Erdei Gyöngyi - Nagy Balázs szerk.: Változatok a történelemre, Tanulmányok Székely György tiszteletére (Monumenta Historica Budapestinensia 14. kötet Budapest, 2004)

Antikvitás és régészet - ALTMANN JÚLIA: Piactér a középkori Óbudán

ALTMANN JÚLIA Piactér a középkori Óbudán A középkori Óbuda két települési magból jött létre, az északi részen, a prépostság körül a „civitas", a déli oldalon a kereskedő-iparos település, a „villa". E két települési rész között alakult ki a rév és a kikötő, amely a fontos kereskedelmi útvonalakat kapcsolta össze, és biztosította a dunai átkelést. Ugyancsak jelentős szerep jutott a révnek, illetve a kikötőnek a vízi szállításban, az áruk kirakodásában. Az áruk vámja pedig fontos királyi jövedelemforrás volt. A kikötő környékén, illetve az odavezető utak mentén alakult ki a kereskedő-iparos település magja.

1 Nincsenek pontos adataink arról, hogy a rév mikor vált jelentőssé. Az Óbudával foglalkozó legkorábbi oklevél 1148-ból való, amelyben II. Géza megerősíti I. László király káptalannak nyújtott adománylevelét.

2 így többek között megkapta a dunai halászat jogát a mai Szentendreisziget és Csepel-sziget között, és a dunai hajózás vámját. Az oklevélben nem kerül megnevezésre az óbudai rév, ami arra utal, hogy ekkor még vagy nem létezett, vagy nem volt jelentős. A kereskedelmi útvonalak III. Béla korában történt átalakulásának köszönhető Óbuda komoly gazdasági fellendülése, amely minden valószínűség szerint polgárságának megerősödését is magával hozta. E fejlődés eredményeként alakult ki az óbudai piac - első okleveles említése II. Endre 1212-ben kiadott adomány levelében olvasható.

3 Az oklevélben II. Endre megerősíti Imre királynak a káptalan számára tett adományát. Az óbudai káptalan megkapta Óbuda területét bor-csöbör adójával, vásárvámjával és a lakók feletti bíráskodás jogával. Az óbudai piac kialakulását ezek alapján 1148 és 1212 közé tehetjük. A régészeti kutatások alapján Bertalan Vilmosné az óbudai piacteret a mai Lajos utca - Tél utca - Árpád fejedelem útja - Árpád híd által körülhatárolt területen belül lokalizálta.

4 Feltételezhető, hogy az itt kialakult révhez, kikötőhöz vezethetett az esztergomi nagy utat összekötő északkelet - délnyugati irányú út, amelynek mentén alakult ki a piactér. Az út 11-12. századi részleteit, valamint több korai épület maradványait Bertalan Vilmosné tárta fel. A középkori köves út-, illetve térburkolatot többször is megújították, és kialakítottak egy nagyjából háromszög alakú teret, amelyre keleti - nyugati irányú utak vezettek. A téren feltárt kőházak egy része már a 12-13. század fordulóján állt, és többszörös átépítésekkel, összeépítésekkel maradt meg a középkor folyamán. A 14-15. században alakult ki a tér végleges beépítése. Bertalan Vilmosné kutatásai alapján a tér alaprajzi elrendezése szerint nyugati oldalán zárt sorú, keleti oldalán fésűs-fogas kialakítású volt. Ettől eltérő formájú a keleti házsorból feltárt utolsó északi épület, amelynek hosszanti oldala párhuzamos az utcával. A mintegy 16 méter hosszú és 8 méter széles ház északnyugati sarkán olyan, oszlopokkal tagolt, profilált ajtó lábazata került elő a 13. századból, amely ennek az épületnek kiemelkedő jelentőségét bizonyítja. Az épületet többször átépítették, de ezt a díszes kaput megtartották. 1985-1987 között a Bertalan Vilmosné által feltárt területtől északra és keletre volt alkal1 Fügedi Erik: Topográfia és városi fejlődés a középkori Óbudán. In: Tanulmányok Budapest Múltjából (a továbbiakban TBM) XIII. 1959. 7-50.;Györffy György: Budapest története az Árpád-korban. In: Budapest története I. Bp., 1973. 271. 2 Bártfai Szabó László: Óbuda egyházi intézményei a középkorban. Bp., 1935. 47.; Györffy Gy.: Budapest tört. i. m. 271. 3 Bártfai Szabó L.: Óbuda egyházi intézményei i. m. 47-51.; Györffy Gy.: Budapest tört. i. m. 276-80. 4 Bertalan Vilmosné: Adatok Óbuda helyrajzához. In: Budapest Régiségei (a továbbiakban: BudRég) XXIII. (1973) 99-111.; Bertalan Vilmosné: Óbuda - Vetus Buda - a régészeti kutatások alapján (1973-1981). In: BudRég XXV. (1984) 35-38.; Bertalan Vilmosné - Altmann Júlia: A középkori Óbuda. In: Óbuda évszázadai. Bp., 1995. 139-200.