Erdei Gyöngyi - Nagy Balázs szerk.: Változatok a történelemre, Tanulmányok Székely György tiszteletére (Monumenta Historica Budapestinensia 14. kötet Budapest, 2004)

Európai középkor - Magyar középkor - TEKE ZSUZSA: Adalékok Zsigmond várospolitikájához 1387-1405

lakna került be, hogy a hazai kereskedők külföldiekkel társaságot hozzanak létre.

37 A harmincadok és vámok megfizetését előíró passzus azonban már módosult a dekrétumban. A harmincadot meg kellett fizetni ugyan, de a királyi vámok fizetése alól már minden kereskedő mentesült. A vámmentes kereskedelem engedélyezése már I. Lajos idejében napirenden volt. I. Lajos a dalmát kereskedelmi kapcsolatok kibontakozását kívánta a budai harmincad kivételével a királyi és földesúri vámok fizetése alóli felmentéssel elősegíteni. Zsigmond megerősítette ugyan elődje ebben a tárgykörben kiadott okleveleit, de 1402. évi rendelkezéseiben a vámok fizetése alól Bártfa kivételével nem mentesítette a városokat. 1405-ben azonban a királyi vámok fizetése alóli mentesítést minden kereskedőre kiterjesztette, így akarván kárpótlást nyújtani azokért a veszteségekért, amelyeket a kereskedők a kivitelre újonnan kirótt harmincad fizetése miatt elszenvedtek.

38 Míg a királyi vámokat illetően I. Lajos kezdeményezése végül is kiteljesedett, a külföldiek szöveteladásának szabályozásában Zsigmond eltért az I. Lajos alatt követett gyakorlattól. I. Lajos ugyanis az évi vásárokon engedélyezte a külföldieknek, hogy szövetüket, de egyéb áruikat is, kicsiben árusíthassák. így rendelkezett többek között 1376-ban Nagybánya és Felsőbánya polgárainak adott kiváltságlevelében,

39 amelyet Zsigmond 1393-ban megerősített.

40 1397-ben azonban a trencsényi polgárok panaszát mérlegelve adott ki egy oklevelet, amelyet a forensibus seu extraneis et aliegenis mercatoribus in nundinis annualibus et /oris liberis regni nostri pannos vendere solitis címzett.

41 Az oklevélből kiderül, hogy a király nemrégiben - dudum - hozott egy rendelkezést - decretum -, amely az említett helyeken megtiltotta a külföldiek kicsiben való árusítását. Bár a decretum nem ismeretes, létezéséhez nem férhet kétség. A király ragaszkodott a bennfoglaltak érvényesítéséhez, és a vásárokon újra közhírré tétette. Feltehető, hogy az 1405. évi városi határozat vonatkozó cikkelye is ezt a rendelkezést ismétli meg azzal a kiegészítéssel, hogy megszabja azt a legkisebb mennyiséget is - 6 vég —, amelyet a külföldiek posztójukból a városokban, etiam diebus nundinarum eladhatnak.

42 Az elmondottakból kitűnik, hogy a király meglehetősen gyakran változtatta döntéseit. A városok kereskedelmét szabályozó rendeletei különösebb átgondoltságot nélkülöző várospolitika körvonalait mutatják. Ezt leginkább Buda árumegállító jogának alakulása példázza, amely 1398 és 1405 között a belföldi kereskedők vonatkozásában négy ízben változott. A városok bírósági gyakorlatát érintő politikája már sokkal következetesebb volt. Az első időkben kiadott okleveleiben az elődje idejében követett gyakorlattal találkozunk, nemcsak a tartalom, hanem a forma, a megfogalmazás tekintetében is. A városi bíróság illetékességét minden, a polgárokat érintő ügyben több oklevelében is hangsúlyozta,

43 és a visszaélésekkel szemben a városi polgárok jogainak tiszteletben tartását szorgalmazta. így több ízben tilalmazta, hogy a városi polgárokat a nádor vagy az országbíró jelenléte elé idézzék.

44 Külső bírák csak akkor ítélkezhetnek egyes polgárok felett, akkor nem kötelesek az illetékes városi hatóságokhoz fordulni, ha in causis publici furti, latrocinii et criminalibus kapják rajta őket.

45 Mivel gyakran előfordult, hogy az országban kereskedő egyes városi polgárokat más polgárok 37 Décréta, 204-205. 38 Uo. 206. 39 CD, X. 3. Budae, 1838. 130. 40 ZsO, I. nr. 2804. 41 ZsO, I. nr. 4819. 42 Décréta, 193. 43 Házi Jenő: Sopron szabad királyi város története. Oklevelek. Sopron, 1921. nr. 294.; ZsO, I. nr. 2846., 5027., 5117., 5740., TI/1. nr. 1922., 1953., 1972. stb. (A továbbiakban: Házi: Sopron) 44 ZsO, I. nr. 2846., 5117. Vö. Iván Beríényi: Die städtischen Bürger und Gerichtsbarkeit in Anwesenheit des Königs im 14. Jahrhundert. Annales Universitatis Budapestiensis de Rolando Eötvös nominatae. Sectio Historica, 11. (1970) 3-31. 45 1 3 8 8-ban Sopronnak kiállított, már idézett oklevelének (43. j.) a tartalma szinte teljesen megegyezik I. Lajos 1358-ban a városnak kiállított oklevelével. Mindketten leszögezik, hogy a polgárok ügyeiben a városi hatóság illetékes ítélni, és csak az említett három esetben ítélhet tettenérés esetén külső bíró.