Erdei Gyöngyi - Nagy Balázs szerk.: Változatok a történelemre, Tanulmányok Székely György tiszteletére (Monumenta Historica Budapestinensia 14. kötet Budapest, 2004)

Európai középkor - Magyar középkor - SELMECZI LÁSZLÓ: A jászok társadalma a 13-16. században

sadalom felsőbb rétegeibe kerülhessenek. Erre a Jászságból ki-, illetve felfelé irányuló mozgásra is van néhány adatunk. 1456-ban Szilágyi Erzsébet jegyzője (Ujszászi) Zazy Gozthan Pál volt (Magister Paulus Gozthan de Wyzaz Nótárius Illustris Domine Elizabeth). 82 Egy 1465-ben ki­adott oklevélből - Ujszászi Mihály elhalálozása kapcsán - arról értesülünk, hogy korábban a ki­rály udvari papja volt (magistri Michaelis de ... Wyzaz Capellani nostri). 83 Az Ujszászi család egy másik tagja is papi pályára lépett, ugyanis 1469. november 16-án Pálóczi László országbíró bizo­nyította, hogy amikor a Margit-szigeti apácákat a Pest megyei Ökörteleke (Ewkwrtheleke) bir­tokába iktatták, megjelent a helyszínen Ujszászi Pál nógrádi főesperes is. 84 Ujszászi Mihály és Péter, akik komáromi várkapitányságig jutot­tak, 1482-ben nyerték el Mátyástól az országos nemességet. 85 Fychor Lukács, aki 1516-ban Agó kapitánya lett, visegrádi királyi udvari altiszttar­tó volt. 86 Nem tudjuk, hogy a Jászapátiban az 1400-as évek eleje óta ismert és kapitányi funk­ciót viselt Horváth család melyik tagja kapott nemességet. A település templomának keleti tor­nyában 1493-ban magát emléktáblán megörökítő Lukács azonban már minden bizonnyal nemes volt. Unokája, Horváth János hősiesen helytállt 1552-ben Temesvár védelmében. 1552-1555 között „minden lovagtisztek kapitányaiként említették. 1564-ben családjával együtt az egri várban élt. 1575-ben várkapitány-helyettes és fő­tiszttartó volt. 87 Minden bizonnyal a jászberényi Jász család egyik tagja volt az a Jász Lukács is, aki a hatvani szandzsák 1550. évi összeírásában szerepel, s aki 1553-1556 között a gyulai vár­ban mint várnagy, illetve hadnagy szolgált. 88 Rendhagyó Jász Pál szereplése, aki igen korán kiszakadt a jász közösségből, s akit 1341-ben és 1349-ben Bars mezőváros bírájaként emlegetnek (Paulus dictus Jaas, Paulus iudex dictus Jaz). 89 A kiváltságokat élvező kapitányok szűk - inkább a köznemességhez közel álló - rétegén kívül a többi jászok (a jászok egyetemlegesen), noha sajátos privilégiumként saját kapitányaik, majd székeik bíráskodása alá tartoztak és vám­mentességet élveztek, az 1467. évi 2. tc. szerint nem rendelkeztek nemesi kiváltságokkal, az 1498. évi 47. tc. pedig már egyenesen szolga­rendűeknek bélyegezte őket. Az 1514. évi 23. tc. és a Tripartitum III. könyvének 25. címe szerint ellenben már királyi jobbágyok voltak. 90 Azt azonban, hogy személy szerint soha földesúri ha­talom alatt nem állottak, jobbágyok nem voltak, s szállásföldjeiket teljes tulajdoni joggal bírták, soha senki nem vonta kétségbe. 9 ' A nem katonáskodó jászok adóztatása már a 14. század derekán bekövetkezett. A királynak, királynénak és a hercegeknek, illetőleg ezek of­82 Gyárfás L:a6. jegyzetben i. m. 277., 648-651.; Horváth Lajos: Az Ujszászi család a XV-XVI. században. Zounuk. In: A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 3 (1988) 12. 83 Gyárfás L: a 6. jegyzetben i. m. 280., 305., 647-648.; Horváth L.: a 82. jegyzetben i. m. 12-13. 84 Bártfai Szabó László: Pest megye történetének okleveles emlékei 1002-1599-ig. Bp., 1938., 1938. reg.; Horváth L.: a 82. jegyzetben i. m. 13. 85 Gyárfás I.: a 6. jegyzetben i. m. 305.; Horváth L.; a 82. jegyzetben i. m. 13. 86 Gyárfás I: a 6. jegyzetben i. m. 734. Itt szeretnénk megjegyezni, hogy, amikor Ulászló a jászokat szabad lelkészválasztási joggal megajándékozta, a Jászság nevében az egyik kérelmező a család egy másik tagja, Fychor György volt. Uo. 355­356., 455., 729. 87 Uo. 332., 603-604., 657., 711., 715.; Gyárfás István: A jász-kunok története IV. Bp., 1885. 18-19., 21-22., 31-32., 107-108., 129. 88 Uo. 79., 110. 89 Mályusz Elemér: A mezővárosi fejlődés. In: Tanulmányok a parasztság történetéhez Magyarországon a 14. században. Szerk. Székely György. Bp., 1953. 142. 9(1 1407. március 13-án Budán kiadott oklevelében Zsigmond biztosította a jászok számára a vámmentességet és a kapitányaik bírói jogköre alá tartozást, amelyek régi kiváltságos jogaik voltak. Gyárfás L: a 6. jegyzetben i. m. 549-551.; Zsigmondkori Oklevéltár i. m. II/2. 23., 5362. sz. oklevél. 1467. 2. §: „...non habent privilégium nobilitatis [...] Cumani sive Philistaei". 1498. 47. §: a kunok és jászok „servilis condicionis homines". 1514. 23. §: „Philistaei ac Comani et caeteri iobagiones regiae maiestatis". Utóbbiakat idézi Kring M.: a 10. jegyzetben i. m. 40. A Kring által még 1932-ben közzétett adatok alapján nem tartható az a nézet, mely szerint a jászokat az 1514-es törvények azért fosztották meg korábbi kiváltságaiktól, mert a Dózsa-parasztháború idején a felkelők mellé álltak. Vö. Szabó László: Jászság. Bp., 1982. 27. 91 Gyárfás István: A jászkunok személyes és birtokviszonyainak történelmi és jogi fejtegetése. Bp., 1883. 2.

Next

/
Oldalképek
Tartalom