Erdei Gyöngyi - Nagy Balázs szerk.: Változatok a történelemre, Tanulmányok Székely György tiszteletére (Monumenta Historica Budapestinensia 14. kötet Budapest, 2004)
Az újkor századai - BUZINKAY GÉZA: Walesi herceg Budapesten
ez általános szokása volt Edwardnak: már NagyBritannia királya volt, de nyári marienbadi „kúráin" „Duke of Lancaster" néven szerepelt. 5 Budapesti látogatásai során sem volt egyértelmű, hogy kinek szólt az inkognito: nagy kísérettel érkezett, s a magyar hírlapok igyekeztek minél részletesebben tudósítani programjairól. A látogatásokról irodalmi köztudatunkban máig élő kép teljes egészében Krúdy Gyula müveire nyúlik vissza. Az ideérkezése kapcsán nyilatkozó politikusok és főleg a magyar sajtó annak tulajdonította Edward többszöri látogatását, hogy „megszerette" a magyarokat, és beleérezték „anglomániájuk" viszonzását. Magyarországon Edward valóban odaadó angolbarátsággal találkozhatott, de a legendák és irodalmi feldolgozásaik inkább az éjszakai szórakozási lehetőségeknek és a Krúdy által többször szerepeltetett néhány hölgy többszöri meglátogatásának tulajdonították visszatérő útjait. Egyikük Pilisy Róza volt, akit állítólag a walesi herceg nevezett el „Pest rózsájának". Róza árva gyerekként került a pesti Belváros egyik, Szervita téri virágüzletébe, ahol - a kor divatjának megfelelően - az összes előkelő hazai és külföldi úr a gomblyukába illő virágot vásárolta. Eredeti nevén Schumayer Róza, aki szülőhelye után nevezte önmagát Pilisinek (nevét olykor a nemesi név benyomását keltő y-nal írva), hamarosan kivett egy lakást a közeli Újvilág (mai Semmelweis) utcában, szemben az Arany Sas szállóval, amely a vidéki földbirtokosok kedvelt szállója volt, s híres jó konyhájáról és arról, hogy éttermében a legjobb cigányprímások játszottak. 6 A lakást az Arany Sas tulajdonosnője fizette, akinek gondja volt arra is, hogy Rózát nyelvekre és az úri társaságban való viselkedésre megtaníttassa. Egy idő után minden valamirevaló arisztokratát és Budapestre látogató előkelő külföldit vendégül látott, sőt ezek olykor külföldre is magukkal vitték. ,Jlóza néhány esztendő alatt nagyvilági dáma lett..." - folytatta Krúdy Gyula. 7 Aztán Róza meggazdagodott, az elegáns Magyar utcában megvett egy, a Károlyi kertre néző erkélyes házat, amelyet „részvénytársasági alapon" működtetett: vendégeinek figyelmébe ajánlotta, hogy részvényjegyzési joguk van. A ház berendezését a korabeli főváros leghíresebb műbútorasztalosa, az új Országház berendezését is készítő Thék Endre végezte. ,^iz inkognitójukat Pesten élvező királyok a melléjük beosztott »Nachtmeisterek« révén a legrövidebb bejelentéssel léphettek be a házba" - írja Krúdy. Esterházy, „aki gárdatiszt korában sokszor teljesített szolgálatot uralkodó személyiségek mellett", vezette el ide a walesi herceget, a perzsa sahot és Krúdy felsorolása szerint a Budapestre ellátogató összes uralkodót. 8 Pilisi (Schumayer) Róza valóban élt, és „érdekes asszony" volt, „akit jól ismernek a budapesti viveur-világban." 9 Sok költő, író - köztük Krúdy Gyula - tartozott törzsvendégei közé, s maga is írt életrajzi ihletésű elbeszéléseket, „Klarisz" és „Gentry asszony" álneveken pedig újságok munkatársa is lett. 10 De mindabból, amit Krúdy költött róla, igen kevés az igazság: Róza az 1880-as évek elején „divatárusnő" volt az Újvilág utcában, és 1888-ban „magánzó" ugyan, de nem a belvárosi Magyar utcában (ahol ekkor részvénytársasági tulajdon egyáltalán nem volt), hanem a józsefvárosi Bodzafa (a későbbi Rökk Szilárd) utcában. Az 1890-es évek elején már nem szerepelt a fővárosi címjegyzékben." Persze ezek a tények nem zárják ki, hogy Edward hercegnek lettek volna pesti „kalandjai", az azonban biztos, hogy nem olyanformán, ahogyan Krúdy leírta. Megismerhette „Pest rózsáját" és másokat is, de nem mehetett el a Király utcai Kék Macskába, Pest legrosszabb hírű, verekedős kocsmájába, sem a Somossy Orfeumba, amely viszont csak később nyílt meg. Sir Sidney Lee 5 Steed, Henry Wickham: Through Thirty Years 1892-1922. A Personal Narrative. 1. köt. London - New York, 1924. 215. 6 Gundel Imre-Harmath Judit: A vendéglátás emlékei. Bp., 1979. 81-83. 7 Krúdy Gyula: „Pest rózsája". Pilisy Róza legragyogóbb élete, öreges hanyatlása és remete halála. In: Régi pesti históriák. Színes írások. Bp., 1967. 581. (Az írás eredeti megjelenése: A Reggel, 1931. július 20.) 8 Uo. 582. 9 Budapesti Hírlap, 1894. 72. sz., idézi Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. X. köt. Bp., 1905. 1161. 10 Ld. részletesebben: Szinnyei J.: Magyar írók. i. m. 1161-1162. 11 Vö. a Budapesti czím- és lakjegyzék 1882., 1885-1886., 1888., és 1891-1892. évi köteteit.
