Erdei Gyöngyi - Nagy Balázs szerk.: Változatok a történelemre, Tanulmányok Székely György tiszteletére (Monumenta Historica Budapestinensia 14. kötet Budapest, 2004)
Európai középkor - Magyar középkor - KUBINYI ANDRÁS: Székesfehérvár helye a késő középkori Magyarország városhálózatában, valamint Fejér vármegye központi helyei között
hasonlítani Fehérvárral, és annak csupán négy vásárával. Az évi vásárok és azok felkeresőinek lakóhelye közötti ismert távolságok csak ritkán voltak nagyobbak 20 km-nél. A maximum kb. 60 km lehetett. 46 Székesfehérvár, úgy látszik, állami és egyházi központ jellege mellett is az ország vezető városai közé tartozott. Székesfehérvár középkori népességét nehéz meghatározni. A királyi városok által uruknak fizetett adóból szokott történetírásunk kiindulni, azt pedig összeveti azon városokéval, amelyek ugyanannyit fizetnek, viszont fennmaradt számadáskönyveik alapján lakosságszámuk felbecsülhető. Az 1453 körül kelt úgynevezett Eizinger-jegyzékben Buda és Pest együtt 4600, Szeged 1000, Székesfehérvár 600, Esztergom 400, Temesvár 400, Asszonypataka (Newenstat) 600 forint adóval szerepel. (Székesfehérvárott és Esztergomban ez természetesen csak a királyi városra vonatkozik.) 47 Túz Osvát kincstartó 1492 körüli költségvetésében a következő városok fordulnak elő: Buda 2000, Pest 2000, Szeged 2000, Székesfehérvár 1000, Esztergom 400, Sopron 400, Pozsony 400, Nagyszombat 400, Kassa 2000, Eperjes 500, Bártfa 700, Kevi mezőváros 300, (Kis)Szeben, mezővárosnak nevezve, 100, Körmöcbánya a bányavárosokkal 3000, Asszonypataka 3000, Gréchegy (Zágráb királyi város) 80, Kolozsvár 200 forint. 48 Thurzó Elek kincstartó 1523. áprilisi költségvetésében Buda és Pest együtt 2000, Szeged 2000, Székesfehérvár 400, Kolozsvár 312, Esztergom 200, Sopron 400, Lőcse, Bártfa, Eperjes és Kisszeben együtt 1000 forint. 49 Végül még egy 1526-ból származó adat, e szerint Székesfehérvár 3000, Esztergom 1000 forintot fizetett. 50 Ez azonban különleges eset volt. Az adatok azt mutatják, hogy csak kismértékben mutatható ki valami rendszer. Az biztos, hogy Buda, Pest, Kassa és Szeged népesebbek lehettek, Esztergom királyi város pedig kisebb Fehérvárnál. Sopron pedig hasonló, de inkább kisebbnek látszik a koronázóvárosnál. Granasztói György Sopronnak és Bártfának 3000 lakost ad meg, Kassának pedig 4-5000-t. 51 Ennek alapján inkább alábecsülve Székesfehérvár királyi város polgári lakosságát 3500-nak vehetjük. A város egy részében azonban a keresztesek, illetve a Boldogasszony-káptalan volt birtokos. Az előbbi alattvalóinak számáról nincs adatunk. A prépostság azonban itteni jobbágyai után 1494-ben 104 és fél forinttal, 1495-ben pedig 113 forinttal maradt adós a kincstárnak. Ugyanebben az évben a Szent Péter-káptalan kanonokjai 42 forintot nem fizettek ki a Szent Miklós utca után. 52 Bár portánként egy forint volt az adó, de ezt a zselléreknek is fizetniük kellett, igaz, nekik csak fél forintot. Ilyen módon a két káptalan területén legalább 250 háztartással, és 1200-1500 lakossal számolhatunk. 53 Hozzávéve a keresztesek városrészét, talán nem tévedünk, ha a nagyszámú papságot nem számítva, Székesfehérvár egész lakosságát 5000 főnél többre becsüljük, igaz, ennek csak kb. kétharmada számított királyi városi polgárnak. Természetesen a koronázóváros Fejér megye döntő fontosságú központi helye is volt. Nem számítva hozzá a megyének a Duna bal partján fekvő és ekkor már teljesen önálló solti székét 54 , tárgyalnunk kell a mai Fejér megye keleti részébe eső kun Hantos széket, amely nem állt megyei joghatóság alatt. Történetüket és régészeti emlékeiket Hatházi 46 Kubinyi: Vásárok, i. m. 55. 47 János M. Bak: Monarchie im Wellental: Materielle Grundlagen des ungarischen Königtums im fünfzehnten Jahrhundert. In: Das spätmittelalterliche Königtum im europäischen Vergleich. Hsg. von Reinhard Schneider. (Vorträge und Forschungen Bd. XXXII.) Sigmaringen, 1987. 382-383. 48 Fejérpataky László: II. Ulászló jövedelmeinek jegyzéke. Történelmi Tár, (1880) 168-169. 49 Hermann Zsuzsanna: Államháztartás és a pénz értéke a Mohács előtti Magyarországon. (Megjegyzések Thurzó Elek költségvetési előirányzatához.) Századok, 109. (1975) 328. 5(1 Fógel József: II. Lajos udvartartása. Bp., 1917. 13. 51 Granasztói György: A középkori magyar város. Bp., 1980. 157. 52 Johann Christian von Engel: Geschichte des ungrischen (így !) Reiches und seiner Nebenländer. Bd. I. Halle, 1797. 24., 136. 53 Kubinyi András: A Magyar Királyság népessége a 15. század végén. Történelmi Szemle, 38. (1996) 143. 54 Tringli István: Pest megye a késő középkorban. In: Pest megye monográfiája. 1/2. A honfoglalástól 1686-ig. Tonna István közreműködésével szerk. Zsoldos Attila. Bp., 2001. 145.
