Erdei Gyöngyi - Nagy Balázs szerk.: Változatok a történelemre, Tanulmányok Székely György tiszteletére (Monumenta Historica Budapestinensia 14. kötet Budapest, 2004)
Az újkor századai - SZABAD GYÖRGY: A reformert erősítő élmény
megye közgyűléséhez fordult „bizonyságlevelet" kérve annak igazolásául, hogy a sokat szenvedett város rendbontás nélkül vészelte át a járvány okozta megrázkódtatásokat, sőt támogatva a „lázadás" elleni önvédelem szervezését, késznek bizonyult „a rendet s csendességet" áldozatok árán is fenntartani. Ennek a megyéhez intézett kérelemnek csak nagyon közvetetten volt személyes vonatkozása. Kossuth, noha kiemelkedő szerepe volt Sátoraljaújhely elismerésre méltónak tartott megmentésében, csak általában szólt a „kirendelt felügyelő urak" helytállásáról. 7 Ennél fontosabb volt, hogy beadványával is használni akart a városnak. Bretzenheim Ferdinánd herceg sárospataki uradalma ugyanis már évek óta kísérletezett azzal, hogy földesúri joghatósága alá tartozó úrbéres településnek nyilváníttassa peres eljárás keretében Sátoraljaújhelyét. Ezzel messzemenően összhangban volt, hogy az ennek ellentmondó várost a „gyűléseknek tartásától" eltiltani kívánta, megvádolva a „város közönségét a törvények s a felsőség iránt való makacs engedetlenséggel s anarchiára törekedő spiritussal". Mindezt kivédendő tartotta különösen fontosnak Kossuth a lakosság helytállásának megyei elismertetését, amit azonban a közgyűlés kitérő válasszal elhárított. 8 Alighanem ez is hozzájárult az eseménysor élményének kikerekedéséhez. A korábban a megyei közéletben sikeresen bemutatkozó Kossuthnak már addig is jelentkező külső és belső konfliktusai tovább halmozódtak kolerabiztosi tevékenysége kapcsán. Már korábban magára haragította gróf Mailáth Antal főispánt és a legutóbbi országgyűlésen a Zemplént képviselő Vay Miklós bárót, helytelenítve az udvar által megemelni kívánt újonclétszám megszavazását. További bizalmatlanságot keltett maga iránt a kormányzat helyi hatalmasságai és szószólóik körében - többek között - a lengyel szabadságharc melletti határozott kiállásával és a mettemichi külpolitika bírálatával. Mindehhez járult a járványügyi rendszabályok és a sátoraljaújhelyiek magatartásának megítélésében összeütközése Dókus alispánnal és a megyei tisztikar meghatározó személyiségeivel. Nyilvánvalóan friss benyomásai is ösztönözték arra, hogy szembeforduljon a hatalmat birtoklók és a pozícióikat őrzők szellemiségével és tettre kész rosszindulatával. Azt azonban még nem sejthette, hogy anyagi visszaélésekkel megvádolva, de azt nem bizonyítva fogják rossz hírét kelteni, és megpróbálják eltéríteni útjáról. 9 Korántsem csupán a „felsőbbség" magatartásának értelmezésében lendítette előre a pályakezdő Kossuthot 1831 élménye, hanem általában a feszülő társadalmi ellentétek és a kiváltságrendszer fenntartásából származó veszélyek felismerésében is. Kossuthot korábbi aggodalmainak és intelmeinek indokoltságában erősítették meg a zendülés megrázó tényei: felgyújtott udvarházak, pajták, boltok, majd az akasztófákon ki szenvedettek tetemei. Az 1828-ban „az éhínség okaival" foglalkozó „értekezésében", noha szemléletét még sokban felszíni jelenségek határozták meg, de helyet kapott már annak megállapítása, hogy „káros a jobbágyi tartozásoknak s közadózásoknak [...] nagy terhe". De az általa egyébként a terror miatt borzongva emlegetett francia forradalomról szólva azt is elismerte, miszerint a feudális „bilincsek öszvetörésében" gyökerezik a „bámulatos" franciaországi fejlődés. Az 1828-29. évi országos adóösszeírás felülvizsgálatának résztvevőjeként és a Zemplén megyei viszonyok tanulmányméretű összegzőjeként az „adózó nép" többségének helyzetét nyomorúságosnak, egyes vidékeken mármár elviselhetetlennek ítélte. Kossuth felkelés előtti megnyilatkozásai világossá teszik, hogy korántsem volt közömbös a köznép sorsa iránt, és „előlépéseket" sürgetve reformkezdeményezések megvitatását kívánta „ott, ahol annak helye van, az ország gyűlésén". Az is ismeretes, hogy még a rendi alkotmányosság bázisán állva buzdított arra 1828-ban, hogy „nevelni s felvilágosítani kell a magyar köznépet", mert csak így remélhető, hogy ne „a félelem", ami „könnyen bal czélra fordítható", hanem „boldogító czél" kösse a törvényhez. 1831. jan. 24-i, nagy feltűnést és a kormányzat híveinek körében általános felháborodást keltő, az újonclétszám emelését bíráló közgyűlési beszédé7 KLÖM VI. 234-235. 8 Uo. 235., 277-279. 9 Vö. Barta /.: A fiatal Kossuth i. m., 44-^15., 59. és kk.
