Erdei Gyöngyi - Nagy Balázs szerk.: Változatok a történelemre, Tanulmányok Székely György tiszteletére (Monumenta Historica Budapestinensia 14. kötet Budapest, 2004)
Modernitás: A 20. századi Magyarországról - IZSÁK LAJOS: A Magyarország államformájáról szóló törvényjavaslat (1946. évi I. tc.) nemzetgyűlési vitája
élő" ideáljával. Kéthly kitért továbbá az SZDPnek az 1918-as forradalomban játszott szerepére, illetve azzal kapcsolatos álláspontjára, és azt a magyar nép történelmi felszabadítására irányuló első komoly kísérletként értékelte. A parasztpárti Darvas József egyfelől azokkal vitázott, akik a köztársaság kikiáltását a békekötésig akarták elodázni, másfelől pedig azokkal, akik a parlamentben és azon kívül a magyar nép hagyományainak védelme címén a királyságot a jövő számára szerették volna megmenteni. A köztársaságot a demokratikus erők harcában ő sem befejezésnek, hanem „egy újabb alapnak" tekintette. Az ellenzéki pártok képviselői közül elsőnek Eckhardt Sándor, a Demokrata Néppárt képviselője fejtette ki véleményét a törvényjavaslattal kapcsolatban. Eckhardt, miután bemutatta „új" pártja programját (röviden összefoglalta Barankovics szeptemberi programbeszédének főbb megállapításait), azt a kijelentést tette, hogy pártja az államforma milyenségéből „nem óhajt pártkérdést csinálni". Ezután azonban lényegében megismételte a kisgazdapárt konzervatív nézeteket valló képviselőinek véleményeit. Szerinte is a nemzetgyűlésnek - még a törvényjavaslat elfogadása előtt - inkább más, „fontos kérdésekkel" kellett volna foglalkoznia: így a gazdasági válság és az infláció megszüntetése, a földreform lezárása, a hadsereg demokratikus szellemű átszervezése stb. Amit Sulyokék konkrétan nem fogalmaztak meg a vita során - a törvényjavaslat elutasítása - , azt Eckhardt a népszavazás fontosságára való utalással megtette: „...kívánatosnak tartanám - szögezte le végső konklúzióként -, ha a t. Nemzetgyűlés nem zárkóznék el egy ilyen, a demokratikus életben rendkívül fontos formai aktus végrehajtásától, és egyelőre félretéve az előttünk fekvő tervezetet, amelyet különben teljes szívemből helyeslek, előbb közvetlen, de országos jelentőségű népszavazással szerezne tapasztalatot afelől, vajon a nép nagy többsége egyetért-e a javaslattal." 14 SzentIványi Sándor, a PDP elnöke viszont - szemben Eckhardttal - pártja nevében kijelentette, hogy nem ellenzi, hanem „határozottan mellette van" a köztársasági törvényjavaslat megtárgyalásának és elfogadásának is. Sőt - a legitimistáknak szánva megjegyzését - azt is hangsúlyozta, hogy ő a királyság helyett a köztársasági államformát már csak azért is jobbnak tartja, mert abban a háromnégy évenkénti szavazással az ország népe politikai tájékozottságra tehet szert, és egyúttal számot is vethet magával, hogy kiket küld a nemzetgyűlésbe, és azok milyen nézeteket képviselnek majd. Végül örömmel üdvözölte azt a tényt, hogy a törvényjavaslat „kodifikálja" az emberi jogokat, amit pártja programjában már korábban is követelt. 15 A nemzetgyűlési vita során egyetlen képviselő, a PDP listáján mandátumhoz jutott „pártonkívüli" Schlachta Margit vállalkozott arra, hogy nyíltan is védelmezze a királyságot. Sőt nemcsak a királyság intézményét, hanem a Habsburguralkodóházat is. Sulyokra való hivatkozással külön is felhívta a figyelmet Mária Terézia és II. József „érdemére", majd azt követelte, hogy a törvényjavaslatban a Szent Koronára vonatkozóan is történjen intézkedés. Sajátos módon foglalt állást ezután a királyság és a köztársaság közti különbség tekintetében is. „Mindig csak azt beszéljük és azt halljuk, hogy mi rossz a királyságban - mondotta. Úgy állítjuk be, mintha a köztársasági formában nem történhetnék semmi visszaélés. Csodálatos logikátlanság ez, hiszen most Európának nagy szerencsétlenségét a legmodernebb vonalvezetés okozta, ami nem a királyságok idején történt, hanem köztársasági keretek között." Majd a kisgazdák álláspontjához és Eckhardthoz hasonlóan arra hivatkozott, és egyúttal indítványozta is, hogy halasszák el a törvényjavaslat tárgyalását, mivel az élelmezési problémák, a gazdasági újjáépítés és a közbiztonság megteremtése sokkal fontosabb kérdés. Végül leszögezte, hogy a törvényjavaslatot a maga részéről nem fogadja el. 16 1946. január 31-én a nemzetgyűlés elnöke az 1946. évi I. törvénycikket „kihirdetettnek" nyilvánította, és ennek alapján másnap, február l-jén a nemzetgyűlés közfelkiáltással választotta meg Tildy Zoltánt a Magyar Köztársaság elnökévé. 14 NN I. köt. 291. 15 NN I. köt. 292. 16 NN I. köt. 297-314.
