Erdei Gyöngyi - Nagy Balázs szerk.: Változatok a történelemre, Tanulmányok Székely György tiszteletére (Monumenta Historica Budapestinensia 14. kötet Budapest, 2004)
Az újkor századai - R. VÁRKONYI ÁGNES: Lengyelország és az „európai hatalmi egyensúly" II. Rákóczi Ferenc politikájában
hűségére a rácokat. Rákóczi, mint lengyel király szuverén uralkodó kíván lenni, ha a cár bejön Lengyelországba, méltányolja és tisztelje királyi méltóságát, nélküle ne döntsön. Távollétében az országban állomásozó orosz hadsereg katonai és fegyelmi ügyekben Rákóczi parancsnoksága alatt álljon, neki engedelmeskedjék. Magyarországot Lengyelországgal együtt foglalják be a háborút lezáró európai universalis békébe, mivel „a nemzet boldogsága a béke biztonságában és a szerződések kötésében rejlik" 1 ' 1 A vázlatosan ismertetett tárgyalási iratokból úgy tűnik, hogy Rákóczi Lengyelország királyi méltóságát a térség általánosabb rendezési tervével kötötte össze, a közép-európai országok konföderációjához vezető útnak tekintette. Olyan feltételeket szabott, amelyek Lengyelország integritását biztosítják, s a magyar-lengyel szövetséget más országokkal is megerősítik. Vagyis a középeurópai konföderációt kívánja megvalósítani. Felfogása szerint ez szolgálja a terjeszkedő nagyhatalmak között a térség stabilitását, s KözépEurópa nyugalma az európai hatalmi egyensúly biztosítéka. A további kutatások feladata, hogy feltárják a lengyel politikai elit álláspontját. A lengyel politikai struktúrában erős hagyományai voltak a magyarországi és erdélyi kapcsolatoknak. Kérdés azonban, hogy Lengyelország szétzilált, katonai lerohanásokkal tönkretett és pártokra szakított helyzetében milyen visszhangra találhatott Rákóczi terve. Erdélyi visszhangját a Consilium Transylvanicum tagjainak véleménye jelzi. A második alkalommal felajánlott lengyel korona elfogadásáról több hónapon át folytattak tárgyalásokat, és egyeztették a feltételeket (1707. március-augusztus). Valószínűleg ekkor keletkezett az Erdélyi Tanács véleménye. 38 Opiniójuk első részében a korra jellemző szókinccsel és kifejezési formákkal méltányolták a meghívás jelentőségét: „Szilviink nem kevéssé örvendez rajta, hogy Isten az Felséged Méltóságos személyét nemcsak az maga tulajdon Nemzete és vére előtt tötte dicsőséges emlékezetre méltóvá, hanem még az idegen Nemzet előtt is böcsössé és kellemetessé, hogy ne csak jó emlékezetekkel tündököljék köztök szép híre és tündöklő emlékezete Felségednek, hanem még Isten arra bírta elméjeket is, hogy az Felséged Királysága alatt remélhessenek maguknak megmaradást és boldogulást. Kit az mindeneket bölcsen igazgató nagy Úr Isten maga Felséged Méltóságának örök emlékezetire, édes nemzetünknek állandó vigasztalására örvendetességgel koronázza. " A továbbiakban azonban nagyon is reálisan számolnak a körülményekkel. Ha a lengyel Respublika megválasztja - írják Rákóczinak -, ne vonja meg a királyságtól magát, és kövesse Báthori István „dicső példáját". Ha nem választják meg, akkor viszont azt javallják, hogy Péter cárral és a lengyel Respublikával - mindkét országgal - „örökös és állandó colligátiót" hozzon létre. Vagyis az Erdélyi Tanács Lengyelországgal tartós szövetséget javasolt. Ez a vélemény csupán anynyit jelez, hogy Rákóczi Közép-Európáról szóló tervei nem voltak egészen elszigetelt elképzelések Erdélyben sem. Rákóczi elgondolása lényegében 1711 után is változatlan. Meggyőződése, hogy az európai hatalmi egyensúly megvalósításában a térség országait jelentős szerep illetné meg. Jellemzőek a porosz király követének, Flemmingnek 1718 elején írt sorai. Kifejti, miként lehetne az utrechti és a rastatti békék kedvezőtlen megállapodásait úgy módosítani, hogy korlátozzák a császár hatalmát, és „helyreállítsák az igazságos egyensúlyt Európában." 39 Nedeczky G: ANedeczky család i. m. 251-275. Vö: Márki S.: Nagy Péter i. m. 428-436. Pekry Lőrinc, Barcsay Mihály, Thorockay István, Kemény László, Mikes Mihály, Barcsay Ábrahám, Arellt János az Erdélyi Tanács nevében Rákóczinak. Magyar Országos Levéltár G. 18 II.-2/a.; Az Erdélyi Tanácsról ld. Trócsányi Zsolt: Erdély kormányzata II. Rákóczi Ferenc korában. Levéltári Közlemények, 1955. 148-187.; Trócsányi Zsolt: II. Rákóczi Ferenc erdélyi kormányzata. In: Rákóczi-tanulmányok i.m. 113-122., Vö. Az Erdélyi Consilium leveleskönyve és iratai, 1705. 1707-1710. Kiadásra rendezte, bevezetéssel és jegyzetekkel ellátta Bánkúti Imre. Bp., 1985. Rákóczi Flemmingnek Adrianapol, 1718. január 18. General Feldmarschall vomFlemming geführte Correspondenz mit... Ragotzi Vol. CCIII. Loc. 702. Sächsisches Landeshauptarchiv. Drezda.
