Erdei Gyöngyi - Nagy Balázs szerk.: Változatok a történelemre, Tanulmányok Székely György tiszteletére (Monumenta Historica Budapestinensia 14. kötet Budapest, 2004)
Az újkor századai - BUZINKAY GÉZA: Walesi herceg Budapesten
BUZINKAY GÉZA Walesi herceg Budapesten Néhány idős ember még emlékszik arra, amikor egy walesi herceg Budapesten járt. A rövid ideig VIII. Edward néven uralkodott, majd lemondott herceg volt ő, aki az angol királyi család tradícióival és szigorú előírásaival szembe mert szállni, és a trón helyett inkább Mrs. Simpsont, az elvált amerikai nőt választotta feleségéül. Együtt jártak Budapesten is az 1930-as évek közepén, ami a valóságos, de romantikus történetet még népszerűbbé tette a magyar közvélemény, az újságolvasók előtt. Járt azonban Magyarországon egy korábbi walesi herceg, többször is. Egész legendaköre formálódott ki, nem kevéssé a magyar regényirodalom nagyhatású alakjának, Krúdy Gyulának köszönhetően. 1925-ben jelent meg Krúdy Velszi herceg című regénye, 1 amely a 19. század végi Budapesten játszódik, s főszereplői az egykori „budapesti kaméliás hölgy" és az életét meghatározó két férfi: a „velszi herceg" és a szegény, bohém költő. A szépirodalmat kedvelők körében jól ismert regény fiktív történetet mond el, valóságosan létezett szereplőkkel és helyszínekkel. A „velszi herceg" lényegileg csak azt a szerepet játssza benne, „hogy hasonlítani lehessen rá". 1 Az a valóságos „Walesi herceg, aki divatdiktátorként lépett fel Európában, s így Budapesten is, ahol személyes jelenlétével, közérdeklődést borzoló mulatozásaival különös népszerűségre is szert tesz: csupa Walesi herceggel népesítette be a fővárosi utcákat." 3 Különleges helyzet: egy legendává vált alak - akiről képzeletbeli történeteket mesélnek, és azok alig néhány elemükben felelnek meg a valóságos eseményeknek - mégsem mesebeli teremtmény, mert a kitalált események összhangban állnak a valóságos egyéniséggel vagy legalábbis mindazzal, amit róla képzeltek azok, akik őt személyesen megismerték. Albert Edwardról van szó, Viktória királynő fiáról és utódjáról, aki VII. Edward néven 1901 és 1910 között Nagy-Britannia uralkodója volt, s akit Anglián kívül sokfelé Európában is páratlanul közkedveltté, népszerűvé tett megnyerő és közvetlen egyénisége. Hivatalos életrajzírója, Sidney Lee 4 szerint „egyfajta demokratikus és kozmopolita légkör jellemezte társasági körét". Egy ilyen egyéniség egyáltalán nem illett bele a királyokról alkotott magyar elképzelésekbe - nem állt viszont távol a Ferenc József fiáról, Rudolf trónörökösről alkotott, erősen megosztott képtől. Rudolfra sokan a „magyar királyfi "-ként tekintettek - nevét is hangsúlyozottan magyarul használták: Rezső -, s miután bölcseleti doktori címet szerzett, több könyvet írt, egy nagy könyvsorozatot indított meg az Osztrák-Magyar Monarchia sokoldalú bemutatására, s szinte újságírói rendszerességgel publikált a bécsi liberális sajtóban - a Habsburgok között ritka értelmiségi jelenségnek tartották, és sokat vártak tőle. Persze ez nem volt kizárólagos: a függetlenségi ellenzéknek éppen ellenkező véleménye volt róla, és különösen ők hánytorgatták fel kicsapongásgyanús életvitelét és depressziós lelkialkatát. Hogy Edward és Rudolf barátok lettek volna, az feltehetően túlzás - már csak a 17 év korkülönbség miatt is -, de valószínűleg rokonszenveztek egymással, és életfelfogásuk is sok tekintetben hasonló volt. Edward úgy tekinthetett Rudolfra, mint aki idővel megfelelő királyi partnere lehet. VII. Edward 1873 és 1891 között, még walesi hercegként ötször járt Magyarországon, mindannyiszor inkognitóban. Gyakori utazásai idején 1 A regényt 1920-ban írta; első kiadása (Krúdy Gyula munkái X. köt. Bp., 1925.) óta még kétszer megjelent, legutóbb 1968ban (Bukfenc, Velszi herceg, Primadonna. Bp., 1968.) 2 Fábri Anna: Ciprus és jegenye. Sors, kaland és szerep Krúdy Gyula műveiben. Bp., 1978. 217. 3 Uo. 4 Lee, Sidney: Edward VII. (1841-1910). In: Dictionary of National Biography. Suppl. 1901-1910. Ed. by Lee, Sidney. Vol. 1.(1920) 562-563.
