Erdei Gyöngyi - Nagy Balázs szerk.: Változatok a történelemre, Tanulmányok Székely György tiszteletére (Monumenta Historica Budapestinensia 14. kötet Budapest, 2004)
Modernitás: A 20. századi Magyarországról - GLATZ FERENC: A tudományból a politikába. Hóman Bálint koporsója előtt
új baráttal, Szekfű Gyulával - elkészíti az új szemléletű magyar történetet. Azután újabb megrázkódtatás: 1919 áprilisában kiábrándul a Tanácsköztársaság radikális baloldali értelmiségpolitikájából, a proletárdiktatúra értelmiségpolitikájából. Amikor a fiatal őrségváltók politikai okokra hivatkozva bocsátják el a régi szakembereket. Visszahúzódik, ismét gazdaságtörténeti tanulmányokat ír. De a közéleti aktivitás újból magával ragadja: 1922-ben az Egyetemi Könyvtár, egy év múlva az Országos Széchényi Könyvtár, majd a Nemzeti Múzeum igazgatója, közben az egyesített magyarországi közgyűjtemények - múzeumok, könyvtárak, levéltárak - elnökhelyettese, majd elnöke. A tudományos szakigazgatás kiváló művelője: jó a szervezőképessége, tud bánni az emberekkel. Remekül osztja be idejét: az igazgatás mellett kiváló filológiai tanulmányokat ír, amelyeknek szinte mindegyike - a gazdaságtörténethez hasonlóan - időtálló. Ezeket a remek kisebb filológiai dolgozatokat követi az életmű koronája, a Szekfű Gyulával közösen írott - 1928-32 között megjelent - Magyar történet, amely máig, újraés újrakiadva a magyar történelem kiváló és élvezetes összefoglalása. Most, amikor magunk az összefoglaló Európa-történeten dolgozunk, elégedettséggel tekintünk Hóman munkásságára: az általa írott középkori magyar történelem és a Szekfű készítette újkori részek szemléletben és az írás kimunkáltságában felette állnak a korabeli külföldi nemzeti történeti összefoglalásoknak. Itt meg kell szakítanom az életrajzot, megszakítanom a tudománytörténeti tények felsorakoztatását. Hiszen egy halotti beszéd - bármenynyire is kívánja az érdemek sorolását - mégsem lehet tudományos biográfia. De talán ennyi is elég annak bemutatására: Hóman Bálintot a mai történettudomány szakmánk egyik legkiválóbb művelőjének tartja. A szakmai társak, a történészek köszönettel gondolnak a kitűnő módszertani alapozottsággal megírt középkori tanulmányokra, hiszen egy szakma úgy nőhet erőssé, ha a profeszszorok előadásai, a dolgozatok a világ élvonalát hozzák be a nemzeti történetírásba. De a művelt középosztály is köszönettel gondolhat Hóman Bálintra, ha felüti a hét kiadást megért Magyar történet bármelyik kötetét, és engedi hatni magára a nemzeti történelem okadatolt és szépen felépített előadásának szellemiségét. Hiszen mindnyájan, akik a széles közönséghez szólunk, érezzük: egy nemzet szellemi mívességének vagyunk a formálói; felelősek is vagyunk azért. Hóman Bálintnak, a kutatónak, az író történésznek sokat köszönhet nemcsak a magyar történésztársadalom, hanem a magyar nemzet is: igényességre, mívességre nevelt több generációt könyveivel. Miniszterség, közélet Búcsúzom a közéleti embertől, a minisztertől és a politikustól. Hóman Bálint 1932-ben elhagyja az egyetemi katedrát, a múzeumigazgatói dolgozószobát, tagja lesz a Gömbös-kormánynak. A politikával első találkozása 1918-19-ben balul ütött ki, mint láthattuk, csalódott az októberi forradalom vívmányaiban, mivel az a proletárdiktatúrába torkollott. De közel került a politikához szakigazgatási vezetőként is az 1920-as években, amikor Klebelsberg kultúrpolitikai programjának első számú kibontója a múzeum-, a könyvtárügy területén. Már 1928—29-től mint Klebelsberg lehetséges utódját emlegetik. Annál is inkább, mivel családi és baráti kötődései - a volt fiatalkori barátok, Lázár Andor, Karafiáth Jenő, no meg az unokatestvér, Darányi Kálmán - Gömbössel folytatott rendszeres kártyacsatákon készítik elő a kormányprogramot. A tudós professzor politikai presztízsértéke az első grófok nélküli magyar kormányban igen magas. Először úgy gondolja, szakminiszter maradhat, nem kell részt vennie a pártpolitikában. Szakminiszterként valóban kitűnő - ma már történetírásunk ezt egyértelműen így értékeli. Megértette a szociális kérdés jelentőségét. A gazdasági válság kiélezte szociális ellentétek a kultúrpolitikában is reformokat sürgettek. Azért, hogy a társadalom ne szakadjon véglegesen, kulturálisan, szellemileg is szét. A gombosi reformprogramba illeszkedően alakítja ki az egységes nyolcosztályos népiskola programját, amely majd 1941-től kerül bevezetésre, de amelynek hatása csak a világháború után, éppen az én generációm sorsában mutatkozik meg először, és alapja lesz lényegében 1990-ig a magyar iskolarendszernek. Hányan, hány százezren köszönhetjük emelkedésünket egy
