Erdei Gyöngyi - Nagy Balázs szerk.: Változatok a történelemre, Tanulmányok Székely György tiszteletére (Monumenta Historica Budapestinensia 14. kötet Budapest, 2004)

Antikvitás és régészet - GERŐ GYŐZŐ: Közművek a magyarországi hódoltsági terület török városaiban (A vízvezetékrendszer)

GERŐ GYŐZŐ Közművek a magyarországi hódoltsági terület török városaiban* A vízvezetékrendszer A magyarországi hódoltsági terület török városainak és településeinek közműveit - mindenekelőtt azok vízellátását - érintő rendszeres és módszeres kutatás máig sem folyt. Sem az írott és ábrázolt források összegyűjtése, sem azok maradványainak régészeti feltárása nem történt meg. A vízellátással, illetve a vízvezetékrendszerrel kapcsolatos tárgyi emlékanyag más vonatkozású ásatások során vagy a leletmentések alkalmával került elő. Kivételt képez ez alól a török fürdők kutatása, amelyek során mintegy „melléktermékként" kerülnek elő a feltárás során a vízvezetékrendszer maradványai és tárgyi emlékei, igen sokszor „in situ". Bár a városi vízellátás kérdésével kapcsolatban már történtek kezdeményezések, így sor került Pécs török vízvezeték-hálózatának módszeres feltárására, ezek azonban nem vezettek eredményre. Gosztonyi Gyula kísérelte meg a pécsi múzeum gyűjteményében őrzött és különböző korokból származó vízvezetékcsövek pontos eredetét meghatározni és az egyes darabok közelebbi datálását elvégezni, ezek a próbálkozások azonban sikertelenek maradtak, és a feladat megoldása a mai napig nem történt meg. Bár a törökök elfoglalta magyar városok az ostrom során kisebb-nagyobb károkat szenvedtek, lényegében a fennmaradt középkori város került birtokukba, annak védműveivel, templomaival, köz- és magánépületeivel együtt. A középkori magyar városszerkezet a hódoltság másfél százada alatt többé-kevésbé módosult ugyan, lényegében azonban mindvégig megőrizte eredeti jellegét. Nemcsak középületeinek és lakóházainak nagy része élte túl a harcokat, hanem természetszerűleg az egyes városok közműveinek is hasonló sors jutott. A kezdeti időszakban - már az elfoglalást követően - az egyes épületek jórészt megváltozott rendeltetéssel, míg a város közművei eredeti rendeltetésükben szolgálták a betelepülő török és balkáni eredetű lakosságot. Ezeket is, amiként a védelmi rendszert - a bástyákat, vár- és városfalakat - s a használatba vett épületeket kijavították, „templomaikat mecsetekké, tornyaikat minaretekké változtatták át".

1 Uralmuk alatt ezeket természetszerűleg időről időre javítaniuk kellett ahhoz, hogy továbbra is használni tudják, vagy helyettük újakat létesítettek. A középkori magyar városok közmüveiről - itt most csak a hódoltsági területeket érintve - viszonylag keveset tudunk, és azt is leginkább az írott források alapján. Valójában két jelentős tényező határozza meg egy-egy város infrastruktúrájának szintjét. Ezek egyike a vezetékes vízellátás és ezzel összefüggésben a kanalizáció, a másik az utcák és közterek burkolatának minősége. A törökök a meglévő közműveken kívül az egyes városokban a másfél század alatt jelentős közművesítő munkát folytattak, mindenekelőtt a vízvezetékrendszer, illetve a vízhálózat kiépítésével és közkutak létesítésével foglalkoztak. Ilyen jellegű munkásságukról elsősorban az írott török források, valamint korabeli nyugati utazók leírásainak erre vonatkozó rövid közlései alapján van tudomásunk. A tárgyi emlékek rendszeres kutatása hiányában csak ad hoc feltárásokra vagy a véletlen során előkerült leletekre hagyatkozhatunk. A következőkben néhány olyan magyar várost említenék, amelyekben - a vízellátást tekintve - már a török uralom előtt jelentős létesítmények voltak. Budán és Esztergomban a vár, illetve a palota vízellátását vízemelő szerkezet biztosította, amely a Dunából kiemelt vizet mindkét esetben csővezetéken juttatta fel a várba. Evlia Cselebi mindkét vízművet részletesen leírja. Oláh Miklós * A jelen dolgozat egy készülő nagyobb tanulmány vázlata, amely az OTKA támogatásával készült. 1 Lutfi Pasa: Tevárikh-i-ál-i Oszmán (Az Oszmán ház története) In: Török-magyar kori történelmi emlékek. Török történetírók 11.(1521-1566). Ford. és jegyzetekkel kísérte Thury József. Bp., 1896. 29.