Erdei Gyöngyi - Nagy Balázs szerk.: Változatok a történelemre, Tanulmányok Székely György tiszteletére (Monumenta Historica Budapestinensia 14. kötet Budapest, 2004)

Az újkor századai - GRANASZTÓI GYÖRGY: A város területe a nagyszombati adójegyzékek tükrében (16-18. század)

ha a jelenkori szemlélők egyébként ugyancsak változékony igényeivel szembesítik. Minthogy eredetileg a polgári közösség számbavételének eszköze, legbiztosabbaknak azok az adatok tekinthetők, amelyek a közösség egy-egy polgári tagjára vonatkoznak. A háztörténet szempontjából tehát mindenekelőtt polgárjogú vagy az adózást illetően a polgárokéval hasonló elbírálás alá tartozó személyek szerepelnek. A város fallal védett területén belül házingatlannal rendelkező személyekről van szó, akiket mint adóalanyokat elvileg hiánytalanul összeírtak. A bevont személyek köre azonban középkor végi városainkban ennél azért szélesebb, mert a polgárjog megszerzése maga is folyamat. Számos olyan eset tételezhető fel, amikor a házat bérli valaki, vagy vételárát nem fizette ki, netán teljes jogú tulajdonos, de nem feltétlenül polgár. A város mindig erőteljesen ragaszkodott autonómiájának egyik fő vívmányához, ahhoz, hogy a város területére beköltöző nem polgári személyek, köztük a nemesek is fizessenek adót. Azaz mindenkit listára vettek, akire házbirtoka miatt a gyakorlatban vagy elvileg adót lehetett kivetni. Az adójegyzékek egész szemlélete az ingatlantulajdonon alapszik, ideértve a belőlük kibontakozó társadalmi tér felfogását is. E tulajdon jelentősége az, hogy tőle függ a tagság a polgári közösségben. Ezért a tulajdon elsősorban társadalmi tulajdonság, amelyből levezethető ugyan gazdasági szerepe, de az nem dominál. A telektulajdon társadalmi meghatározottságú éntudatot fejez ki, amely a közösséghez való tartozást és az abban való aktív részvételt jelenti. Másrészt a közösség az ingatlantulajdonos polgárok által létezett. Egyén és közösség számára tehát a telektulajdonon alapuló polgárjog az összekötő kapocs, ezért egyik minőség sem előzi meg a másikat, egyszerre érvényes mindkettő, s e kettősség eredményeként jelenik meg a társadalom előtt a polgári személyiség. Csak a tulajdon adott identitást, de ezt a tényt egyedül a középkor végi polgári közösség volt képes megérteni és a társadalomra kisugározni. A középkor végi magyarországi városokban a közösségi (községi) szervezet határozta meg a városi életet. Az adójegyzékek által leírt tér tehát helymegjelöléseket tartalmaz, amelyek házingatlanokat jeleznek. A kibontakozó kép az ingatlantulajdonra alapozott társadalomfelfogást jeleníti meg. Más szóval az így ábrázolható tér egy társadalomtörténeti távlatba helyezhető látásmódot fejez ki, s természetesen tükrözi annak egyoldalúságát is. Ami időben és földrajzilag is körülhatárolja, hol nyílik lehetőség a nagyszombatihoz hasonló vizsgálatokra. Csak a város területét ellenőrző polgári jellegű közösségek voltak képesek hasonló dokumentumokat készíteni. Ilyenek az Alpoktól északra találhatók leginkább. A polgári közösségek tagjai itt, de másutt is általában háztulajdonosok, akiknek gyakran földje, szőlője is volt. A polgári városokban azonban az volt a különleges, hogy a közösség vagy nem kényszerült együtt élni a nemességgel, egy egyházi vagy világi földesúr, uralkodó udvarával, vagy legalábbis nem korlátozták számottevően hatalmát a polgárság által elfoglalt területen.

4 Nagyszombat kis méretei és régi, korai, középkori alapokon nyugvó, a városban tartósan egyeduralmat élvező polgári közösségének ambíciója miatt volt képes a társadalmi teret is megjelenítő forrásokat alkotni. A tulajdonra alapozott polgári térfelfogásból következik azonban, hogy még az ilyen ritka kivétel számba menő, pontos források sem veszik figyelembe a tér alapvető adottságait, hiszen nincsenek bennük olyan utalások, amelyek segítségével a földrajzi térben méréseket lehetne végezni. Az adójegyzékek végeredményben az ingatlanok szabályszerű rendet követő felsorolásait tartalmazzák. Nem található továbbá jelzés arra vonatkozóan sem, hogy nagyok vagy kicsik voltak-e az ingatlanok, vagy arra, milyen volt a város fizikai állapota, merre folyt például a Tymávka patak. Gyakorlatilag nem vagy esetlegesen említik a város régi egyházi épületeit, kapuit, erődítményének fontosabb pontjait, az árusok bódéit. Ám éppen a polgári ingatlan meggyökeresedett felfogása és az erre alapozott adókivetési technika 4 Edith Ennen: Die Europäische Stadt des Mittelalters. 3. kiad. Göttingen, Vandenhoeck & Ruprecht, 1979. 131-145.; Hans Planitz: Die deutsche Stadt im Mittelalter. 5. kiad. Wiesbaden, 1997. 283-295.; Granasztói György: A városi élet keretei a feudáliskori Magyarországon. Kassa társadalma a XVI. század derekán. 1975. Kandidátusi értekezés kézirata.