Erdei Gyöngyi - Nagy Balázs szerk.: Változatok a történelemre, Tanulmányok Székely György tiszteletére (Monumenta Historica Budapestinensia 14. kötet Budapest, 2004)

Antikvitás és régészet - GERŐ GYŐZŐ: Közművek a magyarországi hódoltsági terület török városaiban (A vízvezetékrendszer)

szürkére égetett, külső részén hullámos felületű. A csatlakozó felületek mészhabarcsba ágyazottak. A székesfehérvári Güzeldzse Rüsztem pasa fürdőjéből előkerült vízvezetékcsövek és töredékeik ugyancsak szürkére, egyes daraboknál csaknem teljesen feketére égetettek. Köztük azonban olyan is előfordul, amelynek teste nem hengeres, hanem enyhén körte alakú. Hasonló darab van a pécsi múzeum gyűjteményében is, amelyet Gosztonyi töröknek tart (tanulmányának képmellékletében „e"-vel jelöli). A Rüsztem pasa fürdőben előkerült csöveket elsősorban lelőhelyük alapján tekinthetjük „in situ"-nak. Az elmondottakból világosan kitűnik, hogy a lelőhelyük és körülményeik alapján hitelesen töröknek meghatározható vízvezetékcsövek nem minden esetben egységes „szabvány" szerint készültek, és még e kevés adatból is megállapítható, hogy eltérőek voltak. Közelebbi kutatást érdemelne a kérdés, hogy ennek oka kronológiai vagy regionális jellegű. A pécsi Káptalan utca 4. szám alatt feltárt, alagútban vezetett vízvezetéket - amelyhez hasonló Budán a Béla király úti középkori boltozott vízvezeték-csatorna - feltárója középkori eredetűnek tartja. Bár egyes momentumok amellett szólnak, hogy nem kizárt bizonyos részek török eredete, kétségtelen, hogy az abban kiépített vízvezeték agyagcsövei nem utalnak török eredetre. E tekintetben a csőanyag behatóbb vizsgálatot igényelne, hogy tisztázzuk, vajon nem a török idők után készült-e egy korábbi rendszer felhasználásával, vagy már a török korban is használták. Ennek példáját látjuk ugyanis Budán. Amennyiben a vízvezetékrendszer a török időkben is folyamatosan működött, úgy az építmény török eredetre utaló részlete a hódoltság kori javítás eredménye. A fentiekben megkíséreltem a magyarországi hódoltsági terület török városi közművei egyikének, a vízellátásnak, illetve vízvezetékrendszerének vázlatos ismertetését a rendelkezésre álló, kisszámú forrás és tárgyi emlékanyag alapján. Az ezzel kapcsolatban felvetődő problémák azonban még további széles körű kutatást (és célfeltárásokat) igényelnek ahhoz, hogy a későbbiekben több kérdésre is egyértelmű választ kaphassunk. Mindezek eredményeként talán egyszer lehetőség nyílik valamelyik hódoltsági török város vízvezeték-hálózata egy nagyobb szakaszának, sőt egész rendszerének és közkútjainak topográfiai rekonstrukciójára. Irodalom Evlia Cselebi török világutazó magyarországi utazásai 1660-1664. Ford. Karácson Imre. Az előszót és a szómagyarázatokat írta, a jegyzeteket átdolgozta Fodor Pál. Bp., 1985. Fekete Lajos: Budapest a török korban. Bp., 1944. In: Függelék X. Művészetek. Genthon István: Török műemlékek. Gerő Győző: A török kori Király fürdő I. In: Budapest Régiségei XVIII. (1958) 587-599. Gerő Győző: A török kori Király fürdő II. In: Budapest Régiségei XX. (1963) 137-154. Gerő Győző: Az oszmán-török építészet Magyarországon. (Dzsámik, türbék, fürdők.) Művészettörténeti Füzetek, 12. (1980) Győző Gerő: Das Bad Merni Paschas in Pécs. In: Türk Kültürü Arastirmalari Dr. Serif Bastav Armagan. Ankara, 1988. 33^14. Gosztonyi Gyula: A török eredetű pécsi belvárosi templom műemléki feltárása. Építészet, 1941. 3. sz. 85-86. Gosztonyi Gyula: Pécs török-kori vízvezetéke. In: Pécs szabad királyi város. Majorossy Imre Múzeumának 1940-41 évi értesítője. Pécs, 1942.30-39. Karácson Imre: Evlia Cselebi török világutazó magyarországi utazásai 1664—1666. Bp., 1908. Fordította és jegyzetekkel kísérte Dr. Karácson Imre. Kováts Valéria: Adalék Pécs középkori vízvezetékrendszeréhez (Pécs, Káptalan utca 4. szám). In: A Janus Pannnonius Múzeum Évkönyve 22. (1977) Pécs, 1978. 197-216.