Erdei Gyöngyi - Nagy Balázs szerk.: Változatok a történelemre, Tanulmányok Székely György tiszteletére (Monumenta Historica Budapestinensia 14. kötet Budapest, 2004)

Modernitás: A 20. századi Magyarországról - IZSÁK LAJOS: A Magyarország államformájáról szóló törvényjavaslat (1946. évi I. tc.) nemzetgyűlési vitája

felszámolnunk. Fokozná ez a munka - állapította meg Supka - a belső biztonság érzését, megkönynyítve igen sok tekergős politikai és adminisztratív munka és eljárás leegyszerűsítését, s általában a külföld felé a végérvényesség bélyegét nyomná rá állami életünkre."

5 Vagyis Supka Géza mind bel-, mind pedig külpolitikai szempontból kívánatosnak tartotta az államforma ügyének rendezését. A PDP részéről a nagy tekintélyű jogtudós, Horváth Bama professzor is leszögezte: „Nézetem szerint alig titkolható, hogy a modern demokráciának a köztársasági államforma felel meg. A királyság megférhet ugyan a demokráciával, de abban csak a történeti ornamentum szerepét játszhatja."

6 1945 végén, 1946 elején a Nemzeti Parasztpárt hivatalos támogató megnyilatkozását követően a kisgazda vezetők közül Dobi István és Tildy Zoltán is állást foglalt a köztársasági államforma mellett, majd hosszas aggályoskodások és párton belüli viták után a kisgazdapárti képviselők többsége és tagjaik egy része is tudomásul vette, hogy napirendre került a köztársaság megteremtése. Mindszenty József hercegprímás nyomására viszont a katolikus püspöki kar 1945. december 20-án az államforma feletti döntés elhalasztása mellett foglalt állást. Mindszenty levelet írt Tildy Zoltán miniszterelnöknek és a legitimizmust támogató tekintélyes kisgazda vezetőnek, Varga Bélának, s emlékeztette őket korábbi megbeszélésükre, s a „magyar prímások több mint 900 éven át állandóan gyakorolt közjogi tisztéből folyóan óvást emelt" a köztársaság megteremtésének terve ellen.

7 Próbálkozása hiábavaló volt, még a választások után - 1945 végén - újjáalakuló s a katolikus egyházhoz közel álló Demokrata Néppártot sem tudta megnyerni terve realizálásához. Nem is szólva arról, hogy ekkor a budapesti amerikai és angol misszió vezetői sem emeltek kifogást az ellen, ha Magyarország köztársaságnak deklarálja magát. Riesz István szociáldemokrata igazságügyminiszter vezetésével kidolgozták a köztársasági törvényjavaslatot, s ezzel együtt megkezdődött az elnökjelöltek „kiválasztása". A Szociáldemokrata Párt tagjai közül többen és a Magyar Radikális Párt vezetői is támogatták Károlyi Mihály jelölését, de ennek akkor nem volt realitása. Az elnökjelölési viták idején, 1946 januárjában az MRP vezetősége levélben fordult a nemzetgyűlésben képviselt pártokhoz, és felhívta figyelmüket Károlyi jelölésének jelentőségére: „Károlyi jelölése és megválasztása - olvasható a szóban forgó levélben - nemzeti érdek, és egyben egy nagy tartozás lerovása is a magyar demokrácia legnagyobb és legáldozatosabb harcosával szemben. A döntés ebben a kérdésben a nemzetgyűlési pártok kezében van."

8 E felhívás azonban hatástalan maradt. Megjegyzendő ugyanakkor, hogy Károlyi Mihály maga is bizonytalan volt, vállalja-e ezt a megtisztelő címet és feladatot, s egyúttal kételyei támadtak megválasztása felől is. Visszaemlékezéseiben ugyanis a következőket írta: „Februárban Tildy Zoltán református lelkészt, a Kisgazdapárt vezetőjét a köztársaság elnökévé választották. Megkönnyebbült sóhajjal fogadtam ezt a hírt."

9 A kommunisták Károlyit illetően nem nyilvánítottak véleményt, a választásokon abszolút többséget (57,03%) szerző kisgazdapárt pedig mindenképpen saját jelöltjét kívánta köztársasági elnökké választani. A párton belül Nagy Ferencnek és Tildynek volt erre a legnagyobb esélye. A kommunisták Tildy mellett nyilatkoztak, s ezek után Nagy Ferenc is őt támogatta. Emlékirataiban ezt így örökítette meg: „Úgy éreztem azonban, hogy a történelmi igazság szerint Tildy Zoltán szolgált rá legjobban az államfői tisztségre. Idősebb ember is volt nálam, ő volt a párt politikai vezére, majd ő viselte legutóbb a miniszterelnöki tisztséget; azt tartottam igazságos dolognak, ha Tildyt választják meg a köztársaság elnökévé... szeretnék példát mutatni a demokrácia egész jövendőjére a tekintetben, hogyan kell tudni gyakorolni a lemondást, amikor a nemzet érdekei azt megkívánják... Beszédem befejezése után a képviselői értekezlet sok tagja sírt, 5 Világ, 1945. november 20. 6 Világ, 1946. január 1. 7 Mindszenty József: Emlékirataim. Bp., 1989. 106. 8 Haladás, 1946. január 23. 9 Károlyi Mihály: Hit, illúziók nélkül. Bp., 1977. 374-375.