Erdei Gyöngyi - Nagy Balázs szerk.: Változatok a történelemre, Tanulmányok Székely György tiszteletére (Monumenta Historica Budapestinensia 14. kötet Budapest, 2004)

Európai középkor - Magyar középkor - KLANICZAY GÁBOR: Nemzeti szentek a késő középkori egyetemeken

elutasító több száz magister és baccalaureus távozásához vezettek, hasonló méretű migrációhullámokat váltottak ki, és hasonló módon engedték érvényesülni a nemzeti mozgatórugókat, mint a prágai viták. Egy példa: a kölni stúdium megalapításában 1389-ben 3 prágai, 2 bécsi, 2 montpellier-i mellett 13 (!) párizsi professzor vett részt.

37 Ezeknek a 14. század végi átalakulásoknak a legjelentősebb következménye az lett, hogy a középkori egyetemek egy központi eleme, az akadémiai nemzetek szerepe teljesen megváltozott az új (és a megreformált régi) egyetemeken. Mint köztudott, a natio az egyetemeken a 13-14. században egy nemzetközi vagy regionális csoportot jelölt.

38 1331 körül Párizsban a három regionális jellegű akadémiai nemzet (a normann, a pikárd és a gall) mellett a negyedik, a natio anglicorum (vagy anglicana) foglalta magában az összes „idegent" — e tizenkét népcsoport között találjuk az angol, skót, skandináv, német és lengyel diákokat, és ide tartoznak az Imperium Regni Hungáriáéból jöttek is.

39 Bolognában a fő választóvonal azok között húzódott, akik az „Alpokon túlról" érkeztek (universitas ultramontanorum), illetve az onnani oldaláról (universitas citramontanorum), és mindkét csoport további nemzetekre oszlott. Az „ultramontán univerzitásban" 1265-ben tizennégy náció volt: francia, spanyol, provanszál, angol, pikárd, burgund, poitou-i, touraine-i, normann, katalán, magyar, lengyel, német és gaszkon, és ezt a számot az 1432-es statútumok tizenhatra emelték.

40 Oxfordban az északiak (boréales) és a déliek (australes) közötti kezdeti megkülönböztetés, amely a 13. században számos összetűzéshez vezetett, a későbbiekben fokozatosan elvesztette a jelentőségét.

41 Prága kezdetben szintén az akadémiai nemzetek univerzalisztikus felfogását képviselte. A négy natio academica itt sem tükrözte pontosan a nemzeti hovatartozást: a csehek közé tartoztak a morvák, magyarok és a „szlávok" (szlovákok és horvátok) is, a lengyelek között sok ott élő németet találhatunk, a bajorok elsősorban a déli és a nyugati német területekről jövőket fogták össze, míg a szászok nemcsak az északi német tartományokat, hanem egész Skandináviát és a balti régiót. Ez a struktúra még a korábbi, univerzalisztikus elvek jegyében fogant, de épp itt, Prágában figyelhetjük meg, hogy a nemzet modern fogalma fokozatosan átformálja az akadémiai nemzet korábbi kategóriáját, amely ennek következtében etnikai szempontból egyre homogénebb képet mutat.

42 Érdemes kiemelni, hogy Prágával szemben Krakkó, Pécs, Erfurt, Köln és Heidelberg egyetemein nem alakultak akadémiai nációk. Erfurtban explicit módon elutasították ezt a szervezőelvet: hangsúlyozva, hogy a fakultások intézménye sokkal fontosabb az egyetem számára, de hallgatólagosan számolva azzal is, hogy az ottani egyetem oktatói és hallgatói túlnyomó többségükben ugyanazon nációból kerülnek ki. Csak két fontos egyetem példája nem illeszkedik ebbe az általános tendenciába: a bécsi egyetem 1365-ös alapítólevelében megtalálhatjuk a hagyományos négy akadémiai nemzet megoszlását (osztrák, szász, magyar és cseh - az utóbbit 1384-től a „rajnai" náció váltotta fel); az 1409-ben alapított Lipcsében is lettek akadémiai nemzetek (meisseni, bajor, szász és lengyel). De csak látszólagos az ellentmondás: míg a natio academica eredeti fogalma nem volt szigorúan véve nemzeti vagy etnikus jellegű, a bécsi és a lipcsei nációk, éppúgy, mint a prágai és 37 Székely György elemezte a párizsi változások közép-európai hatását. L. A pécsi és az óbudai egyetem alapítása a középeurópai egyetemlétesítések összefüggéseiben. Janus Pannonius Múzeum Évkönyve, 1967/1968. 155-174.; L. még: Jacques Verger: The University of Paris at the End of the Hundred Year's War. In: Baldwin - Goldthwaite: Universities in Politics, i. m. 47-77. 38 Pearl Kibre: The Nations in the Mediaeval Universities. Cambridge, Mass. 1948. 39 Uo. 65-115. 40 Uo. 29-64. 41 Uo. 160-166. 42 „De nacionibus universitatem constituentibus", Chaloupecky: L'Université Charles à Prague, i. m. 165.; György Székely: Fakultät, Kollegium, Akademische Nation - Zusammenhänge in der Geschichte der mitteleuropäischen Universitäten des 14. und 15. Jahrhunderts. Annales Universitatis Scientiarum Budapestiensis, Sectio Historica, 13. (1972) 48-49. 43 Uo.