Erdei Gyöngyi - Nagy Balázs szerk.: Változatok a történelemre, Tanulmányok Székely György tiszteletére (Monumenta Historica Budapestinensia 14. kötet Budapest, 2004)
Európai középkor - Magyar középkor - DRASKÓCZY ISTVÁN: Az erdélyi sókamarák sorsa 1529-1535
sárolt Pago szigetén. Sót vitt Boszniába, amiért cserébe az itteni ólomhoz jutott hozzá. Péter magyarországi kapcsolatokkal is rendelkezett. Pécs környékén szőlőket birtokolt. Egyik leányát Bassanoi (Besenyői?) Antimus fia Bálinthoz adta nőül. Másik leánya a tekintélyes zárai kereskedőcsalád sarjához, Nassisi Miklóshoz ment férjhez. 1383-ban Onofrius volt a dalmáciai sókamaráknak és harmincadnak az ispánja. Sarachenus Jakab ugyancsak érdeklődött a dalmáciai só iránt. 1379-ben ő és testvére két szigetet, Chersót és Osserót kapták adományba. Fivére, János egy másik padovaival, Athowval az 1390-es években Pago és Zeng só- és harmincadkamaráit bérelte (üzletfelük Garai Miklós, illetve egy Nassis volt).' 9 Nem lehet véletlen, hogy Garai Miklós bánt és fivérét, Jánost oly intenzíven érdekelte a dalmáciai só. Övék lett részben Pago szigete, 1398-ban megszerezték Chersót és Osserót, amit az előző esztendő tavaszán cserélt el Zsigmond Tolna megyei birtokokért Sarachenusszal. 20 Az 1380-as és 90-es években töretlenül érvényesült az olaszoknak (különösen Sarachenus Jánosnak és a firenzei Bernardi Ferenc budai polgárnak) a befolyása a királyi pénzügyekben. Jó kapcsolatokat ápoltak a Zsigmond környezetében befolyásos mágnásokkal, így például Kanizsai János érsekkel, illetve Garai Miklóssal. 21 Az a gyanúnk, hogy ennek a budai polgársággal rendelkező itáliai vállalkozói körnek (amely a Nagy Lajos korabeli viszonyokat is ismerte) a tájékán kell keresnünk azokat a szakembereket, akik a só bányászatával és értékesítésével kapcsolatos reformintézkedések kidolgozásakor tanácsokat adtak az uralkodónak. Ebből a szempontból nem érdektelen az a már említett adat, amely szerint Verébi budai háza az Olasz utcában, Bernardi ingatlana mellett feküdt. Nem lehetetlen, hogy a Nógrád megyei nemes mögött olasz üzleti érdekek húzódtak meg. 22 A reform során az uralkodó a Nagy Lajos korabeli viszonyokat tekintette a maga számára irányadónak. A bányászat, a szállítás körülményein például nem változtatott. A király az újonnan kinevezett kamaraispánnak 6000 aranyforintot utaltatott ki. Az összeg tekintélyes, és azzal magyarázható, hogy az elmúlt esztendőben a főúri irányítás mellett a kamarai szervezet szétzilálódhatott, a sókitermeléshez, szállításhoz pénzre volt szükség. A király megtiltotta, hogy a főpapok vagy a bárók bármelyike (tehát a királyi tanács) a sókamarák ügyeibe beleszóljon, ugyanis ennek a jövedelemfajtának közvetlenül a király irányítása alá kellett tartoznia. A helyzetet jelzi, hogy 1398 júliusáig a kamaraispánnak egyetlen forintot sem kellett a király kezeibe adnia. 23 Az uralkodó az Anjou-kori gyakorlatot követve, Verébi Péterre ruházta a harmincad-ispáni hivatalt is, amit azonban a rendelet szerint csak 1398. február 9-én vehetne át, ugyanis a nürnbergi eredetű Kammerer Ulrik töltötte be ezt a pozíciót. Az adatok azt sejtetik, hogy Verébi végül is nem jutott hozzá ehhez a hivatalhoz, mert a királyi intézkedés a délnémet üzleti körök érdekeinek nem felelt meg. A következő évben még Kammerer a harmincados, majd őt Nürnbergi Márk követte. 24 19 Codex diplomaticus regni Croatiae, Dalmatiae ac Slavoniae. Ed. T. Smiíiklas. II-XVIII. Zagrabiae, 1904-1990. XIV. 361362., XVII. 240-242., 369., XVIII. 129-131., 137.; ZSO 1.4659. sz.; CD. X/l. 96.; Mályusz Elemér. Az izmaelita, i. m. 304.; Teke: Firenzei üzletemberek, i. m. 135.; Jean-Claude Hocquet: Le sel et la fortune de Venise I. Lille, 1978. 213-217. 20 Codex diplomaticus regni Croatiae, i. m. XVIII. 210-211., 325-327., 335-336., 425^127. Pagon 53 szalina lett a Garaiaké. Pagoról jutott például só Horvátország, Bosznia jó részébe. 21 Mályusz Elemér. Az izmaelita, i. m. 303-307.; György Székely: Wallons et italiens en Europe Centrale aux 11 c — 1 6 e siècles. Annales Universitatis Scientiarum Budapestiensis de Rolando Eötvös nominatae. Sectio Historica 6 (1964), 40-49.; Mályusz Elemér: Zsigmond király, i. m. 158-164.; Teke: Firenzei üzletemberek, i. m. 139. skk. Verebi utóda, a firenzei eredetű Ozorai Pipo a 90-es évek végén a király környezetéhez tartozott. Engel Pál: Ozorai Pipo, i. m. 55-56. 22 Lengyelországban az itáliai vállalkozók ugyancsak foglalkoztak a sóüzlettel. Winfried Reichert: Oberitalienische Kaufleute und Montanunternehmer in Ostmitteleuropa während des XIV. Jahrhunderts. In: Hochfinanz, Wirtschaftsräume, Innovation. Festschrift für Wolfgagng v. Stromer. Hg. V. Uwe Bestmann et al. I. Trier, 1978. 303-307. 23 Wenzel: Magyarország bányászatának kritikai története, i. m. 437. 24 Mályusz Elemér: Zsigmond király, i. m. 262-265.; Kubinyi: Die königlich-ungarischen Salzordnungen, i. m. 263.; Teke: Firenzei üzletemberek, i. m. passim; Teke Zsuzsa: Kassa külkereskedelme az 1393-1405. évi kassai bírói könyv bejegyzései alapján. Századok, 137. (2003) 391-393.; Hermann: Finanzadministration, i. m. 88.; Monumenta diplomatica civitatis Budapest, i. m. 539. sz.
