Erdei Gyöngyi - Nagy Balázs szerk.: Változatok a történelemre, Tanulmányok Székely György tiszteletére (Monumenta Historica Budapestinensia 14. kötet Budapest, 2004)

Modernitás: A 20. századi Magyarországról - ERDEI GYÖNGYI: Raoul Wallenberg és a Hazai Bank - Mozaikképek a budapesti mentőakciókról

A „nagy" gettóba 1945. január 18-án hajnalban érkeztek meg az első szovjet katonák, akik ledöntötték a gettófalakat. A halálra szánt, kiéhezett, rongyokban vegetáló asszonyok, gyerekek és öregek boldogan fogadták a felszabadítókat, s minden maradék erejüket összeszedve tépték le a sárga csillagot és hagyták el szenvedéseik színhelyét, a halottak tetemeivel borított gettót. Nem tudták s a politikai viszonyok miatt sokáig nem is tudhatták, kiknek köszönhetik megmenekülésüket. A Hazai Bank Rt.-be is január 18-án érkeztek meg a szovjet csapatok - a rejtőzködők is fellélegezhettek. A háborús események egyik záróakkordja a zsidórendeletek következtében elbocsátott banktisztviselők visszavétele volt. 35 alkalmazottat bocsátottak el: 22 főt vehettek vissza - hárman nem kívántak visszatérni -, tíz személy pedig nem jelentkezett. Ekkor még nem tudható, vajon életben maradtak-e. Rapoch Jenő túlélte a megpróbáltatásokat, és 1945 tavaszán ismét elfoglalhatta helyét a bank élén.

91 S 1945 májusában megszületett Lindner Luca és Jobbágy Tivadar gyermeke is. Egy kisfiú. Wallenberg 1945. január 17-én távozott Budapestről. A szovjet Kémelhárító Főnökség vezetőjének utasítására letartóztatták, és Moszkvába hurcolták,

92 de sorsának további stációit ma is homály fedi. Mitikus alakká, tragikus hőssé vált - a megőrzött emberség szimbóluma. „Személyzeti jelentés" és Kivonat a Hazai Bank Rt. Igazgatóságának 1945. V. 30-i üléséről. MOL Z 931 2. csomó 2. tétel lg. ül. ir. 14-17. f. Ember Mária: „hogy a budapesti Wallenberg-kiállítás emléke fennmaradjon." (Katalógus) Bp., 1994. 89-103.; i/o: Wallenberg i. m. 121.