Erdei Gyöngyi - Nagy Balázs szerk.: Változatok a történelemre, Tanulmányok Székely György tiszteletére (Monumenta Historica Budapestinensia 14. kötet Budapest, 2004)

Európai középkor - Magyar középkor - SELMECZI LÁSZLÓ: A jászok társadalma a 13-16. században

gyen kaphattak közülük szolgákat".

26 Ily módon a nemzetségi szervezet kötelékeiből kikerült, magyar kézen lévő jász rabszolganőről is tudunk.

27 Főleg a 13. században, de még a következőben is maguk a nemzetségek, pontosabban, a nemzetségi vezető réteg is befogadott szolgákat, külhoni hadjáratok és belső zavargások során pedig nagy számban szerzett foglyokat és rabszolgákat.

28 Nincs okunk kételkedni abban, hogy a 13. században a kun és jász társadalom szabad tagjai közül kiemelkedett a nemzetségi előkelők csoportja, s minthogy a jászkun társadalom - természetesen adott állapotában - viszonylagosan sértetlenül illeszkedett be a magyar feudális társadalomba, a nemesi kiváltságok csupán a nemzetségek vezető rétegét illették.

29 A kunok nemeseit azonban az uralkodó nem sorolta be az országos nemesek közé. „A kunok (és a jászok is - SL) összességükben, mint »Communitas« jutottak az adományhoz, a királyi földhöz, s vezetőikkel együtt közösségenként, nemzetségenként vették birtokba, a felosztásnál pedig saját szokásaikat érvényesítették. A jogokat is együttesen kapták, s azok - a diploma szándéka szerint - elviekben azonosak voltak a magyar nemesek és várjobbágyok jogaival, vagy legalábbis hasonlóak voltak azokhoz. Ilyen privilégiumokkal azonban ők egyénenként, illetve személyükben nem rendelkeztek, hanem csak egyetemlegesen, a nemzetségek együtt és külön-külön. S mindezen jogok a kapott területhez, a koronabirtokhoz kötődtek az azon élők közös kiváltságaként."

30 A kunok és a jászok esetében is a nemesítést alapvetően az uralkodói hatalom katonai megerősítésének szükségessége motiválta, s azért a király jelentős katonai szolgálatot várt el. A közösség tagjai bizonyos szabadalmak és az adományozott - a nemességhez hasonló vagy egyező - jogok mellett személyes nemességet nem nyertek. Az ebből a helyzetből fakadó bizonytalanságra világít rá a jog oldaláról Károly Róbert 1318. június 29-i egyik oklevele, amelyben az uralkodó „bizonyos királyi népek jogállapotának fenntartásában a szokásra s egyben a királyok, bárók, nemesek határozataira hivatkozik".

31 Az országgyűlések érdemben ezt a területet nem vagy alig érintették, így nem véletlenül fordul elő Zsigmond 1425. március 19-én Tatán az újszászi királyi jászok részére kiadott oklevelében is a következő kitétel: „...ha királyi parancsolat folytán a jászok egész közönségének hadi szolgálatra, melyre szokásból köteleztetnek (ad quam ex consvetudine obligantur), kell indulni [...] János, Tamás, Péter 8 tegzessel menni tartoznak."

32 Minthogy az ún. II. kun törvény a IV. Béla által a kunoknak és a jászoknak juttatott föld elosztásával uraikat és a bármely nemzetségből származó nemeseket bízta meg, hogy azokat „egymás között osszák szét, mindenkinek képessége, milyensége vagy jogi állapota szerint",

33 az egyes szállások élére is kapitányok vagy bírák (capitaneus seu judex) kerültek. Azonban a kapitányokat a királynak meg kellett tisztükben erősítenie. Erre világosan utal Zsigmond 1404. június 19-én Budán kelt 26 A tatárjárás emlékezete. Szerk. Katona Tamás. Bp., 1981. 116. 27 Györffy Gy: a 7. jegyzetben i. m. 259.: „1318-ban pl. az Erdélyben lakó Gáldi Konrád birtokolt egy vásárolt jász rabszolganőt, akinek aztán fiát felszabadította (quendam puerum nomine Michaelem filium ancillae sue empticie nacione Jazonice Elysabeth nominate)." 28 Vö. az ún. II. kun törvény azon passzusával, mely szerint azokat a keresztény foglyokat, akiket Magyarországon, illetőleg a hozzácsatolt tartományokban fogtak el, megtartaniuk nem szabad, míg azon foglyaikat, akiket külföldi országokban fogtak el, megtarthatják. Ez a gyakorlat a jászok feudalizálódásával is tovább élt, legalábbis volt rá példa. Zsigmond 1407. október 29-én kiadott oklevelében megengedte Négyszállási István fiainak, Kompoknak és Lászlónak, hogy a Heves megyében általuk bírt Szentkozmademjénszállásra, melyben nekik házaik és nemesi udvaraik vannak, de lakos nélkül, üresen állanak, hogy oda a boszniai részekről hozott, s köznéven családnak nevezett foglyokat szállíthassanak, s azokat más jobbágyok módjára, mint nemesek bírhassák. Gyárfás /.: a 6. jegyzetben i. m. 181-182., 553-554. 29 Gyárfás /.: a 10. jegyzetben i. m. 442. ; Kun László emlékezete: a 13. jegyzetben i. m. 138.; Botka J.: a 10. jegyzetben i. m. 28. 30 Botka J.: a 10. jegyzetben i. m. 29. 31 Magyarország története. I—II. Főszerk. Molnár Erik, Szerk. Pamlényi Ervin és Székely György. Bp., 1964. 96.; Botka J.: a 10. jegyzetben i. m. 30. 32 Gyárfás /.: a 6. jegyzetben i. m. 209., 584.; Botka J.: a 10. jegyzetben i. m. 30. 33 Gyárfás L: a 10. jegyzetben i. m. 440.; Szilágyi L.: a 11. jegyzetben i. m. 93.