Erdei Gyöngyi - Nagy Balázs szerk.: Változatok a történelemre, Tanulmányok Székely György tiszteletére (Monumenta Historica Budapestinensia 14. kötet Budapest, 2004)

NAGY BALÁZS: „A legtartósabb kétségkívül az oktatás" - Beszélgetés Székely Györggyel

amelyhez öt országból kapott anyagot a múzeum. Ezek között a legérdekesebb volt a nyugat- és a keletnémet anyag. Amikor az egyik fél megtudta, hogy a másik is ad, akkor még többet ajánlottak föl, és ezt a másik fél még gazdagabb anyaggal viszonozta. A német császári titkos levéltárból is kaptunk anyagot, ami azelőtt nem is volt történeti kutatás tárgya. Ez volt tudományos szempontból a legnagyobb érték. Az egyetemtörténeti kiállítás azért volt fontos, mert számos külföldi rektor járt itt akkor, akik megtekintették ezt. Ennek a kiállításnak a fény képanyaga az Egyetem Tanári Klubjában ma is látható. Ekkor sikerült Nagyszombatba is eljutni, ahol a helyi múzeumban voltak olyan források, amelyeket 1935-ben, a korábbi évforduló alkalmából végzett kutatások során nem használtak föl és nem ismertek. Sinkovits István, az akkori dékán erősen törekedett arra, hogy egyetemtörténeti kötetek is megjelenjenek. A harmadik, a Buda töröktől való visszafoglalásának évfordulójára rendezett kiállítás azért volt érdekes, mert ahhoz fontos családi anyagokat is kölcsönkaptunk külföldről. Az akkor emigrációban élő nagy földbirtokoscsaládok sarjai, akiknek az ősei részt vettek a törökellenes hadjáratban, kölcsönadták családi festményeiket. Emellett örömmel foglalkoztam a kiscelli és az aquincumi múzeummal is. A római városi kontinuitással kapcsolatos érdeklődésemből is eredt, hogy szívesen elvállaljam ezeket a feladatokat. Megrendeztük még ebben az időben Kodály Zoltán emlékkiállítását is. A Budapesti Történeti Múzeumban töltött öt év alatt is folyamatosan tanítottam az egyetemen. Unger Mátyás akkori dékánhelyettes elintézte, hogy a múzeumi állásom mellett is oktató maradhattam. A Zsigmond király-kiállítás alatt hagytam el a múzeumot, és 1987-ben visszajöttem a Bölcsészkarra tanítani. Tanszékvezetést azonban ezután már nem vállaltam. NB: Az akadémiai tagság, az akadémiai II. Osztályon és az akadémiai Történettudományi Bizottságban való működése milyen többletet jelentett a pályán? SzGy: Ezek biztosították a kereteket a történettudomány ágazatainak a megismeréséhez. Elsősorban a különböző korszakok megismeréséhez, másrészt a rokon tudományok, főleg a művészettörténet felé való kapcsolathoz. Ugyanakkor nagy probléma, hogy erőltetett az Akadémia II. Osztályának a hagyományos összetétele. Ennek ugyanis történészek, régészek, filozófusok és pszichológusok egyaránt tagjai. Jelenleg egyedül Hunyady György az, aki a történetszemlélettel foglalkozva több szakterületet is képvisel pszichológiai tényezőkre és a történeti anyagra vonatkozó kutatásaival. O kivétel ebben a tekintetben. Az Osztály tagjai békében és barátságban dolgoznak egymás mellett, bár nemigen tudnak egymással mit kezdeni. A Történettudományi Bizottság, amíg az elnöke voltam, kísérletet tett arra, hogy megismerje az egyes intézeteket. Ez sajnos csak részben sikerült, mert kevés az egymás iránti érdeklődés. A Politikatörténeti Intézet főleg a modern korszakkal és a munkásmozgalommal, az 56-os Intézet egy rövid időszakkal és annak az előzményeivel foglalkozik. A két intézmény együttműködése nagyban elősegítené számos kérdés tisztázását. Harmadik hasonló profilú intézmény a XX. századi Intézet. Kapcsolatot teremtettünk a Teleki Intézettel, amelynek képviseletében egyszer Granasztói György tájékoztatta a bizottságot, és látogatást tettünk a Collegium Budapestben, amelynek akkor Klaniczay Gábor volt a rektora, aki szívesen megmutatta az egész intézményt és főleg annak nagy könyvanyagát. A további tervekben szerepeltek még vidéki központok is, de erre már nem került sor, mert lejárt az ötesztendős megbízatás. Ez a munka abból a szempontból nagyon tanulságos volt, hogy az ember jobban át tudta tekinteni a történettudomány egészének a helyzetét, módszertanát, vitáit, és az Osztálynak az akadémiai doktori eljárásokkal kapcsolatos feladata révén továbbra is figyelemmel tudtam kísérni ezeket. NB: A történettudomány által felvetett kérdések nagyon sokat változtak az elmúlt évtizedek során. Melyek azok, amelyeket a gyakran előkerülő kérdések közül értékesnek tart, és mit sorol a divatjelenségek közé? SzGy: Én szerencsés helyzetben voltam, hiszen nagyszámú kutatásom volt, sok kongresszuson és konferencián vettem részt. Szerepet vállaltam a magyar-olasz, a magyar-francia és a magyarangol együttműködésben is. Ezek során sokszor volt alkalmam külföldön is előadni, konferenciák résztvevőjeként vagy vitapartnerként megismer-