Erdei Gyöngyi - Nagy Balázs szerk.: Változatok a történelemre, Tanulmányok Székely György tiszteletére (Monumenta Historica Budapestinensia 14. kötet Budapest, 2004)
Az újkor századai - SAHIN-TÓTH PÉTER: Egy lotaringiai nemes a „hosszú török háborúban": Georges Bayer de Boppard
dásával is. 21 Boppard-nak nyolc, egyenként 300 katonából álló zászlóaljat kellett toboroznia. Egy zászlóalj 50 pikásból, 100 muskétás és 150 arkebúzzal felszerelt lövészből állt. A regiment fennmaradó két zászlóalját a már 1595 óta Magyarországon szolgáló „francia ezred" maradékaiból kellett kiállítani. 22 Boppard ezredesi javadalmazását a Bestallung havi 400 koronában (azaz 600 rajnai forintban) állapította meg, és részletesen megszabta, hogy milyen tiszteket és beosztottakat verbuváljon az ezred vezérkarába, s hogy mekkora fizetést kapjanak, illetve milyen tisztekből és beosztottakból álljon az egyes zászlóaljak tisztikara. 23 Rudolf értesítette testvérét, Albert főherceget, Németalföld spanyol kormányzóját a készülő hadfogadásról, és kérte, hogy engedélyezze és támogassa toborzói működését a fennhatósága alatt álló területeken. 24 Hasonlóan járt el a lotaringiai herceg felé is. 25 Itt szükséges egy rövid kitérőt tennem, hogy megmagyarázzam, mit takar a „francia", „vallon" vagy „lotaringiai" jelző a korabeli császári adminisztráció szóhasználatában, illetve hogy milyen nemzetiségű katonákból álltak ezek az alakulatok. így az is érthetővé válik, miért alkalmazok következetesen idézőjelet a „francia" és „vallon" jelzők mellett, amikor egy-egy alakulat nemzetiségi összetételére utalnak. Mint már említettem, s az előbbiekből is kitűnik, a Boppard és Schönberg által vezényelt katonafogadás a francia, a németalföldi és a német területek határvidékén zajlott. Elsősorban erre, a toborzás helyére, illetve a felfogadott katonák fegyverzetére és harcmodorára utalt a császári hadi igazgatás által használt „vallon", „francia", „németalföldi" stb. jelző. A zsoldosok azonban származásukat, olykor anyanyelvüket tekintve is különböztek egymástól. „Lotaringiainak", „franciának" vagy „vallonnak" (esetleg németalföldinek) titulált gyalogos és lovas alakulatokban egyaránt megtaláljuk a francia király, a lotaringiai herceg és a spanyol király alattvalóit, nem beszélve a közéjük keveredő egyéb (főként német és olasz) nációkról végig a tizenötéves háború tartama alatt. 26 Minden valószínűség szerint a Boppard által 1597-ben (és egy évvel később) felfogadott katonaság is hasonlóan vegyes összetételű lehetett. Franciák bizonyosan voltak soraikban, amint azt a toborzást - Boppard előélete miatt - gyanakodva figyelő Bongars említi, „alja népnek" és „bűnözőknek" minősítve honfitársait, akik méltó büntetésük elől menekültek a császári seregbe. 27 A rezidens szerint a báró nehezen tudta összeszedni a szükséges létszámú katonát. A korabeli katonafogadás körülményeinek ismeretében törvényszerűnek tekinthető anyagi problémák is felmerültek a toborzás során. Boppard a saját pénzén fogadott fel 500 lovast (és feltehetően a gyalogosokat is), bírva a kirendelt császári biztos, Hans Albrecht Freiherr von Sprinzenstein ígéretét, hogy A Bestallung keltezés nélküli. A Hans Reichard von Schönberg haditanácsosnak és császári testőrkapitánynak 1597. március l-jén kiadott és egy 3000 fős „vallon" gyalogezred toborzására és vezetésére vonatkozó megbízást követi a sorban (ÖStA KA Sonderreihe des Wiener Hofkriegsrates, Bestallungen (a továbbiakban: Best. n° 521), míg utána Zacharias Geizkofler Reichspfennigmeister egy feljegyzéséből készített kivonat található, amelyet az Udvari Kamara 1597. február 26-i dátumot viselő véleménye követ. Schönbergre bízták a lotaringiai toborzás ellenőrzését is. ÖStA KA Alte Feldakten (a továbbiakban: AFA) Karton 38 1597/7/ad 9, passim. Heischmann, Eugen: Die Anfange des stehenden Heeres in Österreich. Wien, 1925. 247. (a továbbiakban: Heischmann: Die Anfange, i. m.). ÖStA KA Best. n° 521, fol. 252. II. Rudolf Albert főherceg németalföldi kormányzónak. Prága, 1597. március 3. ÖStA Haus-, Hof-, und Staatsarchiv (a továbbiakban: HHStA) Belgische Korrespondenz Karton 7 Konv. 2, fol. 28. De Flavigny Hochfeldernek, Strassburg város első államtitkárának. Metz, 1597. április 29. Bouteiller, E.-Hepp, E.: Correspondance politique adressée au magistrat de Strasbourg par ses agents à Metz (1594—1683). Paris, 1882. 10. Sahin-Tóth Péter: La France et les Français face à la „longue guerre" de Hongrie (1591-1606). Lille, é. n. 200-207. Csak egy példa: a magát a magyarországi háború veteránjának állító Husson szerint a „vallon ezred", amelyben 1600-ban szolgált, „három nációból, franciákból, lotaringiaiakból és vallonokból állt, de mivel a liège-i püspökség területén toborozták, vallon ezrednek nevezték". Husson: Discours véritable des choses qui se sont passées aux armées de Hongrie en ces dernières années mil cinq cens quatre vingts dix-neuf, six cens, six cens un, deux, trois et quatre. Angers, 1605(7). 14. Bongars Camerariusnak. Frankfurt, 1597. április 3. és 8., május 18. Bongars: Lettres, i. m. 560., 564., 571. és 575. Bongars Camerariusnak. Strassburg, 1597. május 25. Bongars: Lettres, i. m. 580. Chartes de la famille de Reinach, i. m. 626.; ÖStA KA Wiener Hofkriegsrat (a továbbiakban: HKR-Wien) Prot. Bd. 200 Exp., fol. 465 (1598. január 27.)
