Erdei Gyöngyi - Nagy Balázs szerk.: Változatok a történelemre, Tanulmányok Székely György tiszteletére (Monumenta Historica Budapestinensia 14. kötet Budapest, 2004)
Antikvitás és régészet - DOBROVITS MIHÁLY: Az ongini felirat értelmezésének kérdéséhez
irat néven is ismert. Számos kiadása létezik. 26 A szövegből kiderül, hogy a küli cor a tardus nép ura volt: f ïsbara biljgä küli cor tardus bodunïy eti ayu olurtï 'Az ïsbara bilgä küli cor a tardus nép felett gyakorolt uralmat' (KC E 2). Ebből következik tehát, hogy ez a felirat nem állhatott messze a tardus csoport központjától. A türk hagyomány szerint ettől keletre kellett elterülnie a tölis csoport területének. Az idáig elmondottak logikus folyományának látszik, hogy az ongini felirat yabyu, majd sad címet viselő előkelőit viszont összefüggésbe hozzuk a tölis csoporttal. Elvégre, ha a leendő Bilgä qayan jobb sad korában a tardus csoport (az orchoni feliratokon bodun, azaz 'nép') ura volt, akkor szinte bizonyosra vehetjük, hogy az először a yabyu, majd abal sad méltóságát viselő nagybátyjának, valamint az ő leszármazottainak a tölis csoporthoz kellett, hogy közük legyen. Logikánk egyetlen ponton látszik megbicsaklani. Ahogy azt a földrajzi koordinátákból láttuk, az ongini felirat a Küli cor feliratától nem keletre, hanem délnyugatra található. Pontosan az ellenkező irányban tehát, mint ahogy arra az elmondottak alapján számítani lehetett volna. Ennek az ellentmondásnak a feloldásában azonban éppen az ongini felirat siet a segítségünkre. Ezt a feliratot ugyanis nem El etmis (To-szi-fu) yabyu, illetve vélhető utóda, hanem a fiatalabbik fia emlékére állították. O a bilgä ïsbara tamyan tarqan méltóságnevet viselte. Nem volt tehát szükségszerű, hogy halotti emlékműve (és feltételezhető szálláshelye) a tölis csoport területén legyen. Hasonló rokonsági bokorral ismerkedhetünk meg az Ikhe Aszkhete(Ih Aszgat, Höl Aszgat)-i feliraton is. Ezt egy altun tamyan tarqan tiszteletére állították. Ezen a feliraton szintúgy bemutatták az elhunyt bátyját, aki ebben az esetben a tokás kül tudun címet viselte. 27 Ezek szerint valóban joggal tételezhetjük fel, hogy El etmis yabyu és idősebbik fia a tölis csoport urai lehettek, míg a fiatalabb fiú valahol másutt tartotta a szállását. A következő kérdés, amelyre választ kell kapnunk, hogy nagyjából mikor állíttathatták ezt a feliratot. Clauson véleménye szerint a felirat 73l-re keltezhető. Vojtov szerint 719 a helyes dátum, míg Rybatzki szerint már nem is türk, hanem ujgur kori szöveggel állunk szemben. A szövegben közvetlen évjelölés nincs. A 12. sorban Clauson megkísérel egy qoh y'ü (birka év) rekonstrukciót adni. Véleménye szerint ez az év 731. Ezzel párhuzamosan a felirat 10. és 11. sorában a tänri bilgä qayan kifejezést olvashatjuk. Clauson fordításában: „sacred Bilge Kagan". Ez a kifejezés azonban nem vonatkozhat a Bilgä qayan korára. O sosem használta ezt a címet. Létezik viszont egy uralkodó, akire ráillik ez a cím. Bilgä qayan kisebbik fia ő, aki 740-ben kapta a T'engli címet a kínai udvartól. Eredeti trónneve pedig Bilgä qutluy volt. E trónnév adományozásának története szintén zavaros. Bilge kagán (716-734) utóda eredetileg idősebb fia, Ji-zsan kagán lett. AKiu T'ang su szerint Ji-zsan rövid uralkodás után megbetegedett, majd meghalt, míg a Szin T'ang su értesülései szerint nyolc évet ült trónon halála előtt. 28 Öccse és utóda, az eredetileg Pi-kia-ku-to-lu (Bilgä Qutluy) néven trónra lépő kagán ugyanis a Szin T'ang su szerint 740-ben kapta meg Kínától a Teng-li (Tärjri) kagáni címet. A helyzetet tovább bonyolítja az a Pelliot által közzétett két szöveg, a Bilge kagán kínai sírfelirata és egy császári ediktum, amely Pelliot Kiadásait 1. Samojlovic-Kotwicz: Le monument turc dTkhe-Khuchotu en Mongolie centrale. Rocznik Orientalisticzni, 4. (1926) 60-103.; Sz. G. Malov: i. m. 25-30.; T. Tekin: i. m. 257-258., 293-294.; Gerard Clauson-Edward Tryjarski: Inscription of Ikhe Khushotu. Rocznik Orientalisticzni, 34. (1972) 7-33.; Bold: i. m. 132-153. Mi Tekin, valamint Clauson és Tryjarski kiadásait vettük alapul. Kiadásai: W. Radloff: Inschriften, 258.; H. N. Orkim: i. m. II. 123.; Malov: i. m. 46.; Bold: i. m. 74. LMT, 179. [KTS]: „Im 20. (732) Jahr wurde der Klein-Schad von seinem Großwürdenträger Mei-lu Tsch'o vergiftet. Das Gift wirkte aber ehe er starb, ließ er Mei-lu Tsch'o und alle seine Anhänger hinrichten. Nach seinem Tode [ti. a Bilge kagán] machten seine Leute seinen Sohn zum I-jan Khagan, und der Kaiser befahl denm Tsung-tscheng-k'ing (Präsidenten des Familienamtes der Dynastie), Li Ts'üan, sich zu I-jan zu begeben, um zu kondolieren und ihn gleichzeitig zum Khagan zu ernennen. Für den Verstorbenen ließ der Kaiser Grabstein und Grabtempel errichten; dazu befahl er demGeschichtsbeamten K'i-kü-schL-jen (Wort-Chronisten) Li Jung die Grabinschrift zu verfassen. Kurz darauf erkrankte I-jan Khagan und starb. Nun machte man seinen jüngeren Baider zum Teng-li Khagan."
