Erdei Gyöngyi - Nagy Balázs szerk.: Változatok a történelemre, Tanulmányok Székely György tiszteletére (Monumenta Historica Budapestinensia 14. kötet Budapest, 2004)

Az újkor századai - POÓR JÁNOS: Egy törvénycikk értelmezéséhez

királynak különös bandériuma. Volt a nádorispánnak és az ország bírájának. Hanem ezek tartásának terhét is a király viselte. Az egyházi renden lévők, [...] mint [...] nagyobb birtokosok, különféle számú bandériumokat állítottak. Azonkívül a dézsmabeli jövedelemtől katonákat adtak."

12 A banderiális és a portális katonaság tehát lényegét tekintve (a személynök szerint) azonos volt egymással. A különbség a kettő között csak annyi, hogy a portális katonaságot a megyék szervezik megyei zászló alatt álló csapatokba (megyei bandériumba), a királyi, egyházi, főúri bandériumokat pedig mindenkori kiállítóik. Nemes és nemes között eszerint csak annyi volt a különbség, hogy aki többet tudott kiállítani, saját zászló alatt vitte, aki kevesebbet, az a megyei zászló alá küldte katonáit, s ezt a vélekedést sokan osztották.

13 A többség azonban nem: „Más volt tudniillik az úgynevezett personalis, más a portalis és más a banderiális kötelezettség. Amint világos az 1435. esztendőbeli 4. törvény cikkelyből is"

14 - olvassuk. Azt a fontos kérdést azonban, hogy miben áll ez a másság, nem sikerült megválaszolni. (Az, hogy a bandériumok fogalmának tisztázására az 1808:4. törvénycikk bizottságot állított fel, a probléma elnapolását jelentette.) Az 1715:8. törvénycikk alapján tehát a nemesség elismerte személyes felkelési kötelezettségét, elismerte, de nem tudta értelmezni bandériumállítási kötelezettségét, a portális katonaság intézményéről pedig azt vallotta, hogy azt a szóban forgó törvénycikk megszüntette. A nemesség tehát az 1715: 8. törvénycikkre alapozva, lényegében a személyes felkelésre redukálta korábban szélesebb körű, katonaállítást is magában foglaló alkotmányos terheit. Michael Piringer Magyarország bandériumairól és hadi alkotmányáról szóló, 1810-ben és 1816-ban megjelent kétkötetes munkája segített a fogalmak, a nemesi jogok és kötelezettségek tisztázásában, de nem a rendiség elvárásainak megfelelően. (Olyannyira nem, hogy az 1811/12-es országgyűlés tiltakozott is a munka első kötetének megjelenése miatt.) A középkori és kora újkor eleji magyar hadszervezet Piringer szerint (a nemesi felkelés mellett) bandériumokból állt, amelyeket ő hét csoportra osztott: 1. A királyi bandérium. 2. A királyi tisztek-az 1498:21. törvénycikk szerint az erdélyi vajda, a székely ispán, a horvát bán és a temesi bán — bandériumai, amelyeket további, a cikkelyben fel nem sorolt bandériumokkal együtt a király tart. Fontos: azoknak a királyi tiszteknek, akik a király költségén tartanak bandériumokat, azoktól függetlenül, saját birtokaik alapján is ki kell állítaniuk csapataikat,

15 mint az alább, az 5. és a 6. pontban szereplő birtokosoknak. 3. A királyné bandériuma, amelyet a királynénak saját javai alapján kell tartania. 4. Az egyházi főurak bandériumai. Tartásukra az 1498:15. és sok más törvénycikk szerint a tizedjövedelmek és az egyházi főurak birtokai szolgálnak. 5. A világi főurak bandériumai. A törvényekben bárói bandériumként találkozunk velük (Piringer az 1458:2., 1471:7., 1526:9. tc.-re utalt). Az ezekben a cikkelyekben (és másutt) említett bárók nem szűkítendők az országbárók szűk csoportjára. A mágnásokról van szó, akiknek birtokaik alapján kell bandériumot tartaniuk. 6. A megyei bandériumok. A nemesek többsége birtoka alapján nem tarthatott saját bandériumot, de azért arányos részt kellett vállalnia a honvédelemben. Az önálló bandérium tartására nem képes nemesek az általuk állítandó katonákat a megye zászlaja alá küldték. 7. A szabad királyi városok bandériumai. A felsoroltak szerint a magyar haderők a király, illetve a kiváltságosok (főpapok, más egyháziak, főurak, nemesek, városok) által állított egységekből álltak. Az első három pont alatt felsorolt csapatok megkülönböztető jegye - jóllehet a királynéi bandérium besorolása ebből a szempontból nem egészen világos - az volt, hogy ezeket a király tartotta. A nagyobb és kisebb birtokosok ezzel szemben birtokaik (lényegében jövedelmeik és vagyonuk) arányában vállaltak részt a terhiekben, a különbség (az egyenlő jogú) gazdagabb és 12 Országgyűlési Napló, 1808. 113. 13 Országgyűlési Napló, 1808. 118. 14 Országgyűlési Napló, 1808. 123. 15 Michael Piringer: Ungarns Banderien, und desselben gesetzmäßige Kriegsverfassung überhaupt. I

—II. Wien, 1810, 1816. II. 53.