Erdei Gyöngyi - Nagy Balázs szerk.: Változatok a történelemre, Tanulmányok Székely György tiszteletére (Monumenta Historica Budapestinensia 14. kötet Budapest, 2004)
Az újkor századai - R. VÁRKONYI ÁGNES: Lengyelország és az „európai hatalmi egyensúly" II. Rákóczi Ferenc politikájában
örökösödési háborúban Lipót császár szövetségese. A követnek itt azt kell első lépésként elérnie, hogy a poroszok ne támogassák a császárt. A protestánsok érdekében viszont azt kell a követnek hangsúlyoznia, hogy az önállóságát visszanyert Magyarország, éppen úgy, mint régen, tényező lehet az európai hatalmi egyensúly kialakításában. Kérik tehát, hogy a kedvező alkalmat kihasználva kösse meg a szövetséget. Ha Ausztriával békét kötnek, garantálja Poroszország, hogy a császár a törvényes új magyar kormánnyal létrejött megállapodását megtartja. A protestánsok nevében Okolicsányi Mihály külön előterjesztést adott be. Ismertette a protestánsok veszteségeit Lipót császár országlása idején, majd hangsúlyozta, hogy a szabadságharccal megváltozott a helyzetük. Végül egyházi köntösben megismétli a porosz királynak is előadott központi gondolatot: vegye fel vagy vétesse fel a protestáns fejedelmek ligájába a magyar református és evangélikus rendeket és vállaljon garanciát a békéért. A lengyel tárgyalások iratai hiányosak. Ráday útja elején felkereste Sieniawskát és Montmejan abbét, a francia lazarista misszió főnökét. A volhíniai, russziai, krakkói és belzi lengyel palatinátus rendjeihez Platthy Sándor tanácsost, a Consilium Aulicum tagját küldte Rákóczi. Mivel a szabadságharc első hónapjaiban a lengyel-magyar határ mentén élő lakosokat a felkelők fegyelmezetlensége, főleg pedig a felkelés színe alatt garázdálkodó rablók miatt tetemes kár érte, Platthy feladata volt, hogy ezeket a sérelmeket orvosolja, elsimítsa, és stabilizálja a viszonyokat. Ugyanakkor közvetítenie kellett Rákóczinak február 6-án, tehát Ráday elindulásával egy időben kelt igazságszolgáltatást ígérő levelét s azt, hogy fel kívánja idézni a két nemzet közös királyok alatti békés életét. Ez utóbbi aligha vonatkozhat Rákóczi királlyá választására, hiszen amíg más forrásokkal nem rendelkezünk, nem tekinthetjük többnek, mint a korban szokásos gondolatformának. A lengyelországi viszonyokat Rákóczi és Bercsényi több forrásból is jól ismerte, és a hírek, tájékoztatások hitelességét jól ellenőrizhette. Az ország váltólázas állapotát „az anarchia évtizeded-ként is jellemzik a történetírók. 26 1702-ben Rákóczi és Bercsényi személyesen élték át a hirtelen változások egyikét, amikor II. Ágost a svéd előrenyomulás miatt és a hatékony Habsburg diplomácia eredményeképpen Lipót császárral kötött szövetséget (1702. január 16. - március 11.). Tudták, hogy a varsói konföderáció, svéd elvárásnak is engedve, 1704. február 14-én II. Ágostot megfosztotta királyi méltóságától, s 1704. április 19-én kihirdette az interregnumot, de már jóval előbb több királyjelölt neve is forgott a különböző hatalmi csoportok terveiben: Sobieski Jakab, majd Sobieski Alexander, továbbá Conti herceg, a francia király jelöltje, Sieniawsky, aki a franciabarát lengyel párt támogatását élvezte, és néhány önjelölt. Rákóczi utalása a két ország perszonáluniós idejére - 1704. február 6-án keltezett levelében - tehát azt is jelentheti, hogy bárki lesz is a király, a régi békés életet kívánja Rákóczi a maga részéről biztosítani a két ország között. Több mint elgondolkodtató, hogy a nagyon részletes svéd és porosz követi utasításban fel sem merül Rákóczi esetleges személyes aspirációja a trónra. Miről tárgyalt Ráday Sieniawskával? Erre vonatkozóan egyelőre közvetlen forrással nem rendelkezünk. Csupán annyiban következtethetünk az esetleges megbeszélésre, hogy Ráday közölhette a koronamarsall feleségével Rákóczi elgondolását, esetleg Rákóczi maga is írhatott a négyes szövetség tervéről. Ha pedig Staszewski kutatásai szerint Sieniawska valóban javasolta volna, hogy „adják a lengyel koronát Rákóczinak," 21 elképzelhető, hogy Rákóczi erre felelt. Az ismert dokumentumok alapján pedig nagy biztonsággal állítható, hogy Sieniawska kevéssé megalapozott és esélytelen ötletét Rákóczi aligha vehette komolyan. Mivel pedig tudták, hogy a térségben katonai fölénnyel rendelkező svéd király kezében volt a szövetség ügye, a királyválasztást sem képzelhették el az ő befolyása nélkül. A négyes szövetség terve az európai hatalmi egyensúly gondolatrendszerében annyit jelentett, hogy ez a szövetség megteremti a térség stabilizációját, s ily módon tényező lehet az európai hatalmi egyensúly kialakításában. Stabilizáló erő Szokolay Katalin: Lengyelország története. Bp., 1996. 69. Staszewski, J. \ Lengyel-magyar i. m. 244. Vö. Köpeczi B.: II. Rákóczi Ferenc külpolitikája i. m. 57-58.
