Erdei Gyöngyi - Nagy Balázs szerk.: Változatok a történelemre, Tanulmányok Székely György tiszteletére (Monumenta Historica Budapestinensia 14. kötet Budapest, 2004)

Modernitás: A 20. századi Magyarországról - IZSÁK LAJOS: A Magyarország államformájáról szóló törvényjavaslat (1946. évi I. tc.) nemzetgyűlési vitája

IZSÁK LAJOS A Magyarország államformájáról szóló törvényjavaslat (1946. évi I. tc.) nemzetgyűlési vitája Az 1920. évi I. tc. - megsemmisítve az 1918. november 16. és 1919. augusztus 7. között született jogszabályokat - az államforma tekintetében viszszaállította a királyságot Magyarországon. Az antant ellenkezése miatt azonban a király, IV. Károly nem térhetett vissza a magyar trónra, így intézkedett a tekintetben is, hogy az államfői teendők ellátására kormányzót kell választani. 1920. március l-jén a nemzetgyűlés Horthy Miklóst választotta meg kormányzónak. IV. Károly 1922-ben bekövetkezett halála után viszont megüresedettnek kell tekinteni a magyar trónt, mivel az 1918 előtti trónöröklési rend megszűnésével az ő leszármazottja trónörökösként már nem formálhatott jogot a magyar koronára. A kormányzó hatalmi súlya, igaz, fokozatosan növekedett, de a királyi hatalmon való túllépés sohasem vetődött fel, sőt a parlamentáris kormányzás is - szinte egyedülálló módon - egészen 1944 őszéig fennmaradt. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés - első ülésén, 1944. december 21-én Debrecenben - magát a nemzet akaratának kifejezésére egyedül hivatottnak és a „magyar állami szuverenitás kizárólagos képviselőjének" nyilvánította.

1 Első törvényében leszögezte, hogy a nemzetgyűlés megalakulásával „új fejezete kezdődött a magyar történelemnek",

2 ami egyúttal azt is jelentette, hogy a „király nélküli királyság" hivatalosan is megszűnt létezni. 1945. január végén az államfői jogkör ideiglenes rendezésére létrehozták a háromtagú (Zsedényi Béla nemzetgyűlési elnök, Miklós Béla miniszterelnök és a kommunista Gerő Ernő, majd - közlekedési miniszterré történt kinevezése után -Révai József, szeptembertől pedig Rákosi Mátyás részvételével) Nemzeti Főtanácsot. Ennek jogköre meglehetősen széles volt: közhivatali és más tisztségekbe való kinevezések, a kormány tagjainak kinevezése és felmentése, elítéltek kegyelemben való részesítése, címek, rendjelek, kitüntetések adományozása stb. A köztársasági államforma megteremtésének időszerűségét - történelmi-politikai okok és előzmények folytán - a Szociáldemokrata Párt vetette fel elsőként még 1945 augusztusában. Az SZDP XXXIV. kongresszusán elfogadott programjában leszögezte: „Magyarország államformája: népköztársaság legyen."

3 A köztársaság gondolata kedvező visszhangra talált az ellenzéki Polgári Demokrata Párt (PDP) és a Magyar Radikális Párt (MRP) köreiben is. A vezetők közül többen - Supka Géza, Csécsy Imre, Horváth Barna és mások - ugyanis már 1918-ban is Károlyi Mihály környezetéhez tartoztak, illetve Jászi Oszkár eszméinek követőiként kezdték politikai pályafutásukat, s így ők már hagyományosan is köztársaságpártiak voltak. Az MRP lapja, a Haladás 1945. november 17-én azt írta, hogy „már a felszabadulás tényével lényegében kezdetét vette a magyar köztársaság újabb története." A párt egyik vezetője, Kende Zsigmond A demokrácia mint államszervezési elv és mint világnézet című cikkében pedig egyenesen a köztársasági állami berendezkedést igyekezett népszerűsíteni a közvélemény előtt, és egyben azt is leszögezte, hogy a „polgári radikalizmus képviselői támogatják a köztársasági államforma megteremtésével kapcsolatos terveket."

4 A PDP részéről pedig Supka Géza még a Tildy-kormány parlamenti bemutatkozása előtt a Világ hasábjain követelte az állam „stabilizálásának" megteremtését. „A huszonöt esztendőnyi kétértelműségek korszakát kell ezzel a munkával végérvényesen 1 Az Ideiglenes Nemzetgyűlés Naplója (a továbbiakban: INN). Bp., 1946. 9. 2 INN 11. 3 A Magyar Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt határozatai, 1944-1948. Bp., 1967. 177. 4 Haladás, 1945. december 8.