királyt elismerte a császár, elismerték a franciák, hollandok, az angolok és a poroszok, úgy látja, ha elfogadná a lengyel koronát, az újabb háborúra vezetne. József császár és a svéd király ürügyet látna benne, hogy „Lengyelországot feloszszák, Magyarországot leigázzák." A francia király sem akar újabb királyválasztást. ,^4dja vissza a cár Lengyelország szabadságát, erősítse meg annak trónját, segítsen a sanyargatott nemzeten, adjon a népnek biztonságot, magának dicsőséget, a kereszténységnek örökké tartó halhatatlan koronát [...] A cárt inkább Lengyelország szabadságának szeretete, mint Szaniszló király iránti gyűlölet vezesse, halassza el a királyválasztást. Legnagyobb dicsősége az lenne, ha visszaadná a nyomorgatott Lengyelország szabadságát, s trónjára a lengyelek akaratával oly uralkodót emelne, ki szoros szövetségben élne vele. Magyarország, Lengyelország és az Erdélyi Fejedelemség szövetsége pedig a török ellen is védelmet ad. "

36 Hamarosan lengyel főurak látogattak Rákóczi udvarába, majd megérkezett a sandomierzi konföderáció követe, Mikhal Wolinski, s június 8.-án a cár újabb ajánlata. A fejedelem a lengyelek együttműködéséhez ragaszkodik: a cár nem korlátozhatja a szabad királyválasztást. A koronát kizárólag a lengyel prímás és a nagytanács ajánlhatja fel, nélkülük a cár meghívása érvénytelen. Jellemző a formálódó lengyel-magyar együttműködésre, hogy Ónodon 1707 június 13-án, Lublinban július 11-én mondták ki az interregnumot. A Nedeczky Sándor és Klobusiczky Ferenc megbízottaknak 1707 augusztus 6-án Munkácson átadott instrukcióban a fejedelem világosan megfogalmazta, milyen feltételekkel fogadja el a lengyel koronát. Miután áttekintette az európai politikát, megállapította: Magyarország és Lengyelország helyzetében sok a hasonlóság, mindkettőt nagyhatalmak fenyegetik, és a Habsburg kormányzat politikusai ki akarják őket rekeszteni az általános békéből. Lengyelország állapota nyomorúságos, rohamos hanyatlásukat látják a lengyelek is. Rákóczi csak közös érdekeiket biztosítva fogadhatja el a koronát. Első feltétele, hogy a két ország kössön szoros és hoszszú időre érvényes szövetséget, s legyen szabad a kereskedés, a levélforgalom és a közlekedés. A Magyarországnak és Erdélynek nyújtandó segítségen kívül adjon a cár Rákóczinak, mint lengyel királynak 40.000 tallért és 20.000 fegyverest. Szaniszló király kapjon kárpótlást, a baj or választót hívják meg a magyar trónra, erősítsék meg a cseh és a sziléziai kapcsolatokat, s a cár térítse Rákóczi Lelőhelyeinek, másolatának és kiadásának pontos felsorolásával közli: Márki S.: Nagy Péter i. m. 28-30. Mindkét utasítás a Nedeczky levéltárban , 1651 és 1664. sz. Kiadva: Nedeczky Gáspár. A Nedeczky család. Bp., 1891. 237-248. Vö: Márki S.: Nagy Péter i. m. 414-418.