Erdei Gyöngyi - Nagy Balázs szerk.: Változatok a történelemre, Tanulmányok Székely György tiszteletére (Monumenta Historica Budapestinensia 14. kötet Budapest, 2004)
Az újkor századai - SAHIN-TÓTH PÉTER: Egy lotaringiai nemes a „hosszú török háborúban": Georges Bayer de Boppard
Louis de Beauvau, Tremblecourt ura - feltehetően a bajor herceg közvetítésével - „tapasztalt lovas és gyalogos csapatok" toborzását, illetve saját személyes szolgálatát ajánlotta fel II. Rudolf császárnak. 12 Három évvel később több szerencsével járt az a lotaringiai nemes, akinek magyarországi szereplésével a továbbiakban foglalkozom. Georges Bayer de Boppard báró (avagy Georg Freiherr Beyer von Boppart) 13 katonai karrierje a lotaringiai herceg szolgálatában indult. 1590 májusában egy száz lándzsásból álló kompánia, 14 1592-ben egy közelebbről meg nem határozott létszámú „regiment" élén állt. 15 Miután a francia király elleni háború véget ért, a báró egy rajnai német fejedelem, az unokatestvére, Ernő durlachi őrgróf által államából elűzött Bádeni Eduárd őrgróf szolgálatába állt, akinek ügyét III. Károly is felkarolta. Boppard vállalta, hogy katonaságot toboroz, és erővel segíti vissza országába Eduárdot. A protestáns durlachi őrgróf elleni készülődés azonban - talán IV. Henrik francia király közbelépésére, aki felszólította a lotaringiai herceget, hogy ne avatkozzon be a badeni családi viszályba - abbamaradt. Boppard hiába fogadott fel zsoldosokat, katonáira Badenben nem volt többé szükség. 16 Új munkaadó után kellett néznie. 1596 áprilisából fennmaradt egy császári megbízólevél (Bestallung), amelynek értelmében Boppardnak 1000 vértest (lovast) és 2000 lotaringiai és francia gyalogost kellett felfogadnia magyarországi szolgálatra. 17 Nem valószínű azonban, hogy eleget tett a megbízásnak. Unokatestvére, François de Bassompierre azt állítja emlékirataiban, hogy 1596 húsvétján (azaz április 14-én) Ingolstadtban találkozott vele, s Boppard éppen útban volt Magyarországra. 18 A francia király birodalmi rezidense, Jacques Bongars pedig június elején arról tájékoztatta barátját, Philipp Camerariust, hogy Boppard javában toborozza a katonákat a magyarországi császári seregbe. 19 Mindezek ellenére nem találtam egyértelmű említését annak, hogy Boppard és csapatai részt vettek volna az 1596. évi hadjáratban. 20 A következő év tavaszán a császár Boppard-t egy 3000 fős „francia" gyalogezred élére állította, és megbízta 500 lotaringiai lovas felfoga12 A császár egyelőre nem tartotta időszerűnek „külföldi" (vagyis nem a szorosabb értelemben vett birodalmi területről toborzott) hadinép felfogadását, ezért elutasító választ adott, 1. II. Rudolf a bajor hercegnek. Prága, 1593. december 31. és 1594. február 5. Österreichisches Staatsarchiv (a továbbiakban: ÖStA) Kriegsarchiv (a továbbiakban: KA) Prager Hofkriegsrat (a továbbiakban: HKR-Prag) Protokolle (a továbbiakban: Prot.) Bd. 135 (1593-1596) Expedit (a továbbiakban: Exp.), fol. n., n° 69, n° 60.; II. Rudolf Ernő főherceg németalföldi kormányzónak. Prága, 1594. február 5. ÖStA KA HKR-Prag Prot. Bd. 135 (1593-1596) Exp., fol. n., n° 59. Tremblecourt rövid életrajzát 1. La Huguerye: Mémoires. III. Ed.: A. de. Ruble: Paris, 1880. 338-339. (a kiadó jegyzete). 13 Georges Bayer (? - 1598), Boppard bárója, Château-Bréhain, Lannoy vagy Launoy, Taintru, Latour-devantVirton, Lusnich stb. ura régi lotaringiai lovagi családból származott; a bárói címükben szereplő, Koblenztől délre, a Rajna partján található Boppard városka a trieri érsek-választófejedelem fennhatósága alá tartozott. Saint-Hillier, Lieut.-colonel de: Quartiers lorrains. I. Moulins, 1932. 23-24.; (a továbbiakban: Saint-HiUier: Quartiers, i. m.). Husson l'Escossois, Matthieu: Le simple crayon utile et curieux de la noblesse des duchés de Lorraine et Bar, et des Eveschés de Metz, Toul et Verdun, etc. H. n., 1674. fol. 60. (a továbbiakban: Husson l'Escossois, Matthieu: Le simple, i. m.). Gyermekkorára vonatkozó adatok: Chartes de la famille de Reinach, déposées aux Archives du Grand-Duché de Luxembourg. In: Publications de la Section Historique de l'Institut Royal Grand-Ducal de Luxembourg. Luxembourg, 1877. 577-578., 580. és 603. (A továbbiakban: Chartes de la famille de Reinach.) 14 Archives départementales de Meurthe-et-Moselle (a továbbiakban: AD M-et-M) Lettres patentes de Charles III B 59, fol. 109.; Chartes de la famille de Reinach, i. m. 611. 15 AD M-et-M B 5306, fol. n. 16 La Huguerye: Mémoires, i. m. 407-416. A badeni dinasztikus viszálynak ez a szakasza 1594-1 595-re esett. Weech, Friedrich von: Badische Geschichte. Karlsruhe, 1896. 157-160., 283-284. 17 Kelenik József: A hadügyi forradalom jelenségei Magyarországon a 16. század második felében. Doktori disszertáció. Bp., 1991. Mellékletek, IX. tábl. 18 Bassompierre, François de: Journal de ma vie, i. m. 46. 19 A protestáns Bongars azonban ekkor, sőt következő évi toborzásai alkalmával is azzal gyanúsította a bárót, hogy a török elleni készülődés ürügyén még mindig a durlachi őrgróf ellen tervez valamilyen akciót. Bongars Camerariusnak. Strassburg, 1596. június 1. és Frankfurt, 1597. április 8. Bongars, Jacques de: Lettres. La Haye, 1695. 471., 564. (a továbbiakban: Bongars: Lettres, i. m.). 2(1 Hacsak a Gömöry Gusztáv által Hatvan bevételénél (1596. szeptember 3.) említett 500 lotaringiai lovast nem azonosítjuk az általa toborzott csapatokkal. Gömöry Gusztáv: Hatvan ostroma, 1596. Hadtörténelmi Közlemények, 7. (1894) 97-98.
