Erdei Gyöngyi - Nagy Balázs szerk.: Változatok a történelemre, Tanulmányok Székely György tiszteletére (Monumenta Historica Budapestinensia 14. kötet Budapest, 2004)

Európai középkor - Magyar középkor - DRASKÓCZY ISTVÁN: Az erdélyi sókamarák sorsa 1529-1535

DRASKÓCZY ISTVÁN A sóigazgatás 1397. esztendei reformjáról A só bányászata és értékesítése a 14. század elejétől királyi monopóliummá vált, amelyből az uralkodónak jelentős bevétele származott. A bányákat felügyelő személy foglalkozott az értékesítéssel is. Zsigmond király 1397 őszén reformálta meg a sókamarai szervezetet. Az 1397. évi intézkedések jelentősek voltak, ugyanis a középkor végéig meghatározták a kamarák működését.

1 A királyi sómonopólium reformjáról szóló oklevél kiadásának az időpontja nem tekinthető véletlennek. Zsigmond a török elleni hadjárat idejére 1396-ban az ország irányítását egy kormányzótanácsra bízta. Miután a sereg Nikápolynál súlyos vereséget szenvedett, az uralkodó hónapokig nem tért haza. A Lackfiak a nápolyi trónkövetelő érdekében felkelést készítettek elő az országban, így hazatérte után a királynak az lett a legfontosabb feladata, hogy a kormányzást újjászervezze, rendbe szedje a pénzügyeket. Kőrösön 1397 februárjában meggyilkolták az ellenpárt vezetőinek tartott Lackfiakat. Ugyanezen év szeptember 29-re a király Temesvárra országgyűlést hívott össze, amelynek

2 a török elleni védekezés biztosítása volt fontos feladata. Eme célokat szolgálhatta a sóigazgatás újjászervezésével foglalkozó rendelet is.

3 A reformról szóló oklevelet, amelyet a szöveg alá nyomott titkos pecséttel erősítettek meg, 1397. november l-jén Temesvárott adta ki az uralkodó.

4 A pecsét alatti kancelláriai jegyzet tanúsága szerint az oklevél kiadására Péterváradon (s nem Temesvárott) utasította a király a kancelláriát.

5 A rendelet értelmében Zsigmond 1397. november l-jétől az erdélyi sókamarát és a lippai kamarát Verébi Péterre (litteratus) bízta. Az ő személyének a kiválasztását aligha tekinthetjük a véletlen művének, kinevezésében erdélyi helyismerete is szerepet játszott. A Nógrád megyében, a forgalmas Zagyva völgyében középbirtokos családnak a sarja szép karriert futott be a 14. század végén. 1374-től követhető nyomon a pályája. Ha hihetünk egy 1403. esztendei kiadvány híradásának, Kis Károly várat és birtokokat adományozott neki, azaz 13 85-13 86-ban az Anjou uralkodó párthívei közé tartozott, ugyanakkor 1 András Kubinyi: Königliches Salzmonopol und die Städte des Königreichs Ungarn im Mittelalter. In: Stadt und Salz. Hg. Wilhelm Rausch. Linz, 1988. 217-232.; Uő: Die königlich-ungarischen Salzordnungen des Mittelalters. In: Das Salz in der Rechts- und Handelsgeschichte. Hg. Jean-Claude Hocquet, R. Palme. Berenkamp, 1991. 262-263.; Iványi Béla: Két középkori sóbánya-statútum. Századok, 45 (1911). 2 Mályusz Elemér: Zsigmond király uralma Magyarországon. Bp., 1984. 36-38.; Engel Pál: A Lackfiak. In: Művészet Zsigmond király korában 1387-1437. Szerk. Beke László, Marosi Ernő, Wehli Tünde. Bp., 1987.1. 428.; Beríényi Iván: A Nikápoly alá vonult sereg hátországa. Magyarország 1396 nyarától 1397 tavaszelőig. Hadtörténelmi Közlemények, 111. (1998) 610. skk. Arra, hogy sóból szármató jövedelem nagyurak kezére került, utal az 1397. évi reformról szóló okmány. Wenzel Gusztáv: Magyarország bányászatának kritikai története. Bp., 1880. 437. 3 Mályusz Elemér: Zsigmond király, i. m. 108-110.; Gerics József: Az 1397. évi országgyűlés helye az országgyűlések történetében. Hadtörténelmi Közlemények, 111. (1998) 618-622.; Jakó Zsigmond: Három erdélyi vajda Zsigmond király korában. In. Uő: Társadalom, egyház, művelődés. Tanulmányok Erdély történelméhez. Bp. 1997. 61-1'4. 4 Wenzel: Magyarország bányászatának kritikai története, i. m. 436-439.; Monumenta diplomatica civitatis Budapest. Ad edendum praeparavit L. Bernardus Kumorovitz. Tom. III. (1382-1439) Bp., 1987. 250. sz. A pergamenre írt okmány a Magyar Országos Levéltárban található. Jelzete: Magyar Országos Levéltár(a továbbiakban: MOL), Diplomatikai Levéltár (a továbbiakban: Dl), Dl. 8861. Az 1397. október eleji temesvári országgyűlés határozatain ugyancsak titkos pecsét található. Décréta regni Hungáriáé. 1301-1457. Collectionem manuscriptam Francisci Dőry additamentis auxerunt, commentariis notisque illustraverunt Georgius Bonis, Vera Bácskai. Bp., 1976. 160. Vö. Ladányi Erzsébet: Zsigmond törvényhozása és a városok 1405-ben. In: Scripta manent. Ünnepi tanulmányok a 60. életévét betöltött Gerics József professzor tiszteletére. Szerk. Draskóczy István. Bp., 1994. 112. 5 A királyi itinerárium tanúsága szerint Zsigmond október elejétől november 1-jéig Temesvárott tartózkodott (Jörg K. Hoensch: Kaiser Sigismund. Herrscher an der Schwelle zur Neuzeit 1368-1437. München, 1996. 88-90., 623.), ám úgy látszik, közben meglátogatta a közeli végvidéket.